Tizenöt év a húrok varázslatos világában

A Fagyöngy citerazenekar ünnepi előadása

A marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház díszterme november 7-én délután már jóval az előadás kezdete előtt megtelt élettel. A közönség soraiban különféle generációk ültek egymás mellett: családok, a múlt és a jelen zenekari tagjai, valamint más zenekarok képviselői és érdeklődők mind az ünnepi estét várták. A színpadon sorakozó citerák már előre sejtették a közelgő zenei élményt, és a terem csendje egy különleges pillanatot jelzett, amikor Fazakas Ildikó, a Fagyöngy vezetője megszólalt.

Tizenöt év a hagyományok féltő őrzésében

A Fagyöngy citerazenekar 2010-ben alakult. Az elmúlt másfél évtizedben két Aranypáva díjat, egy Aranypáva nagydíjat és két lemezt szereztek; ezek nemcsak szakmai elismerések, hanem a kitartás és a hitelesség bizonyítékai.

A jubileumi est varázslatos módon hozta vissza a múlt emlékeit, miközben világosan megmutatta az utat, amelyen a jövőben elindulni kívánnak. A klasszikus dallamok újra életre keltek, talán még gazdagabb formában, hiszen a régi és az új tagok harmóniában, közösen teremtették meg a zenét.

A zenekarvezető elmélkedései A zenekarvezető szívében és elméjében folyamatosan zajlik a zene varázslatos játéka. Minden egyes próba és fellépés alkalmával új impulzusok érik, és ezeket a pillanatokat sosem hagyja figyelmen kívül. A hangszeresek közötti harmónia megteremtése nem csupán technikai feladat, hanem egy mély érzelmi kapcsolódás is, amely a zenén keresztül bontakozik ki. Miközben a dirigálás során a kották között navigál, a zenekarvezető folyamatosan figyeli a zenészek reakcióit, érzéseit. Minden egyes mosoly, pillantás vagy éppen a zene ütemére adott mozdulat egy újabb szálat fűz a közös élményhez. A zenekarvezető tudja, hogy a zene nem csupán hangok összessége; egy utazás, amely összeköti a zenészeket és a közönséget. A kihívások, amelyekkel szembesül, legyen az egy nehéz darab vagy a zenekari tagok közötti feszültség, mindig új lehetőségeket rejtenek magukban. Ahogy a színpadra lépnek, a zenekarvezető tudja, hogy a közös munka gyümölcse ott van a levegőben, és minden egyes előadás egy új lehetőség a kifejezésre. Hiszen a zene nem csupán a hangok művészete, hanem a lélek megnyilvánulása is. A zenekarvezető gondolatai tehát egy folyamatos áramlásban élnek, ahol a művészet és az emberi kapcsolatok szövik át egymást, teret adva a kreativitásnak és az érzelmeknek. Minden egyes pillanatban újra és újra felfedezi a zene csodáját, és ez az, ami igazán egyedivé teszi az ő világát.

Az előadás után lehetőségem nyílt beszélgetni Fazakas Ildikóval arról, hogy mit is jelent számára ez a tizenöt év. Megosztotta velem, hogy a citera világa már régóta lenyűgözte, és amikor végre elsajátította a hangszer játékát, elhatározta, hogy az oktatást is elérhetővé kívánja tenni mások számára. Az út azonban nem volt zökkenőmentes, hiszen sokáig nem akadt olyan citerás, aki hajlandó lett volna vállalni az oktatói feladatokat.

Férje, aki néptáncos is, volt kollégáját ajánlotta, Bőr-Hunyadi Gyulát, aki a Maros Művészegyüttes egyik műsorában citerán is játszott. Az első tábort Erdőcsinádon tartották, ahol felelevenítette régi ismereteit, készült az oktatásra, majd a kezdők tanulták tőle a hangszer alapjait. Néhány hónap alatt egy ötfős csapat jött létre, amely idővel nagyobb közösséggé nőtte ki magát, több generációt is megszólítva.

- Régen kuriózumnak számított a citerázás, legalábbis Erdélyben - mondta. Úgy látja, talán éppen ezért keltette fel sokak érdeklődését: a népdalokhoz szorosan kötődő hangzás mindig különleges élményt adott.

Kiemelte, hogy a közös muzsikálás nem csupán technikai fejlődést jelent, hanem közösséget formál: a fiatalok olyan értékeket tanulnak, amelyek messze túlmutatnak a próbaterem falain.

- Mi tartott össze? A zene szeretete, hiszen nélküle nem lennénk itt. Az elmúlt 15 év rengeteg örömet adott, és ugyanennyi munkát - tette hozzá Ildikó. Felelevenítette, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy ma már profi hangszereket használhatnak, és rendszeresen fellépésekre járnak. A citerázás révén olyan barátokra tettek szert, akiket máshogy talán soha nem ismertek volna meg. Bár mindez örömöt ad, sok időt vett el a családtól is.

"A citerázás újra felfedezett népszerűségnek örvend manapság" – osztotta meg véleményét Ildikó. Meggyőződése, hogy Erdélyben is fényes jövő vár a hangszerre. Elmondása szerint Marosvásárhelyen hamarosan új citeraoktatási csoport kezdődik, amelyet az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervez."

A fiatalok a jelenben: egy új generáció, amely tele van lehetőségekkel és kihívásokkal. Ők azok, akik a digitális világban nőttek fel, és akiknek a gondolkodásmódja, értékrendje és életstílusa radikálisan eltér a korábbi generációkétól. Egy olyan társadalomban élnek, ahol az információ percek alatt elérhető, és ahol a közösségi média formálja a kapcsolataikat és önképüket. A fiatalok egyre inkább tudatosan állnak hozzá a környezeti és társadalmi problémákhoz, és sokan közülük aktívan részt vesznek a változás előmozdításában. A karrierépítés és a tanulás terén is új perspektívákat keresnek: a hagyományos utakat gyakran elhagyják, helyettük kreatív megoldásokat és alternatív pályákat választanak. Ez a generáció tele van kíváncsisággal, ambícióval és azzal a vággyal, hogy formálja a jövőt. Az ő szemszögükből a világ tele van lehetőségekkel, de ugyanakkor kihívásokkal is, amelyeket közösen kell leküzdeniük. Fiatalok a jelenben – egy új kor emberei, akik képesek a változásra és a fejlődésre.

A zenekar fiatalabb tagjait faggattam ki, közelebbről Antóniát és nővérét, Noémit, akik már egy évtizede részei a csapatnak, továbbá Pétert, aki három éve kezdett el citerázni.

Antónia elmesélte, hogy nyolcéves korában a lakhelyén működött egy citeracsoport, amely fiatalokat próbált bevonni. Nővérével együtt kezdett járni az alkalmakra, és akkor szerette meg a hangszert.

Noémi számára ez a közösség inkább egy hatalmas család, ahol minden egyes találkozáskor úgy érzi, mintha végre hazatérne. Különösen örült annak, hogy a jubileumi est keretein belül lehetősége nyílt külföldi csoportokkal is megismerkedni, ami még inkább szélesítette ezt a "családérzetet". Számára ez a hely egy biztonságos és támogató közeg, ahol a zene mellett számos emberi értéket is felfedezhet.

Péter szerint a citera iránt egyre több fiatal érdeklődik. Úgy látja, sokakat vonzanak a modern és a népzene találkozásából születő dalok, amelyek közelebb hozzák a hangszert a mai közönséghez.

A koncert atmoszférája varázslatos és magával ragadó. A színpad fényei vibrálnak, miközben a közönség izgatottan várja a művészek megérkezését. Ahogy felcsendül az első dallam, a levegő megtelik érzelmekkel, és mindenki együtt éli át a zenét. Az emberek arcán mosoly, a lábak ritmusra mozognak, és a zenészek energiája átragad a hallgatóságra. A közös élmény, a zene ereje összeköti a résztvevőket, és egy pillanatra mindenki egy hullámhosszra kerül. A koncert nem csupán egy esemény, hanem egy felejthetetlen utazás, ahol a hangok és a színek együttesen festik meg az élményt.

A délután során a Fagyöngy régi és új tagjai, valamint erdélyi és anyaországi csoportok léptek színpadra, bemutatva a citerán játszott zene sokszínűségét. Citerán három zenei világot hallhattunk: autentikus népzenét, a nóták és műdalok világát, a legvégén pedig könnyűzenét. A különböző stílusokat megszólaltató együttesek játéka természetes ívvel kapcsolódott egymáshoz, mintha egyetlen közös történet fejezetei lettek volna.

A fellépő csoportok között különleges helyet foglalt el a Székelyszentmihályi Citeraegyüttes, akik gazdag hagyományokat idéztek meg. Emellett Tar Csilla Eszter Balmazújvárosból varázsolta el a közönséget, míg a Vadvirág Népdalkör Mezőtúrról szívhez szóló dallamokkal kápráztatta el a hallgatóságot. A Kadarcs Népzenei Együttes, szintén Balmazújváros színeiben, népszerű népdalokat hozott el, míg az Ősiből érkező Vadrózsa Citera és a Mezőtúrról érkezett Szivárvány Citerazenekar színesítette a programot egyedi előadásmódjukkal.

A közönség figyelme végig élénk maradt; sokan dúdoltak vagy finoman együtt mozogtak a zenével. A műsorszámok között erősödött az a sajátos közösségi hangulat, amely csak élő eseményeken alakul ki. A végén hosszú, lelkes taps köszöntötte az előadókat.

A Fagyöngy citerazenekar jubileumi estje többről szólt, mint egy évfordulóról. Egyértelművé tette, hogy a hagyomány akkor marad életben, ha közösségek épülnek köré, és ha a generációk között természetes átadás jön létre. A tizenöt év története így nemcsak zenei út, hanem egy közösség fejlődése is, ahol az emberi kapcsolatok és az együtt muzsikálás öröme legalább olyan fontos, mint maga a hangzás.