A késő őszi napfény lágyan simogatja a Comói-tó partjait, ahol a lombardiai táj festői szépsége bámulatba ejti az arra látogatókat. A fák levelei már csak néhány színpompás árnyalatot viselnek, a sárgától a vörösig terjedő paletta varázslatos kontrasztot
November közepére a falevelek hullása bevégeztetik, a természet hosszú álomra készül és várja az égiektől érkező hópelyheket. Ez idő alatt az emberfia sem tétlenkedik, inkább repülőjegyet foglal és elrepül kiadós városnézésre, mint mondjuk tavaly ilyenkor mi is.
Az Appennini-félsziget varázslatos tájain ismételten ellátogattunk, és Lombardia tartománya már régi ismerősként köszöntött minket. Miután a divatos Milánó belvárosában rendezkedtünk be, úgy döntöttünk, hogy a szabadidős programjainkat a természet lágy ölén, a Comoi-tó mesés világában valósítjuk meg. Ez a rövid írás most e csodálatos hely felfedezéséről fog szólni.
Reggel érkezünk a bergamói reptérre, majd egy buszra pattanva elindulunk a milánói vasúti pályaudvar felé. Csak öt perc gyaloglás választ el minket a szállásunktól, ahol gyorsan becsekkolunk, és egy kis nyújtózkodás után máris útnak indulunk vissza a vonatokhoz. A következő megállónk Comó, ahová egy rövid, harmincöt perces zötyögéssel érkezünk meg. A célunk, hogy a késő őszi sétáink során felfedezzük a félsziget egyik legszebb tavának környékét, és élvezhessük Brunate csendjét, mindezt pedig lenyűgöző panorámával fűszerezve.
Como után Brunate volt terítéken. Bár közigazgatásilag különálló városok, kulturálisan és turisztikailag erősen összekapcsolódnak. Como városát és a tavat igazából Brunateból lehet jól belátni, de ehhez szükséges egy különleges közlekedési szerkezet igénybevétele. Fogaskerekű vasúton nem minden nap utazik az ember, nekünk pedig kirándulásunk fénypontja volt vele az utazás. Comóból rövid, meredek és látványos útvonalon jutottunk fel Brunateba. Na itt aztán düböröghetett a panorámavadászat.
Itt fent a légkör sokkal nyugodtabb, a zűrzavar messze elkerül minket, ellentétben a nyüzsgő Comóval. Az éttermek, amelyek lenyűgöző panorámát kínálnak, tökéletes menedéket nyújtanak a fáradt utazóknak. Nem sajnáltuk az időt, hogy belépjünk az egyikbe; egy könnyed desszert és egy pohár vörösbor társaságában élveztük a pillanatot, miközben a Comói-tó szépsége varázsolt el minket. Az ilyen élményekért érdemes élni, és biztos vagyok benne, hogy ez nem csupán anyagiak kérdése.
Como és Brunate különleges harmóniában léteznek, mintha egy kulturális szimfónia részei lennének. Como a vibráló életöröm színtere, ahol a nyüzsgés és az események szinte sosem állnak meg. Ezzel szemben Brunate a lelkünk csendes menedéke, ahol a nyugalom és a béke könnyedén ránk talál. Ez a kettősség valóban remek ötvözet, és a lehetőségek tárháza végtelen.
Aznapi vizitünk már a késő délutánt járta, a fogaskerekű vasúttal visszaereszkedtünk Comóba. A város kezdett esti fénybe átváltani, de az élet nem állt le. Nekünk még jutott idő amolyan második körös flangálásra, de nem húzhattuk el, mivel a vonatunk süvített vissza a zajos Milánoba.
