Kémek hátán kémek - Magyarország egy globális hatalmi játszma közepén találta magát, ahol a saját kormánya vált a legjelentősebb nemzetbiztonsági fenyegetéssé.
Felfordult világunkban a kémkedés és a titkos ügynökségek témája szinte mindennapjaink részévé vált. A nagyhatalmak mellett a kisebb szereplők is mindent elkövetnek, hogy részesedjenek a figyelem tortájából, és a kamerák kereszttüzébe kerüljenek. E cikk keretein belül egy "kicsi" és egy "nagy" ügynökség kerül a középpontba, bemutatva, hogyan próbálnak érvényesülni ebben a zűrzavaros környezetben.
A "kicsi" pályája
Magyarország az utóbbi időszakban rendkívül aktív szereplővé vált a nemzetközi hírszerzési színtéren. Az idei év első jelentős eseménye a kémbotrány volt, amely során a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) ügynökeit fogták el az ukrán elhárítás Kárpátalján. Ezt követően Budapesten is letartóztattak olyan személyeket, akiket ukrán hírszerzőként azonosítottak. Nemrégiben egy részletes oknyomozó cikk révén értesülhettünk arról, hogy a magyar hírszerzés, pontosabban az Információs Hivatal (IH) diplomáciai álcát viselő munkatársai évek óta aktívan gyűjtöttek információkat az Európai Unió, mint legfontosabb szövetségi és integrációs rendszer ellen. E közben a Szuverenitásvédelmi Hivatal a saját anyagainak segítségével irányítja a szolgálatok, különösen az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) figyelmét, megjelölve, hogy mely szervezetek és személyek lehetnek potenciális célpontok.
Így egyfajta munkamegosztás jött létre a magyar szolgálatok között. Az IH az EU irányú információszerzést végzi, a KNBSZ Ukrajna irányában "jeleskedik", s az AH-é a hazai pálya. A hatalom a jogszabályalkotás terén sem tétlenkedett, a kiemelt személyek és intézmények védelme terén erőszakszervezeti jogosítványokkal ruházta fel a szolgálatokat és a honvédséget, a Terrorelhárító Központnak pedig lehetővé tette, hogy külföldön kémkedjen és akciózzon.
Nem véletlenül. Általában jellemző a titkosszolgálati tevékenységre, hogy akkor erősödik fel külföldi irányba, amikor az adott ország érdekellentétei más országokkal kiéleződnek. Minél erőteljesebb vagy ellenséges a konfliktus, annál agresszívabb a kémkedés. Magyarország esetében a legutóbbi történések azért példátlanok, mert az egyik fő ellenséggé a saját Európa Házunk, az EU vált.
A helyzet hazai szinten sem mutat más képet. Amint egy rendszer - amely a hatalom megőrzése és a gazdagodás érdekében működik - autoritárius irányba tolódik, és a hatalom érdekeit a nemzeti érdekkel azonosítja, úgy a nemzetbiztonsági kockázatok állambiztonsági fenyegetésekké alakulnak. Egy jól működő demokráciában az ellenzék és a hatalomtól független szereplők - mint például a független vállalkozások és a sajtó - versenytársak és kritikák forrásaiból ellenségekké válnak. Így a hatalom és a titkosszolgálatok célkeresztjébe kerülnek. Ahogy a választások közeledtével a feszültség fokozódik, úgy a titkosszolgálatok feladatai is egyre szaporodnak és egyre komolyabbá válnak. Az ukránellenes retorika belpolitikai célból történő felerősödése mellett nem lenne meglepő, ha újabb "események" is történnének ezen a téren. A belpolitikai ellentétek fokozódásával párhuzamosan egyre gyakoribbá válnak az ellenzék kriminalizálására tett kísérletek, akár új jogszabályok, mint például egy átjáthatósági törvény által is támogatva.
Az ukránok felnagyították a kémkedési ügyet, hogy ezzel üzenjenek Orbán Viktornak. A magyar titkosszolgálatok pedig nyomatékosan kijelentették, hogy nincs operatív kapcsolatuk a Tisza Párttal.
Érdemes visszatekinteni az EU ellen irányuló hírszerzési tevékenységekre, mivel a Direkt36 oknyomozása 2018-ig terjed. Ekkor már jelentős nyomás nehezedett hazánkra, hiszen körülbelül 50 kötelezettségszegési eljárás zajlott Magyarország ellen. 2018-tól azonban jelentős átalakuláson ment keresztül az Intézet irányítása, és a külügyi tárca alá került. Külön figyelmet érdemel 2021, amikor drámai növekedés következett be a Budapest ellen induló kötelezettségszegési eljárások számában. A 2022-es titkosszolgálati átszervezés következtében – amikor a polgári szolgálatok a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá kerültek – a kötelezettségszegési eljárások évente stabil magas szinten maradtak. Ez arra utal, hogy az érdekellentétek fokozódtak, így joggal feltételezhető, hogy a hírszerzési tevékenységeket ismét felfrissítették "Brüsszel" ellen. Valószínű, hogy a szakmai normák szigorúbb betartásával, a munka leplezésének hatékonyabb módszereivel és új technikák alkalmazásával dolgoznak.
"Az ellenség belül van..." - Várhelyi Olivér felfüggesztését és Magyarország szavazati jogának megvonását követelték a magyar kémügyről tartott EP-vitában
A "támadás" - a hírszerzés - logikája tükröződik a "védekezés" - az elhárítás - változásában is. Ahol barátokat lát a hatalom (orosz és kínai reláció), ott nem vagy alig védekezik. Így fordulhat elő, hogy az orosz és belarusz titkosszolgák - akár a kapcsolati háló építésében, akár az informatikai támadások terén - szinte akadálytalanul dolgoznak Magyarországon, és kínai kollégáiknak sem kell különösebb figyelemtől tartaniuk. Amit a magyar titkosszolgálatok tesznek, az megfelel az orosz érdekeknek: elősegíti Orbán hatalomban maradását, megosztottságot szít az EU-ban, magyar "hideg frontot" nyit Ukrajna nyugati határán.
Persze, íme egy egyedi változat a "Nagy pályákon" kifejezéshez: "Széles horizontokon"
Miközben a magyar miniszterelnök azt gondolja, hatékonyan mozgatja a szálakat, valójában csak eszköz Putyin kezében. Ő nemcsak országa elnöke, hanem első számú titkosszolgája is. A Magyarországgal kapcsolatos eminens orosz érdek, hogy Orbán Viktor megőrizze hatalmát, és közben az ország az EU és a NATO tagja maradjon. Addig értékes, amíg bent van: belülről oszt meg és bomlaszt.
A közelmúlt eseményei között külön figyelmet érdemel a Budapestre tervezett, de végül meghiúsult Putyin-Trump találkozó. Az orosz diplomaták alaposan tanulmányozták Trump karakterét, és rájöttek, hogy a világot egy olyan, elengedhetetlenül ráépült szemüvegen keresztül szemléli, amelyet személyes tapasztalatai formáltak. Trump e szemüveg segítségével hiszi, hogy minden helyzetet pontosan értékel. Azonban a lencsék mögött ott rejlik a felfuvalkodottság, a nyomásgyakorlás brutalitása, a részletek iránti érzéketlenség, valamint a tudás megvetése. Az orosz elemzők megértették, hogy Trump képtelen a globális politika és gazdaság bonyolult szövetének átlátására. E közben az Egyesült Államok nemzetbiztonsága jelentősen meggyengült, mivel Trump lojalistákat ültetett a vezető pozíciókba az amerikai hírszerzésben, valamint súlyos személyi változásokat eszközölt a külügyminisztériumban és a Nemzetbiztonsági Tanácsban. Az oroszok számára világossá vált, hogy Trumpot nem érdemes megpróbálni meggyőzni, inkább a hízelgés és a manipuláció eszközeivel kell közelíteni hozzá. A várható alaszkai találkozó kudarca után nem meglepő, hogy előbb-utóbb megtalálják a módját annak, hogy ismét átverjék, és totális módon manipulálják az amerikai elnököt.
A budapesti találkozó gondolata nem csupán azért merülhetett fel, mert Putyin és Trump kedveli Orbánt, hanem inkább abból a megfontolásból, hogy ez elsősorban orosz érdekeket szolgált volna. Az orosz elnök ezzel a lépéssel két fontos célt érhetett volna el egyetlen mozdulattal.
Még az elmaradt találkozó is lehetőséget adott Moszkvának, hogy továbbra is húzza az időt anélkül, hogy végleg lemondana ukrajnai és nagyhatalmi ambícióiról. Ez lehetővé tette a háború folytatását, miközben Ukrajna katonai megerősítésére egyelőre nem került sor (az amerikai Tomahawk rakéták átadása Kijevnek jelenleg a háttérbe szorult). Ugyanakkor a találkozó Orbán hatalomban maradását is támogatta volna, hiszen a miniszterelnök ezzel hosszú időre irányíthatta volna a külpolitikai diskurzust. A Tisza-parti politikusnak most és a jövőben is nehéz dolga lesz, hogy hasonló jelentőségű külpolitikai témával lépjen elő; csupán erős belpolitikai kérdésekkel tarthatja fenn a stratégiai kezdeményezést. Az ellenzék bármilyen külpolitikai megnyilvánulása könnyen "háborúpártiságként" értelmezhető, ami már a 2022-es választások során is bevált, függetlenül attól, hogy mennyire volt valóságalapja. A találkozó ötlete Orbánt nemzetközi szinten is jelentős politikai szereplőként tüntette fel (mindkét elnök hangsúlyozta a személyes "békepárti" szerepét), és zűrzavart okozott a NATO és az EU berkeiben, akik ismét csak háttérbe szorultak. Ez az amerikai elnöknek is kedvez, hiszen Orbánt eszközként használja az EU gyengítésére. Bár a találkozó elmaradása Orbán számára átmeneti vereség, egy lehetséges Trump-Putyin "békecsúcs" a választások közeledtével kedvezőbb forgatókönyv lenne. Ahogyan április 12-e közeledik, úgy az ellenzék és az EU "háborúpártiságának" hangsúlyozása a kampányban egyre inkább hatékony eszközzé válhat.
A Financial Times értesülései szerint Donald Trump és Vlagyimir Putyin budapesti csúcstalálkozóját a moszkvai követelések miatt mondták le. Trump kijelentette, hogy nem kívánja az idejét pazarolni a orosz elnökkel, és inkább más prioritásokra összpontosít.
A nagybani játszmák mellett az orosz fél gondosan ügyel arra, hogy Budapesttel való együttműködését úgy alakítsa, hogy az a NATO és az EU körében fokozott bizalmatlanságot eredményezzen. E stratégiájuk egyik figyelemreméltó példája volt az orosz hírszerző szolgálat (SZVR) augusztus 13-án kiadott nyilatkozata, amelyben az EU-t azzal vádolta meg, hogy a Tiszát kívánja hatalomra juttatni. A magyar kormány válasza – miszerint az SZVR véleménye helytálló – lényegében tudatos együttműködést takar az orosz hírszerzéssel. Egy másik, szeptember 30-án kiadott SZVR-közlemény, amely az ukránok úgynevezett "idegen zászlós" műveleteire hivatkozva Moszkvát kívánja felelőssé tenni lengyel és romániai szabotázs akciókért, lényegében a kormányközeli médiában terjesztett álhírekre épül. Mindez az orosz titkosszolgálati befolyásolás szerves részét képezi. Az SZVR más kontextusban is közzétett hasonló állításokat: például, hogy Európa meg kívánja szállni Moldáviát (szeptember 23.); Szerbiában "Euromajdan" készül (szeptember 15.); és hogy az angolok hamis zászlós műveletet terveznek (október 6.). Várható, hogy Magyarországgal kapcsolatosan is további hasonló, befolyásolási célt szolgáló közlemények fognak megjelenni.
Magyarország számára nem nyújt valódi biztonságot, hogy Orbán Viktor szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyinnal.
Az orosz érdekek szoros összefonódása a magyar hatalmi struktúrával arra utal, hogy Moszkva valószínűleg aktívan alkalmaz hagyományos hírszerzési technikákat is. Ennek keretében kiemelt figyelmet fordítanak az ügynökhálózatok kiépítésére az államigazgatásban, valamint a Fidesz és a Tisza Párt körül. Az információgyűjtés minden területről elengedhetetlen ahhoz, hogy befolyásolják a választások kimenetelét és az oroszbarát magyar kül- és gazdaságpolitikát. Ez különösen fontos lehet abban az esetben, ha a Tisza Párt győzelmet aratna a választásokon, hiszen az orosz érdekek szempontjából a Fidesz mihamarabbi visszatérése is prioritást élvez. Ezen kívül a technikai hírszerzés folytatása is lényeges, hiszen ennek a külügyminisztérium rendszereiben már jól bejáratott "hagyományai" vannak.
Ahogy közelednek a választások, egyre fontosabbá válik a fideszes szavazóbázis stabilizálása és az ingadozó szavazók visszanyerése. E folyamatban orosz szereplők is jelentős hatással bírhatnak, különösen a digitális tér és az internet eszközeivel. Nyilvánvaló, hogy a Digitális Polgári Köröknek kiemelt szerepe lesz ebben a stratégiában, akárcsak a különböző, magyar identitást sugalló, "hitelesnek" tűnő forrásoknak a közösségi média platformokon – mint a Facebook, Instagram, TikTok, X és Telegram. A hamis információk terjesztésében pedig a mesterséges intelligencia alkalmazása is kulcsszerepet játszhat.
A Meta bejelentette, hogy megszünteti a politikai hirdetéseket a Facebookon. Azonban a Majka és Azahriah által képviselt zenei világ mellett megjelenik a Dopeman, aki súlyosbítja a helyzetet. Ezzel párhuzamosan Orbán-féle Digitális Polgári Körök is teret nyernek, jelezve, hogy a politikai diskurzus továbbra is aktív marad, csak más platformokon és formákban.
A választás közeledtével kulcsfontosságúvá válik, mit mutatnak a közvélemény-kutatások. Orosz részről minden bizonnyal figyelemmel kísérik a rezsim szándékait a választások megtartására és az eredmény elfogadására, vagy elhalasztására. A Karmelitában ez utóbbi elvi lehetőségeit már megteremtették a szükséghelyzetre/szükségállapotra vonatkozó jogszabályi környezettel, a veszélyhelyzeti kormányzás folyamatos fenntartásával.
Bár az orosz érdekek szempontjából nem lenne előnyös, ha a magyar kormány választások nélkül próbálná megszilárdítani hatalmát, valószínű, hogy a Kreml ennek támogatására is hajlandó lenne. Ilyen körülmények között felmerülhetnek olyan lépések, mint a provokációk és szabotázs, amelyek elősegíthetnék a szükségállapot bevezetését. Mivel az ellenzék elsősorban a békés politizálásra összpontosít, a helyzet megteremtése, amely ellenzéki provokációkra támaszkodna, bonyolultabb feladat lehet. Sokkal valószínűbb, hogy a külső - ukrán - "fenyegetés" kiemelése jöhet szóba, amelyhez ukránnak álcázott provokációk és szabotázsok kapcsolódhatnak. Az eddigi események, mint például a palágykomoróci templom megrongálása vagy a drónok berepülése Ukrajnába, inkább orosz érdekek mentén értelmezhetők, hiszen mindkettő jelentősen hozzájárult a magyar-ukrán kapcsolatok feszültségének növekedéséhez. Az elvtársaknak már van tapasztalatuk abban, hogyan kell ezt a módszert alkalmazni...
Vlagyimir Putyin dicsérete Orbán Viktornak nem éppen a legkellemesebb pillanatokat hozta, de nehéz elképzelni, milyen újabb módszerekkel próbálkozhatnak az oroszok Magyarország területén.
Magyarország egy globális hatalmi játszma közepébe került, ahol a szereplők nem egyenlő súlyúak. Az egyik fél ijesztő, megfélemlítő nagyhatalom, míg a másik egy ravasz politikai játékos, aki titkos szolgálatokkal is operál. Ha a jövőben mégis megvalósulna a budapesti találkozó, az Orbán számára komoly előnyöket hozhatna, ugyanakkor az ország szempontjából aggasztó következményekkel járna. Ez gyengítené a tavaszi rendszerváltás esélyeit, és újra csak eszközként használná Magyarországot a miniszterelnök rendszerének fenntartása érdekében. Az ellenzék feladata, hogy megakadályozza, hogy a Karmelita által rendezett külpolitikai színjáték elterelje a választók figyelmét a hazai helyzet súlyosságáról, amely immár a saját kormányától származó legnagyobb nemzetbiztonsági kockázattá vált.
