Új öltözet: Sajgó Balázs atya gondolatai Advent első vasárnapjára - Vatican News Ahogy elérkezünk Advent első vasárnapjához, Sajgó Balázs atya mélyreható elmélkedésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az időszak a várakozás és a felkészülés ideje. Az

A keresztény ember nem csupán az ünnepek fényeiben tündököl, hanem a mindennapokban is ott van, ahol a valódi élet zajlik. Ébernek lenni annyit jelent, hogy hűségesen imádkozom, szeretetteljes kapcsolatokat ápolok másokkal, és lelkiismeretesen végzem a dolgomat – akkor is, ha senki nem figyel rám. Nem csupán az ünnepi időszakban dolgozom szorgalmasan, hanem a hétköznapokban is, amikor a kihívások és a monotonitás próbára teszik a lelkemet. Ha ezt a hozzáállást képviselem, akkor nem csupán a rutin szürkesége fog eluralkodni rajtam; az Ünnep által folyamatosan megújulok, és lehetőséget kapok arra, hogy Isten és embertársaim számára is értékes legyek – hogy én is igazán emberré váljak, ahogyan Ő is tette.

Az éberség lényege abban rejlik, hogy észrevegyük a valóságot a maga teljességében. Nem csupán azt, amit a gondolataim formálnak, vagy amit az elképzeléseim sugallnak, hanem azt, amit a belső lényem valóban érzékel. Ez egyfajta belső látásmód, amely lehetővé teszi számomra, hogy a világot a maga valójában tapasztaljam meg.

Ahogyan az Advent első vasárnapjának evangéliuma tanúsítja, Noé korában az emberek belemerültek a mindennapokba – étkeztek, ittak, házasodtak, és élték az életüket. Ma is könnyen elmerülök a megszokott rutinban: úgy érzem, hogy a mindennapi teendők elringatnak, és észrevétlenül elalszom lelkileg. Így aztán nem veszem észre, amikor Ő érkezik, hiszen folyamatosan jelen van az Élet Valóságában. Mindezt azonban úgy teszi, hogy elrejtőzik a külső szem elől, ezzel is arra ösztönözve, hogy befelé figyeljek, és felfedezzem azt, ami igazán fontos.

Valahogy úgy alakul a dolog, mint abban a mesében, ahol egy tudós felkeresi a bölcs öreget, hogy eszmét cseréljen vele. A bölcs, akinek szavaiban mindig ott rejtőzik az igazság, két botot helyezett a földre, "T" alakban, ezzel szimbolizálva a választási lehetőségeket, és hogy az életünk sokszor egy döntésen múlik.

- Mit észlelsz itt? - kérdezte tőle. - Egy "T" betűt - felelte a tudós. - Ezt sejtettem - folytatta a bölcs - a "T" betű valójában nem létezik, csupán egy elképzelés az elmédben. Amit itt szemlélsz, az valójában két letört ág.

A világ, amit az emberek többsége hajlamos meglátni, nem az egyetlen igazi valóság, az isteni jelenlét világa, hanem a fejben teremtett világ, amit valóságnak neveznek.

Paradox módon a valóság lényege az, hogy Isten úgy álcázza magát, hogy valójában mindenütt jelen van. Olyan módon rejtezik, hogy csak arra kell figyelnem, hogy észrevegyem. Talán nevezhetném ezt bújócskának is, de az félrevezető lenne. Ha csupán az elmémet használom, könnyen fogságba eshetek, és elsiklok az igazi valóság mellett.

Ezért minden adventi időszak kezdetén az Anyaszentegyház olyan szentírási részleteket választ, amelyek hangsúlyozzák az éberség jelentőségét.

Az éberség megszületésében segít a virrasztás, ami nem csupán a fizikai szemek nyitvatartása, hanem a befelé nézés gyakorlása, hogy a mindennapi rutin ne takarja el az igazi valóságot, Isten jelenlétét a világban.

Advent első vasárnapjának evangéliumi szövegrésze egyáltalán nem félelemkeltés, hanem ébresztés. Jézus nem azt akarja, hogy rettegésben éljek, hanem hogy ébren, készen, tudatosságban.

Jézus nem megijeszt, hanem felráz: "Virrasszatok!" A várakozás itt nem passzív várakozás, hanem aktív éberség - mint a ház gazdája, aki tudja, hogy jöhet a tolvaj. Vagy mint a szív, amely mindig nyitva áll az Úr látogatására, bármilyen formában is jöjjön. Mint amikor egy édesanya virraszt beteg gyermeke mellett. Nem azért nem alszik, mert fél, hanem mert szereti őt és ezért figyeli őt, kíséri gyógyulását.

Így válok képessé "készen lenni" Krisztusra - aki nemcsak ítélni jön, hanem látogatni is, tisztítani is, gyógyítani is. S ha meglátogat, mindig esélyem van arra, hogy felöltsem az Ő ruháját.

Ez a tudatos öltözködés nem csupán a külső megjelenésem megváltoztatásáról szól, hanem arról is, hogy a belső látásom révén egyfajta belső metamorfózison menjek keresztül. Olyan ez, mintha egy új ruhát öltögetnék, amely nemcsak kívülről vonzó, hanem belülről is ragyog.

Krisztusra való feltöltődés azt jelenti, hogy az Ő nézőpontjával tekintünk önmagunkra és másokra, az Ő szívéből fakadó szeretettel közelítünk a saját és mások életéhez, valamint az Ő Lelkének vezetésével és inspirációjával éljük mindennapjainkat.

Ez egy választás, amely folyamatos megújulást igényel.

Ez azt jelenti, hogy a keresztény ember nem csupán az ünnepek időszakában él, hanem a mindennapokban is. Az éber állapot azt foglalja magában, hogy hűségesen imádkozom, szeretetteljes kapcsolatokat ápolok másokkal, és lelkiismeretesen végzem a feladataimat – még akkor is, ha senki sem figyel rám. Nem csupán az ünnepek előtt igyekszem, hanem a hétköznapok során is. Ha így élek, a mindennapi rutint nem érzem fárasztónak, hanem az Ünnep újra és újra megformál engem Isten és embertársaim számára, lehetővé téve, hogy én is teljesen emberi lény legyek, ahogy Ő is tette.

Az éberség megőrzésével és a virrasztás művészetének elsajátításával lépem át a "szűk kaput". Ezen a kapun csupán azok léphetnek be, akik készen állnak – nem tökéletesek, hanem éberek: alázatos szívvel, megtérésre kész, Krisztusra irányuló figyelemmel.

Készen állok? Felfedezem Krisztust önmagamban és másokban? Van valaki az életemben, akivel ma érdemes lenne rendezni a nézeteltéréseinket?

Figyeljek szeretettel, belső szemmel, hogy kifelé is lássak.