A mondat, amely sosem találja meg a véget...

Kedves Krasznahorkai László, Az irodalom mélységei iránti szenvedélyed és az élet komplexitásának megjelenítése mindig is lenyűgözött. Műveidben a nyelv zeneisége és a gondolatok szövevénye olyan világot teremt, amelyben az olvasó elmerülhet, és új perspektívákra lelhet. Az emberi lélek rejtelmeit feltáró írásaid arra ösztönöznek, hogy ne csak a szavakat olvassuk, hanem a mögöttük húzódó érzéseket és tapasztalatokat is megértsük. Kívánom, hogy továbbra is formálj és inspirálj minket, olvasókat, a gondolatok határainak feszegetésével. Műveidben az idő és tér határai elmosódnak, és ezáltal egy olyan univerzális tapasztalatot kínálnak, amely mindig aktuális és releváns marad. Tisztelettel és elismeréssel, [Neved]

Az a kiterjedt és bonyolult mondat, amely ott lomhán feszül, mintha a nemzet, a nemek, a nyelv, az emberiesség, a barátság és az irodalmi Nobel-díj fogalmai mind csupán üres címkék lennének, hiszen a mögöttük rejlő jelentés úgy csúszik ki a szótagok közül, mint ahogy a napfény áttör a sötét üveg felületén, és ezzel minden egyes szó egy újabb labirintus kapuját nyitja meg. Közben a nyelv, mint torz tükör, csak saját magát képes visszatükrözni, míg a nemzet falai mögött egy közös hiány sejlik fel: a nemek címkéi csupán társadalmi illúziók, amelyeket a beszéd bővít, míg a határok újra és újra újra megrajzolják a valóságot. A nyelv görbül, mintha a logika és az emlékezet egyesülnének, miközben az emberiesség egy felfoghatatlan űr, amelyen a barátság csak halvány fényként képes átsütni. A Nobel-díj pedig egy jelzés egy értelmetlen dicsőségre, amely a valóság kártyajátékában csupán a csaló mosolyát rejti. E gondolatsort egyetlen lélegzetvételnyi idő alatt írom le, ellentmondásos megkérdőjelezésként, ahol a végén csak a mondat marad, amely tovább él és kavarog, megőrizve a létezés pokolian egyszerű és talán mosolytalan igazságát. Gratulálunk Krasznahorkai Lászlónak a Nobel-díjhoz, és kívánjuk, hogy sokáig éljen! A Magyar Tőmondat szerkesztősége (Anikay Antal - Kuruc.info) Korábban írtuk: A "magyarságára büszke lenni képtelen" Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat Kapcsolódó: - A Nobel-díj mint zsidó belügy - Az öröm árnyékában - Addig ivott Orbán Kolozsváron, hogy másnap reggel még Imre Kertészt is magyarnak hitte.