Deák Péter nemzetközi színtéren is megvetette a lábát, hiszen zombifilmes debütálása, a Silent Zone, már Amerikában is nagy népszerűségnek örvend.

Pánikra semmi ok! Mi a teendő, ha a műszerfalon ez a figyelmeztetés felbukkan?

Deák Péter már tinédzserkorában megismerkedett a filmművészet világával: első kisjátékfilmjét mindössze 17 évesen készítette, amely azonnal több díjat is nyert, és ezzel elindította pályafutását. Következő munkája már a Magyar Filmszemle versenyprogramjába is bekerült, ami egy újabb mérföldkő volt számára. Tanulmányait a műszaki egyetemen és az ELTE-n folytatta, majd a filmművészetin mélyítette el tudását, míg a praktikus filmkészítést a New York-i Filmakadémián sajátította el. Informatikai háttérének köszönhetően hamar felfedezte a digitális filmgyártás lehetőségeit, és a családi vállalkozást filmes irányba terelte. Ők voltak az elsők, akik 4K-s RED kamerákat importáltak Magyarországra, emellett pedig létrehozták az ország egyik első digitális utómunka-stúdióját. Azóta több mint 40 kis- és nagyjátékfilmben dolgozott producerként vagy koproducerként, köztük a Halálkeringő című filmben, amelyben olyan neves színészekkel dolgozott együtt, mint Dobó Kata, Kern András, Kovács Gábor és Pataki Ágnes. Később Sas Tamással is együttműködött az S.O.S. Love második részében. Deák Pétert mindig is vonzotta az angol nyelvű filmgyártás, amely végül a nagyjátékfilmek szintjén is megvalósult karrierjében: leforgatta a Silent Zone című alkotást, amely az első magyar zombifilm volt, magyar és külföldi szereplőkkel. A projektről a Blikk megkeresésére részletesen mesélt, és kiderült, hogy...

Miért tartotta jó ötletnek, hogy az első saját nagyjátékfilmjét angol nyelven forgassa?

A magyar filmipar viszonylag kicsi, ami nem könnyíti meg a dolgunkat. Én magam is főként amerikai filmek világában nőttem fel, és szakmai tapasztalataim alapján azt látom, hogy az amerikai alkotók rendkívül ügyesen ötvözik a szórakoztatást és a mélyebb tartalmat. Természetesen az európai és ázsiai filmek is közel állnak hozzám, de a mozi lényege, hogy a nagy közönséghez eljusson, és igazán értékesé válik, ha sokan láthatják. Gondolkodva azon, hogy évente körülbelül 25 magyar film készül, és hogy ezek közül sok nem is kerül a vásznakra, egyértelművé vált, hogy a nyelv és a választott téma gyakran megnehezíti a nemzetközi eljutást. A legtöbb történet a hazai közönséghez szól, ami azt jelenti, hogy a külföldi nézők számára sokszor érthetetlenek maradnak, mivel nem rendelkeznek a szükséges háttérismeretekkel. Ez nem feltétlenül negatív dolog - hiszen szükség van olyan filmekre is, mint például A tanú -, de nem minden alkotásnak kell ilyen korlátok között mozognia. Én inkább a közös nevezőt kerestem: azt, hogy hogyan lehet egy magyar történetet nemzetközileg is vonzóvá tenni. Jelenleg is van a polcomon több olyan forgatókönyv, amelyek ezt a két világot ötvözik, de mivel ezek nagyobb költségvetést igényelnek, első filmként nem voltak megvalósíthatók. Emellett a tengerentúli filmgyártás üzleti logikája is lenyűgöz: ott a befektetők és a gyártók szoros együttműködésben dolgoznak a projektek létrehozásán. Ezzel szemben Európában a pályázati rendszer dominál, ami sokszor lehetetlenné teszi az alkotók számára, hogy a kreatív munkájukat folytathassák, ha éppen nem nyernek. Nem túl vonzó perspektíva, hogy egy évig dolgozzon valaki egy pályázaton, amely végül nem hoz eredményt.

A Silent Zone végül hogyan valósult meg?

A FilmFinity Zrt. gyártotta, ami egy közös vállalkozás. Ebben a mi csapatunk, a Sysplex Media a szakmai befektető, míg a HiVentures, ami a Magyar Fejlesztési Bank egyik tőkealapja, pénzügyi befektetőként van jelen. Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy ne csak egyetlen filmre, hanem a későbbiekben több nemzetközi piacra szánt alkotásban is gondolkodjunk, hiszen mind szakmai, mind pénzügyi oldalról kockázati befektetők vagyunk a vállalkozásban, az üzleti célunk pedig a nyereségtermelés.

Ezek szerint a pályázatot teljesen elvetették.

Semmi esélyünk nem lett volna. Amikor elkezdtünk ezt a projekteket tervezni, még Andy Vajnával is beszéltem erről, aki akkor meg is nézte az egyik angol nyelvű kisfilmünket. Azt mondta, jó, amit csinálunk, de ha a történet és a színészek sem magyarok, akkor az nem fog beleférni a Filmintézet támogatási kereteibe. Míg Finnországban például ehhez elég, ha a rendező finn, nálunk sokkal "magyarabbnak" kell lennie egy filmnek, hogy pályázhasson. Ekkor döntöttük el, hogy nem indulunk támogatásért, hanem megnézzük, hogyan működik a gyártás üzleti alapon. Akkor már volt 3-4 olyan projektünk, amelyek iránt külföldi forgalmazók is érdeklődtek, de azoknak a megvalósítása túl drága lett volna. Ezért hátraléptünk egyet, és megvizsgáltuk, milyen műfajokban lehet kis költségvetésből is elérni széles közönséget.

Mire jutottak végül?

Arra, hogy a dráma és a vígjáték A-kategóriás színészek nélkül nem működik, a sztárokhoz pedig nagy költségvetés kell. A horror és a thriller esetén viszont a nézők kevésbé várják el az ismert színészeket, így kisebb büdzséből is elkészíthetők. Az alműfajok közül a vámpíros és a zombifilmeknek van a legerősebb közönsége - végül a zombisat választottuk keretnek, és ebben próbáltunk meg valami újat mutatni. Csák Viktor és Illés Krisztián kidolgoztak egy történetet, amelyből aztán Viktor írt egy regényt "Welcome to the Silent Zone" címmel, ami rangos nemzetközi díjakat nyert és Amazon Bestseller lett. Ennek alapján írták meg Krisztiánnal a forgatókönyvet, amit aztán leforgattunk. A Silent Zone különlegessége, hogy nem egy klasszikus zombifilm: a fertőzöttjei nem lassú hordák, hanem gyors, intelligens csúcsragadozók.

Tehát a film koncepcióját valójában egy könyv formájában próbálták ki először.

A kezdetektől fogva világos volt számunkra, hogy a történetötletünk nem csupán egy film keretein belül él majd tovább, hanem egy komplex brandet kívánunk felépíteni, vagy ha úgy tetszik, egy saját univerzális világot. Ennek a víziónak már része az eddig megjelent könyv, ám ez csupán a kezdet; a jövőben több kötet is várható, és a film is folytatást kap. Ráadásul képregények is készülnek, hogy még szélesebb körben elérhessük a közönséget. Érdekesség, hogy a második kötet éppen a film premierjének időpontjában fog debütálni, így előre jelezve a történet folytatását. Koncepciónk a Marvel-univerzumnak egy kicsinyített, de annál izgalmasabb változata. A történet alapja különösen érdekes, hiszen a Covid világjárvány hatásait is magán hordozza: itt nem élőhalottak, hanem egy halálos vírus zúzza szét a civilizációt. A világjárvány során tapasztaltuk, hogy amikor az emberek egzisztenciális fenyegetettséget éreznek, a társadalmi normák gyorsan megbomlanak, és a bizalom azonnal eltűnik. Ezen élmények adják a film gerincét, amely arra a kérdésre keres választ, hogy tíz évvel az apokalipszis után a túlélők képesek lesznek-e újra együttműködni az emberiség megmaradása érdekében, vagy inkább egyéni túlélési stratégiákra fognak hagyatkozni.

A zombifilmeknek valóban megvannak a maguk jól bejáratott kliséi, de vajon sikerült-e valaha túllépni ezeken a kereteken? A kreatív alkotók folyamatosan keresik az új utakat, hogy friss színt vigyenek a műfajba, legyen szó egyedi karakterekről, szokatlan környezetekről vagy meglepő cselekményszálakról. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy hogyan tudják a klasszikus zombitörténetek elemeit újraértelmezni, miközben megőrzik a feszültséget és a szórakoztatást. Az innováció és a váratlan fordulatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a nézők ne csak újraéljék a régi sztorikat, hanem valóban meglepődjenek és elgondolkodjanak a történeteken.

A Silent Zone történetének lényegét az emberi sorsok mélysége adja. Bár az apokalipszis csupán a hátteret biztosítja, a személyes drámák és traumák valódi izgalmat csempésznek a cselekménybe, és alakítják a karakterek döntéseit különféle helyzetekben. A posztapokaliptikus filmek hagyományos megközelítéséhez képest itt kiemelt figyelmet szenteltünk a karakterek fejlődésének, ami számos drámai jelenetet eredményezett. Ezek a pillanatok lehetővé teszik, hogy a nézők mélyebb kapcsolatot építsenek ki a szereplőkkel, így a történet még inkább magával ragadóvá válik.

Akik közül számosan nemzetközi sztárok bőrébe bújnak...

Természetesen! Íme egy egyedi változat a szövegedből: Valóban, a főszereplők között Matt Devere, aki Cassiust alakítja, walesi származású, míg David szerepét Declan Hannigan, egy ír színész formálja meg. Alexis Latham angol, ő játsza Nortont, és a női főszerepekben Barabás Nikolettet láthatjuk Meganként, míg Abigail szerepében Papp Luca tűnik fel. A forgatás teljes mértékben angol nyelven zajlott, amire már több mint egy évtizede készülünk, folyamatosan ezen a téren fejlesztve tudásunkat. Például a 2014-es Banned Music című kisfilmünk, amelyben Haumann Máté és Alexis Latham is szerepel, már angol nyelven készült, hogy eljuthassunk nyugat-európai és amerikai fesztiválokra. Ez egy remek lépés volt, amely megnyitotta az utat az amerikai stúdiókkal való tárgyalásokhoz, hiszen az elmúlt években tudatosan építettük a kapcsolatainkat, hogy olyan filmeket készíthessünk, mint a Silent Zone.

A magyar színészek számára az angol nyelvű szereplés igazi kihívást jelent. Nem csupán a nyelvi akadályokkal kell megküzdeniük, hanem a kulturális különbségekkel és az angol színházi hagyományokkal is. Az angol nyelvű előadásokhoz való alkalmazkodás során sok esetben a színészeknek a kiejtést, a hangsúlyokat és a nyelvi árnyalatokat is figyelembe kell venniük, hogy hitelesen tudják megjeleníteni a karaktereiket. Emellett az angol nyelvű színjátszás során a színészeknek gyakran újfajta rendezési stílusokkal és színpadi technikákkal is meg kell ismerkedniük, ami további izgalmakat és kihívásokat jelent számukra.

Én azt látom, hogy Magyarországon van egy eltolódás a filmiparban. Az elmúlt húsz évben a crew nagyon jól megtanulta az angol nyelvet és a nemzetközi filmgyártás fortélyait, így most már egy csomó olyan magyar filmesünk van, akik minden területen helytállnak, a production design és a kosztümök területén pedig komoly díjakat is kaptak a munkájukért. A színészek viszont kevésbé, pedig fontos lenne felkészíteni őket az angol nyelvű szerepekre. Nagyon kevés van közöttük, aki valóban alkalmas erre, de remélem, hogy ez a jövőben változik majd, mert Magyarországnak óriási lehetőségei vannak ezen a téren.

Mire gondolsz? Milyen gondolatok kavarognak a fejedben?

A magyar filmek jellemzően magyar témájúak és magyar nyelvűek, így főként a hazai közönségnek szólnak. Ha kiemelkedőt alkotnak, elmennek vele nemzetközi fesztiválokra, még díjakat is nyernek, de a külföldi piacra nehezen tudnak betörni. Ezzel párhuzamosan zajlik az országban amerikai filmgyártás, amely a magyar filmipar összköltségvetésének a 90 százalékát adja, de talán 8 százalékban tudnak csak kreatív szinten bekapcsolódni magyarok, főleg kiszolgáló szerepet betöltve ezekbe a produkciókba. Én azt gondolom, hogy a magyar filmipar akkor tud versenyképes maradni, ha növeli a kreatív hozzáadott értéket. Ennek az egyik módja, amit mi most kicsiben elkezdtünk. Az évi 400 milliárd forintos iparági költségvetésből a magyar gyártású filmek mindössze 30 milliárdot tesznek ki, több film gyártása a hazai piacon a méretei miatt pedig nem is lehetséges, ezért a nemzetközi projektekben való aktív részvétel kulcsfontosságú kérdés. Ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk, a kiszolgáló tevékenység önmagában már nem elegendő, mert mostanra Bulgária, Szerbia vagy Románia is olcsóbb alternatívákat kínál.

Arra utal, hogy a jövőben a globális produkciók gyártási helyszínei megváltozhatnak?

Ez a folyamat már elindult. Csak azt hozzák ide, amit feltétlenül muszáj. Szerintem tízéves távlatban erre stratégiát kellene építeni. Mi most direkt magyar csapattal, magyar kezdeményezésre forgattunk le egy angol nyelvű filmet, és ahol kellett, bevontunk külföldieket is. Mert ahogy mondtam, kevés magyar színész képes idegen nyelven forgatni, bár az új generáció ezen a téren már azért jobb helyzetben van.

Mennyire volt kihívás külföldi színészeket megnyerni egy magyar film számára?

A célunk nem az volt, hogy világsztárokat vonjunk be a projektbe, hanem hogy a legmegfelelőbb színészeket választjuk ki a szerepekre. Bár lehet, hogy a nagyközönség nem ismeri őket, sokan közülük már számos nemzetközi produkcióban bizonyítottak. Ráadásul a csapattagok többségével korábban is együtt dolgoztam, és most egy olyan összetartó csapat gyűlt össze, akik igazán szívügyüknek tekintették ezt a projektet. Ennek eredményeként mindenki maximálisan beleadta a tudását és energiáját, ami a stábra is teljes mértékben igaz.

Magyarországon a zombifilmek műfaja eddig nem igazán hódított, sőt a nemzetközi porondon is alig találkozhatunk ilyen produkciókkal. Talán a "World War Z" volt az egyetlen figyelemre méltó példa, amelynek néhány jelenetét hazánk területén forgatták. Mennyire látja Ön alkalmasnak Magyarországot egy zombifilm megvalósításához? Milyen helyszínek és atmoszféra tűnhetnek ideálisnak egy ilyen történethez?

Úgy vélem, hogy a filmhez tökéletes helyszíneket találtunk. Talán a balszerencsénket fordítottuk a javunkra, hiszen Magyarországon rengeteg olyan helyszín található, amelyek egy elhagyatott város hangulatát idézik. A filmben szereplő posztapokaliptikus tájak például egykori szovjet laktanyákból származnak, amelyek valaha teljes minivárosokként működtek, de a 90-es évek óta elhagyatottan állnak. A kecskeméti laktanyát már bontják, de Kiskunlacházán, Sármelléken és Szentkirályszabadján még fellelhetők hasonló helyszínek. Ezen kívül a MÁV is biztosított számunkra egy területet Istvántelken, ahol régi épületek, üres hangárok és vagonok sorakoznak. A felvételek során semmiféle trükközésre nem volt szükség: ezek a helyszínek valóban így néznek ki a valóságban, és remekül kihasználtuk őket a film során.

A semmi varázsa a dublőrökre is érvényes?

A mi filmünkhöz igazi kaszkadőrök álltak rendelkezésünkre, de nem csupán a főszereplők helyettesítésére. Ők maguk vállalták a kihívásokat, és minden jelenetet saját maguk játszottak el, amihez rendkívül szigorú edzésprogramot követtek: heti több erőnléti és kaszkadőr tréninggel készültek a forgatások mellett. Számomra kulcsfontosságú volt, hogy a nézők valódi akciókat láthassanak, ne csupán a gyors vágások és közeli felvételek illúziójára támaszkodjunk. Persze, digitális effektekkel utólag ki lehet cserélni az arcokat, de a szűk költségvetésünk miatt erre nem volt lehetőségünk. Az akciójelenetek koreográfiáját pedig az egész stábbal közösen próbáltuk ki előre, hiszen míg egy amerikai produkció akár 60-100 napig is forgat, nekünk mindezt mindössze 30 napba kellett besűrítenünk.

Mennyi időbe telt az előkészületek lebonyolítása?

Durván fél évet, ebből a színészek felkészülése három hónapot tett ki.

Akadtak igazán izgalmas kihívások a forgatás során?

A projekt során szinte kizárólag hasonló kihívásokkal néztünk szembe. Az amerikai standardokhoz képest talán nem tűnik nagynak, de a magyar viszonylatban közepesnek számít. Volt olyan időszak, amikor 140 ember dolgozott egy időben, és mivel külső helyszíneken zajlott a forgatás, az időjárás gyakran megnehezítette a dolgunkat. Egy bányában például egy váratlan vihar közepébe csöppentünk. Noha közvetlenül a Ferihegyi repülőtérrel egyeztettünk, 40 perccel a vihar előtt azt mondták, hogy semmi rendelleneset nem látnak. Aztán, hirtelen, 45 perc leforgása alatt 60 milliméter csapadék zúdult ránk, a forgatási helyszín pedig szó szerint tóvá változott. Az összes felszerelésünk elázott, a MadMax autóink pedig teljesen leálltak, így két hétig nem tudtunk visszatérni a helyszínre. De Pilismaróton sem voltak könnyebb napjaink: egy hajóvárosban forgattunk, ahol a vízszint olyan mértékben megemelkedett, hogy a hajók eltávolodtak a parttól. Csak motorcsónakkal tudtuk megközelíteni őket, ami jelentősen lelassította a munkafolyamatokat.

Mi volt az a legnagyobb kihívás, amellyel Ön személyesen szembesült ebben a projektben?

Az a kihívás, hogy egyszerre kellett rendezőként és producerként helytállnom, igazán próbára tette a képességeimet. Olyan sok operatív ügy zúdult rám, hogy néha még a rendezésre is alig tudtam figyelni. Emlékszem, éppen egy rendkívül érzelmes jelenetet forgattunk, amikor a gyártás rádión jelezte, hogy már régóta itt lenne az ideje az ebédszünetnek. Rendezőként viszont nem engedhettem meg magamnak, hogy ezt közöljem a színészekkel, hiszen már teljesen belemerültek a szerepükbe. Bár a stáb később azt mondta, hogy ez volt életük legjobb élménye, én inkább a felmerülő problémákra összpontosítottam. A kis költségvetés miatt például production designerünk sem volt, így a kellékek és a látvány koordinálása is rám és a társproduceremre hárult. Ez a helyzet sok szempontból inspiráló volt, de egyben rengeteg stresszel is járt. A következő projektnél mindenképpen szeretnék bevonni egy plusz embert, aki leveszi a vállamról az operatív teendőket, hogy teljes mértékben a rendezésre tudjak összpontosítani.

Azt lehet tudni, pontosan mekkora volt a film költségvetése?

A filmünk költségvetése lényegesen alacsonyabb, mint ami a tipikus magyar produkciókra jellemző, de mivel nem állami támogatásból készült, üzleti megfontolások miatt nem osztjuk meg a pontos számokat. A "Low budget, high production value" elvünk azt tükrözi, hogy kis költségvetésből is képesek vagyunk kiemelkedő kvalitású alkotásokat létrehozni - ez a film is ennek jegyében készült. Amikor bemutattuk a filmet olyan forgalmazóknak, akik kis költségvetésű projektekkel foglalkoznak, azonnal nyitottak voltak az ajánlatokra, és mindannyian szeretetteljes érdeklődést mutattak. Végül azonban úgy döntöttünk, hogy tovább lépünk. Az Egyesült Államokban három jelentős forgalmazó is szeretett volna szerződést kötni velünk, és végül a SABAN Films nyerte el a jogokat a Silent Zone amerikai és kanadai forgalmazására. A SABAN Films közepes költségvetésű produkciókra specializálódott, és általában neves színészek vagy tehetséges új alkotók filmjeivel dolgozik, nem feltétlenül a nagy stúdiók blockbusterjeivel. Évente 10-12 filmet mutatnak be, köztük 6-8 A-kategóriás színésszel készült alkotást. Tavaly olyan neves produkciókat kínáltak, mint a Michael Keaton és Al Pacino főszereplésével készült Knox Goes Away, vagy a Pierce Brosnan, Samuel L. Jackson és Brandon Lessard főszereplésével készült The Unholy Trinity. A John Travolta és Kristin Davis által jegyzett Cash Out, valamint Kevin Smith önéletrajzi ihletésű filmje, a The 4:30 Movie is náluk debütált. Idén pedig olyan új megjelenések várhatóak, mint a John Travoltával és Gina Gershonnal készült High Rollers, valamint az Into the Deep, amelyben Scout Taylor-Compton és Richard Dreyfuss játszik, és a Traumatika, Rebekah Kennedy és Emily Goss főszereplésével. A Silent Zone tehát egy különleges helyet foglal el a portfóliójukban, hiszen költségvetése töredéke a többi filmjükének.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az amerikai filmszínházakba is eljut?

Eredetileg azt tervezték, hogy a filmet kisebb példányszámban mutatják be Los Angelesben, New Yorkban és Chicagóban, de végül olyan kedvező streaming- és egyéb megállapodásokat kötöttek, hogy a mozi premiere már nem bizonyult szükségesnek. Ez persze egy kicsit szomorú, mert a mozibemutató mindig különleges esemény, de üzleti szempontból teljesen érthető döntés volt, hiszen rengeteg pluszköltséggel járt volna. A film márciusban debütált az Egyesült Államokban és Kanadában, később pedig Ausztráliában, Új-Zélandon, Hollandiában, Németországban, Ausztriában és Svájcban is bemutatták. A nyáron pedig Japánban és Dél-Koreában is elérhetővé vált, mostanában pedig a tajvani közönség is láthatja.

És milyenek a visszajelzések?

Minden ország másképp pozicionálja a filmet, saját plakátot készítenek hozzá, amelyek segítségével finomhangolják a kulcsüzeneteket. Amerikában például kevésbé posztapokaliptikus és jóval akciódúsabb plakátot akartak, míg Japánban sokkal sötétebb, drámaibb hangulatot hangsúlyoztak rajta. A forgalmazás módja is eltér: vannak havidíjas platformok, míg az USA-ban például az Apple TV-n filmenként fizetnek a felhasználók. A Disney és a Hulu összeolvadása után a Hulu/Disney+ is megvette, de még nem látható a felületen, valószínűleg év végén indítják, Ausztráliában viszont még DVD-n és Blu-ray-en is megjelent a Silent Zone. Németországban az Amazon Prime-on lehet elérni, illetve ott is kiadták DVD-n meg Blu-ray-en, sőt szinkront is kapott. Japánban szintén szinkronizálták, mert ott különösen népszerű ez a műfaj. Az első tapasztalatok egyébként biztatóak: a német nyelvterületeken például négy nap alatt közel 5 millió forint értékben kelt el a Blu-ray- és a DVD-kiadvány.

Magyarországon viszont a mozikban is műsorra tűzik majd.

Igen, október 9-én debütál a film a mozikban, ezt követően érkezik a streaming platformokra, végül pedig - ahogy az már megszokott - a tévés programok között is helyet kap. Hogy pontosan melyik szolgáltatóknál és csatornákon lesz elérhető, arról még jelenleg is zajlanak a tárgyalások. A nemzetközi eladások alapján úgy tűnik, hogy az üzleti modell, amire építettünk, külföldön jól bevált. Viszont a magyar forgalmazás miatt kicsit idegeskedem.

Attól tart, hogy itthon nem lesz akkora érdeklődés?

Természetesen, íme egy egyedi változat: "Igen, főként ennek az oknak köszönhetően."

De ha a kulcsfontosságú cél a nemzetközi piacra való belépés volt, vajon mennyire lényeges ez egyáltalán?

A magyarországi forgalmazás különösen jelentős számunkra, hiszen személyesen is érintettek vagyunk a projektben. Célunk, hogy hazai közönség előtt is bemutassuk tehetségünket, hiszen büszkék vagyunk a filmünkre. Bízunk benne, hogy ezzel nem okozunk feszültséget a szakmai körökben, és mindenki számára pozitív élményt nyújtunk.

Miért?

Mert ismerjük a magyar mentalitást. Magyarországon ugye a legtöbben alapvetően pályázati pénzből szeretnének filmet készíteni, ezt a rendszert viszont eleve gyakran politikai szempontok szövik át, és aki nem kap támogatást, annak többnyire nem is marad más lehetősége. Persze vannak, akik ilyenkor megoldják kisebb léptékben, de ez nagyjából az alkotók 5 százalékának sikerül, a többiek nem tudnak filmet készíteni - épp ezért fontos, hogy legyen egy másik modell is. Mi szeretnénk megmutatni, hogy itthon is lehet profitorientáltan, piaci logikával fenntartható alkotásokat gyártani. Amióta leszerződtünk egy amerikai forgalmazóval és a Silent Zone megjelent külföldön, én úgy érzem, kinyíltak a lehetőségek számunkra. Már három olyan projektünk is van, amelyek magyar témát dolgoznak fel, de nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatnak. Ezek több európai országot érintve különböző koprodukciós konstrukciókban valósulnának meg, az amerikai partnerek pedig segítenének a fejlesztésben, illetve a nemzetközi színészek és nagyobb finanszírozók bevonásában is. A Silent Zone tehát amellett, hogy egy önálló siker, egyben óriási lendületet ad, hogy tovább haladjunk az úton, miközben az univerzum bővítését is visszük tovább: jön a következő regény, a következő film, és folyamatosan épül a nemzetközi irány.