Tatabányai tóban egy különleges és veszélyes lágyhéjú teknőst fogtak el, ami felkeltette a helyiek figyelmét. A teknős megjelenése után hamarosan megérkezett a szakértői csapat is, hogy megvizsgálja a helyzetet.
A kínai lágyhéjú teknős tavalyi megörökítése után most, egy kis szerencse kíséretében, sikerült kiemelni őt a tóból.
Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály (MME KHVSZ) közösségi platformján tette közzé a hírt Petrovics Milán, aki tavaly először kapta lencsevégre a ritka kínai lágyhéjú teknőst a Csónakázó-tó varázslatos környezetében.
Azt már akkor leszögezte, hogy valószínűleg több példány is élhet a vízben. Ez azonban most biztossá vált, hiszen a kiemelet invazív teknős nagy meglepetésre nem ugyanaz az egyed, mint amit Milán múlt év augusztusában lefényképezett.
Tavaly nyár végén igencsak feltűnést keltett, amikor a tatabányai Csónakázó-tó partján Milán felfedezte és megörökítette egy különös kínai lágyhéjú teknős látványát. A fotózás után elmondta, hogy az állatról alig állnak rendelkezésre információk, csupán a fajra jellemző vonásokat ismerjük, és azt is megemlítette, hogy valószínűleg nem ez az egyetlen példány a tó vizeiben.
Ma végre elérkezett az a különleges pillanat, amikor az első példány kiemelkedett a tó vizéből. Kissé keserédes érzések kavarognak bennem, hiszen nem ezt a példányt sikerült megörökítenem. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a faj több tagja is felfedezhető a tó mélyén.
A bejegyzésben hangsúlyozta, hogy az állat mostani, szokásosnál is hevesebb védekezése ellenére nem jelent veszélyt az emberekre, és senkit nem fog megtámadni. Csak abban az esetben harap, ha úgy érzi, hogy fenyegetve van.
Milán a Sokszínű Vidéknek elárulta, hogy a tavaly lefotózott egyed egy sokkal nagyobb testű állat volt, közel kétszer ekkora, így egyelőre annyi a biztos, hogy egy példány még él a tóban, ha épségben átvészelte a telet.
Petrovics Milán lelkes önkéntesként tevékenykedik a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, ahol már részt vett egy izgalmas projektben az ELTE Ökológiai Kutatócsoport munkatársaival. E projekt keretében invazív hangyafajokat vizsgáltak, felfedezve őket az ország különböző botanikus kertjeiben és melegházában.
Ami pedig a kínai lágyhéjú teknős viselkedését illeti, az merőben eltér a sajnálatos módon már megszokott ékszerteknős és egyéb észak-amerikai víziteknős fajoktól.
Ezeket a lényeket viszonylag egyszerűen össze lehet gyűjteni, hiszen feltűnően napoznak a vízből kiemelkedő tereptárgyakon. Általában barátságosak, hiszen évekig tartott fogságuk alatt megszokták az emberi jelenlétet, és a rendszeres etetések révén összekapcsolták azt a táplálékkal. Így a nyári, aktív időszakban nem is tartanak tőlünk, így az összeszedésük sem jelent kihívást.
Milán hangsúlyozta.
Ezzel szemben a lágyhéjú teknős teljesen más karakter. A napozás helyett inkább a víz felszínén pihen, mintha csak a napfürdőzés örömeit élvezné. Ritkán hagyja el a víz hűvös ölelését, és nem is mutatkozik olyan gyakran, mint a többi, már említett barátja.
Ezzel a különleges példánnyal viszont igazán szerencsésnek éreztem magam, hiszen a parthoz közel eső nádasban találtam rá. Ennek köszönhetően a kiemelés is gyerekjáték volt.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai általában a Fővárosi Állat- és Növénykertbe juttatják el a begyűjtött állatokat, így ennek a teknősnek is valószínűleg ez a sorsa vár.
Megtudtuk azt is, hogy ez a faj a többi invazív teknőshöz képest elenyésző példányszámmal rendelkezik a hazai vizekben, így az esetleges szaporulat esélye alacsony.
Mivel ezek a fajok olyan égövből származnak, ahol a hideg tél, és az azzal járó hibernáció jelen van, ezért úgy gondolom, hogy a megállításuk egyetlen módja, az egyedek összegyűjtése a természetből
- Ezt határozottan kijelentette Milán.
Petrovics Milán hangsúlyozta, hogy az állatok emberre gyakorolt veszélyességét két különböző aspektusból kell megközelíteni: az agresszív és a védekező viselkedés megkülönböztetése elengedhetetlen.
Valóban, a lágyhéjú teknős mérete és határozott viselkedése lehetővé teszi számára, hogy sokkal súlyosabb sérüléseket okozzon az embereknek, mint más invazív fajták. Azonban ez a viselkedés kizárólag akkor nyilvánul meg, ha úgy érzi, hogy fenyegetettségben van. Bármennyire is erős a harapása, amíg a vízben tartózkodik, nem jelent közvetlen veszélyt senkire. Nem fog kijönni a tóból, hogy támadjon; inkább a menekülést választja, ha zavarják, nem pedig a támadást.
Az országban már más helyen is fedeztek fel példányokat, az MME információi szerint a Lázbérci-víztározóból és Ráckevei Dunából is került elő kínai lágyhéjú teknős.
Beszámoltunk arról, hogy a Rákos-patakban aggasztóan elterjedtek a veszélyes invazív fajú növények és állatok, míg a tatabányai Csónakázó-tó környékén már kihalás szélén álló teknősfajokat is felfedeztek. Legutóbb pedig egy óriási teknős bukkant fel váratlanul egy kertben a gyönyörű Bükk hegységben.
