Ukrajnából érkező üdvözlet: vajon hibrid konfliktus készül Magyarország irányába?

Az orosz-ukrán háború kimenetele potenciálisan egy nukleáris konfliktushoz is vezethet, ami komoly aggodalmakat vet fel a globális biztonság szempontjából.

"Háborús időszakban az igazság mindig az első, ami áldozatul esik" - fogalmazta meg Hiram Johnson amerikai szenátor, amikor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba. Ekkor hazájában a mozgósítást segítő propaganda rendkívüli mértékben felerősödött.

Johnson a kor egyik legismertebb háborúellenes politikusa volt, aki epés megjegyzésével arra próbált rámutatni, hogy a valóság meghamisítása nem csupán politikai, hanem morális szempontból is veszélyes:

Johnson aforizmája ma talán soha nem volt ennyire aktuális. Az ukrajnai háború, amely immár több mint három éve zajlik, nemcsak a harctereken hoz rombolást, hanem a médiában, a közbeszédben és az online platformokon is mély nyomot hagy. A titkosszolgálatok és katonai stratégiák tervezői manapság már nem csupán elemzőkre és katonai szakemberekre támaszkodnak, hanem pszichológusokra, szociológusokra és kommunikációs szakértőkre is. Ez azt jelenti, hogy az információs és pszichológiai hadviselés nem csupán egy kiegészítő aspektus, hanem sok esetben a háború legfőbb színtere. A modern kommunikációs technológiák olyan mértékű manipulációs lehetőségeket kínálnak, amelyek messze meghaladják azokat a hatásokat, amelyekkel az államok és titkosszolgálataik a múltban valaha is rendelkeztek.

A manipuláció és az igazság fluiditása a múlt héten kirobbant ukrán-magyar kémbotrányban drámai módon felszínre került. A résztvevők által megfogalmazott állítások annyira ellentmondásosak voltak, hogy szinte bármilyen értelmezés elképzelhetővé vált, sőt, az ellentéteik is éppúgy megállják a helyüket. Az események körüli zűrzavar azt mutatja, hogy a valóság és a fikció határvonalai egyre inkább elmosódnak.

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) szerint egy magyar katonai hírszerző hálózatot lepleztek le Nyugat-Ukrajnában, amely Kárpátalja védelmi sebezhetőségét és a helyi lakosság reakcióit vizsgálta egy esetleges magyar beavatkozás esetén.

A magyar kormány azonnal visszautasította a vádakat, az ügyet az ukrán fél magyarellenességének narratívájába illesztette be, az esetet pedig a Tisza Párttal és annak állítólagos kollaborációs szándékával mosta össze. A botrányra Magyar Péter és Ruszin-Szendi Romulusz is reagált, egyértelműen tagadva bármiféle érintettséget - jóllehet, egy nappal korábban maguk hoztak nyilvánosságra egy hangfelvételt óriási csinnadratta kíséretében, amelyen Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy Magyarország 2023-ban "a háború felé vezető út nulladik fázisába" lépett.

Jelen pillanatban tehát számos lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki, amelyeket mindkét fél a saját érdekeik mentén próbál értelmezni. Egy dolog azonban biztos: az események jól szemléltetik az információs hadviselés klasszikus formáját, amelynek eszköztárában ott található a dezinformáció, a propaganda, a szivárogtatás, a pszichológiai műveletek (PsyOps), valamint a hibrid hadviselés, amely mindezeket együttesen alkalmazza. Az információs hadviselés mára legalább olyan stratégiai fontosságúvá vált, mint a hagyományos katonai akciók, különösen a hibrid konfliktusok világában, ahol a nyílt háború helyett a politikai, gazdasági és kommunikációs eszközökön keresztül folytatódik a küzdelem. A jelenlegi magyar-ukrán viszály is ebbe a keretbe illeszkedik: a felek nem fegyverekkel, hanem narratívák és a közvélemény alakításának eszközeivel próbálnak előnyhöz jutni.

A narratíva kialakítása nem téveszthető össze a hagyományos propagandával; a kortárs titkosszolgálatok számára ez egy finoman kidolgozott műveleti eszköz, amellyel a valóság percepcióját saját érdekeik mentén alakítják.

Az SZBU legfrissebb közleménye kiemelkedő figyelmet érdemel, hiszen egy igen konkrét vádot fogalmaz meg: a leleplezett magyar hírszerző hálózat állítólag azt a célt tűzte ki, hogy felmérje a kárpátaljai lakosság reakcióit egy lehetséges magyar katonai beavatkozás esetén.

Hírszerzési szakértők szerint azonban valószínűtlen, hogy egy ilyen súlyú részlet ennyire nyíltan és konkrétan jelenik meg egy hivatalos titkosszolgálati utasításban, a katonai hírszerzési műveletek során ugyanis a célokat szigorúan titkosan kezelik: az érintettek kizárólag annyi információt ismerhetnek meg, amennyi a saját feladatuk elvégzéséhez feltétlenül szükséges. Egy ügynök ritkán lát rá a teljes stratégiai összefüggésre, különösen nem egy lehetséges katonai beavatkozás forgatókönyvére.

Noha az SZBU által bemutatott bizonyítékok arra utalnak, hogy valódi ügynökökről van szó, erős a gyanú, hogy Ukrajna tudatos dezinformációs hadviselés részeként időzítette az akció nyilvánosságra hozatalát. Az ügy így elsősorban politikai üzenetként értelmezhető - a közlemény igazodik Ukrajna korábbi vádjaihoz, amely szerint Magyarország revizionista célokat dédelget Kárpátalja visszaszerzésére.

Nem ez az első alkalom, hogy felmerül az a gyanú, miszerint az Ukrán Biztonsági Szolgálat tudatosan befolyásolja a közvéleményt politikai és háborús céljainak elérése érdekében. Gondoljunk csak a 2022-ben történt Északi Áramlat gázvezetékek robbantására, amely kapcsán kezdetben az SZBU Oroszországot vádolta meg. Később azonban neves nyugati médiák alapos nyomozása révén olyan információk kerültek napvilágra, amelyek az ukrán titkosszolgálat lehetséges érintettségét vetették fel.

A háború korai szakaszának ikonikus eseményei közé tartozik a Kígyó-sziget története, amely a nemzetközi médiában szinte legendás formát öltött. Az ukrán narratíva hősi halált tulajdonított a sziget védőinek, ám később kiderült, hogy valójában életben maradtak, és orosz fogságba kerültek. Hasonlóan ellentmondásos volt a Zaporizzsjai atomerőmű ellen végrehajtott ukrán dróntámadások ügye; az SZBU ugyan tagadta a részvételt, de több nyugati forrás megerősítette az ukrán felelősséget. A "Kijev szelleme" néven elhíresült vadászpilóta esete szintén rávilágít a morál növelésére irányuló narratívaépítésre: az ukrán légierő végül elismerte, hogy a 10 orosz vadászgép lelövéséről szóló történet csupán kitaláció volt, amelyet pszichológiai hadviselési célok érdekében terjesztettek.

Mindezen példák alátámasztják, hogy az SZBU tevékenysége az elmúlt években fokozatosan militarizálódott, és a klasszikus hírszerző funkciókon túl propagandacélokat is kiszolgáló apparátussá vált. Ez a szerepértelmezés ugyan nem idegen a NATO egyes tagállamainak hírszerzési gyakorlatától - különösen, hogy Ukrajna gyakorlatilag a nyugati érdekek egyik frontállamává vált -, ám időnként zavaros és kényes helyzetek is előállhatnak, amint azt a jelenlegi kémbotrány is példázza.

Az ügy súlya messze túlmutat a megszokott incidenseken: most egy NATO-tagállam, Magyarország került titkosszolgálati vádak kereszttüzébe, miközben Ukrajna egyik legfontosabb célja továbbra is a NATO-hoz való csatlakozás. A háttérben zajló geopolitikai ambíciók, belpolitikai megfontolások és szövetségi dinamikák összecsapása új dimenziókat nyit meg, és felveti annak lehetőségét, hogy...

Ahhoz, hogy valódi hibrid háborúról beszélhessünk, több tényező egyidejű jelenléte szükséges, mint például rejtett katonai műveletek, kibertámadások, gazdasági nyomásgyakorlás, valamint a belső stabilitás tudatos aláásása. Ebben az esetben már stratégiai szintű konfliktusról lenne szó, amelyben a dezinformációs kampányok, információ-szivárogtatások, célzott diplomáciai provokációk és pszichológiai hadműveletek együttesen szolgálnák Magyarország destabilizálását.

Bár jelen pillanatban még nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett hibrid háborúról a két ország között, egyre több olyan jelenség bukkanni fel, amelyek a hibrid hadviselés eszköztárához tartoznak. A magyar-ukrán viszony folyamatosan romlik, ami párhuzamosan több konfliktusos tényező megerősödéséhez vezet. Ezek az elemek ugyan még nem formálnak koherens, szisztematikus támadást, de jól tükrözik, hogy a kapcsolatok egyre inkább a konfrontáció irányába tendálnak. A két ország hivatalosan továbbra is fenntartja diplomáciai kapcsolatait, de ha a konfliktus mélyül, a helyzet könnyen valódi hibrid háborúba csaphat át.

A jelenlegi kémbotrány, valamint az e köré épülő médiaháborús jelenségek az információs hadviselés részeként értelmezhetők, amelyben a narratívák formálása és a pszichológiai befolyásolás kiemelt szerepet kapnak. Az eset plasztikusan bemutatja, miként válhat egy ügy az információs háború eszközévé, melyet a hírszerzés és a kémelhárítás politikai célokra is felhasználhat.

A jelenlegi geopolitikai feszültségekben nem csupán a tények számítanak, hanem az is, hogy ki, mikor és milyen szándékkal osztja meg azokat. A végső diadal nem mindig a jogosság kérdése körül forog, hanem inkább azon múlik, ki képes ügyesebben alakítani a történeteket és a közbeszédet.

A szerző politikai tanácsadóként tevékenykedik, szakértelmét és tapasztalatait felhasználva a politikai stratégiák és döntéshozatali folyamatok alakításában.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.