Trump olyan változásokat indított el, amelyek visszafordíthatatlanok lehetnek, és ez csupán a kezdeti lépés.
Donald Trump második elnöki ciklusának első száz napja rávilágított arra, hogy az Egyesült Államok új geopolitikai stratégiákat alakít ki. A vámháborúk, a diplomáciai nyomásgyakorlás és a regionális átrendeződések mind kulcsszerepet játszanak ebben az új játékszabályrendszerben.
Az Eurázsia Központ elemzést készített Donald Trump amerikai elnök második ciklusának első száz napjáról, azt vizsgálva, hogy január 20-a óta milyen hatással voltak az új adminisztráció intézkedései az eurázsiai térség egyes országaira.
Az elemzés eredménye nem okoz meglepetést: Trump második ciklusának első száz napját a globális gazdasági és diplomáciai tevékenységek élénk dinamizmusa határozta meg.
Kína szempontjából Donald Trump első száz napja egy teljes pályás támadás kezdetét jelölte, amely a kereskedelmi háború gyors felerősödését hozta magával. Az Eurázsia Központ elemzői szerint a "gyáva nyúl játékában" egyik fél sem húzta meg a ravaszt, ami végül elkerülhetetlen frontális ütközéshez vezetett.
Bár Kína kezdetben törekedett teret hagyni a tárgyalásoknak és nem akarta súlyosbítani a konfliktust, azt is világossá tette, hogy nem fogja hagyni magát, csak egyenrangú félként elismerve hajlandó tárgyalni, és felveszi a kesztyűt. Februártól Trump fokozatosan növelte a kínai termékekre kivetett büntetővámok tarifáját, melyre Peking eleinte inkább szimbolikus viszontvámokkal válaszolt, mivel az arcvesztést, de az eszkalációt is el akarta kerülni. Áprilisra azonban egyértelművé vált, hogy az eszkalációt nem fogják, és az amerikaiaknak nem is áll szándékukban tárgyalásokkal megállítani, a kölcsönös vámok pedig olyan szintre emelkedtek, hogy az gyakorlatilag kereskedelmi embargót jelent egymás felé. Kínára nem is vonatkozik az Amerika többi kereskedelmi partnerénél "kegyesen" bejelentett 90 napos haladék a viszonossági vámokat illetően, ezzel jelezve, hogy Washington nem keres tárgyalást, alkut Pekinggel
Az Eurázsia Központ kutatóinak részletes elemzésében megjelenik.
A szakértők véleménye szerint Kínában az első Trump-adminisztráció tapasztalataira építve felkészültek arra, hogy az amerikai elnök továbbra is folytatja a Kína-ellenes kereskedelmi és vámstratégiáját. Az első száz nap azonban azt mutatta, hogy Trump ezúttal nemcsak konkrét engedmények elérésére törekszik, hanem egy nyílt gazdasági szétválasztásra, amit határozott hangú nyilatkozatok is megerősítettek.
Az elemzés rávilágít arra, hogy a "frontális ütközést" követően ellentmondásos információk láttak napvilágot. Április 25-én Trump azt nyilatkozta, hogy aktívan folynak a vámtárgyalások Kínával, és arról beszélt, hogy ha a kínai piacok megnyílnak, akkor a vámok eltörlése is lehet a napirenden. Ezzel szemben Peking határozottan visszautasította ezt az állítást, és arra figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne gerjesszenek zűrzavart a helyzetben.
Az Eurázsia Központ kutatóinak értékelése szerint Trump első száz napja a kereskedelmi háború eszkalációjának új csúcspontját jelentette. Kína várhatóan arra fog törekedni, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez, minimalizálja a negatív hatásokat külkereskedelmi kapcsolatai és belső gazdasága megerősítésével, miközben igyekszik a vámháborút minél költségesebbé tenni az Egyesült Államok számára.
Trump számára az orosz-ukrán konfliktus megoldása kétségkívül az egyik legfontosabb prioritás volt a hivatalba lépése óta. Az amerikai elnök abban bízott, hogy a mandátuma első száz napján belül jelentős előrelépést tud elérni, ám eddig csapata csupán részleges sikereket tudott felmutatni.
Az Eurázsia Központ elemzése emlékeztet arra, hogy amerikai közvetítéssel Moszkva és Kijev megállapodott egy 30 napos moratóriumban az energetikai infrastruktúra elleni támadások felfüggesztéséről, amely március 18-án lépett életbe. A felek azonban többször is azzal vádolták egymást, hogy megsértik a megállapodást. Vlagyimir Putyin két alkalommal is ideiglenes tűzszünetet hirdetett: húsvétkor (április 19-20.), amit Kijev is elfogadott, valamint a győzelem napja 80. évfordulójára (május 7-10.). Utóbbinak őszinteségét megkérdőjelezi az ukrán vezetés.
A kutatók megfigyelései alapján Trump hivatalba lépése óta jelentős élénkülés tapasztalható a Washington és Moszkva közötti párbeszédben. Az amerikai elnök és Vlagyimir Putyin több telefonbeszélgetést folytattak, miközben szakértőik Szaúd-Arábiában és Törökországban többször is meghosszabbított tárgyalásokat folytattak. Trump különmegbízottja legalább négyszer látogatott el Moszkvába. Ezek az események arra utalnak, hogy a két ország közötti kapcsolatok bizonyos fokú normalizálódáson mennek keresztül, bár a viszony továbbra sem mondható barátságosnak.
Az Eurázsia Központ tudósai úgy ítélik meg, hogy Trump győzelme bizonytalan jövőt jelentett Ukrajna számára, mivel Kijevben aggodalmakkal figyelték, hogy az új amerikai elnök döntései esetleg a Kreml érdekeit szolgálják majd. Az első intézkedések mintha megerősítették volna ezeket a félelmeket. A washingtoni kapcsolatok mélypontra jutottak Zelenszkij hivatalos látogatása során, amikor az ukrán elnök feszültséggel teli eszmecserét folytatott a Trump-adminisztráció tagjaival a Fehér Házban, közvetlenül egy ásványkitermelési megállapodás aláírása előtt.
A kapcsolat azóta némileg stabilabbnak látszik, de még mindig vannak olyan vitás kérdések, amelyek gátolják a haladást. A valódi áttörést Ferenc pápa temetésén tapasztalhattuk, ahol Trump és Zelenszkij egy rövid, de eredményes megbeszélést folytattak, amelyet mindkét fél kedvezően fogadott.
Az Egyesült Államok továbbra is elkötelezetten dolgozik Oroszországgal és Ukrajnával, hogy elősegítse a békefolyamatot, és határozottan cáfolta, hogy lemondana közvetítői szerepéről. Az Eurázsia Központ szakértői viszont úgy vélik, hogy...
A száznapos határidőt ambiciózusnak, nem irreálisnak, de nehezen teljesíthetőnek nevezték. Bár az eredmények egyelőre korlátozottak, a kutatók szerint a folyamat iránya kedvező.
A béketárgyalásokról, a háborús felek érdekeiről, az Egyesült Államok szerepéről, valamint arról, milyen három út áll az amerikaiak előtt, részletesen írtunk az Index Világjátszma című geopolitikai rovatában.
Az Eurázsia Központ szakértői elemzésük során arra a megállapításra jutottak, hogy Donald Trump radikális retorikai és gyakorlati eltérése az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos korábbi amerikai politikától jelentős tanulságokat kínál Délkelet-Ázsia számára.
Trump magatartása, amely során szinte figyelmen kívül hagyta európai szövetségesei és Ukrajna véleményét, valamint egyoldalúan próbálta rendezni a háborús helyzetet, egy újfajta nagyhatalmi modell körvonalait sejteti. Ebben a modellben az Egyesült Államok elsődlegesen saját érdekeire fókuszál, háttérbe szorítva a nemzetközi együttműködést. Még ha a kormányzat bizonyos területeken, mint például Kelet-Európa vagy az ASEAN-régió (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége), felkészületlennek is tűnik, ez a lépés mégis figyelmeztető jel a globális politikai dinamika jövőbeli alakulására.
A kutatók véleménye alapján a második tanulság az, hogy az amerikai-kínai rivalizálás várhatóan még intenzívebbé válik, különös figyelmet fordítva a katonai egyensúlyra, a technológiai dominanciára és a stratégiai nyersanyagok versenyére.
Ez a megközelítés jelentős hatással lehet az Egyesült Államok délkelet-ázsiai jelenlétére és érdekeinek érvényesítésére. Noha az USA nem tervezi, hogy visszavonul a térségből, és nem kívánja feladni kulcsfontosságú szövetségeseit, mint például a Fülöp-szigeteket vagy Thaiföldet, lehetséges, hogy átdolgozza védelmi stratégiáját. Ennek keretében csökkentheti a közvetlen katonai kiadásokat, és inkább a stratégiailag kiemelkedő helyszínekre kívánja összpontosítani erőforrásait.
Az elemzés rámutat arra, hogy ez a stratégiai irányváltás jelentős újrapozicionálási lehetőségeket teremt az ASEAN-tagállamok számára. Ha például az Egyesült Államok háttérbe szorítja a Dél-kínai-tenger körüli területi vitákat, a Fülöp-szigetek esetleg óvatosabb politikát folytathat Kínával szemben. Ez hozzájárulhat a nézeteltérések csökkentéséhez az ASEAN-országok között a Peking térségbeli lépéseinek kezelésében. Ugyanakkor, ha az Egyesült Államok kétoldalúan fokozza a nyomást – különösen a kereskedelem, az ellátási láncok és a nyersanyagok hozzáférése terén – az belső versenyt generálhat az ASEAN-tagállamok között, ami gyengítheti a régió egységét. Ez a helyzet egyes országokat Kína, Japán vagy India felé terelhet. A teljes elemzés az Eurázsia Központ weboldalán érhető el.
