A torták története egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor Nagy Sándor harcosai már élvezték az édes sütemények ízét. Az akkori sütőmesterek különleges összetevőkkel varázsolták el a katonák ízlését, akik a hosszú hadjáratok során is megengedtek maguknak
A XIX. században feltalált sütőpor igazi mérföldkőnek számít a süteménykészítés történetében, hiszen ezzel új dimenziókat nyitott a réteges torták világában. Az egyszerű, de nagyszerű por megjelenésével a háziasszonyok és cukrászok kreativitása szárnyra kapott, lehetővé téve, hogy a sütemények könnyedebbek és légiesebbek legyenek.
A torta története egészen az ókori civilizációkig nyúlik vissza, amikor az emberek még egyszerű, mézzel és diófélékkel gazdagított kenyérszerű édességeket készítettek. Makedóniai Alexandrosz, más néven Nagy Sándor korában születtek meg az első torták, amikor a király diadalmasan legyőzte III. Dareioszt, és birtokába vette Perzsiát. Az ünnepi lakoma során, ahol a katonái perzsa hölgyekkel kötöttek házasságot, az édességek alapanyagát szintén a méz, a dió és a mandula szolgáltatta. Ezek az ízek nemcsak az ünneplés szimbólumai voltak, hanem a gazdagság és a bőség kifejeződései is.
Kr. e. 324-ben, Szúzában, Nagy Sándor egy fényűző esküvői ünnepséget rendezett, amelyre a történelem talán legnagyobb házasságkötési eseményeként tekinthetünk. Ezen a különleges napon tízezer makedón katona és perzsa nő egyesítette életét, köztük Sándor is, aki Sztateriát, a perzsa uralkodó lányát választotta feleségéül. Az ünnepi lakoma során a vendégeket ínycsiklandó különlegességekkel várták: mézzel, mandulával, dióval és szárított gyümölcsökkel töltött kenyerek díszítették az asztalokat. A kerek, lapos kenyereket ízlésesen félbevágva, kecsketúróval és édes krémmel töltve szolgálták fel, majd rózsaszirmokkal és hántolt mandulával varázsolták még különlegesebbé az étkezést. Ez a pompás esemény nem csupán a házasságok szövetségét ünnepelte, hanem a kultúrák közötti kapcsolatokat is erősítette.
A XVII. század végén Európában megjelent egy újfajta édesség, amely a mai tortához hasonló vonásokkal bírt. Az első példányok kerek alakúak voltak, és a sütéshez gyakran fémből, fából vagy papírból készült formákat használtak. Ezek az alapvető, egyszerű torták gyorsan elnyerték az emberek tetszését, és népszerűségi hullámot indítottak el a cukrászmesterség világában.
A XIX. században feltűnt a sütőpor, amely gyökeresen átalakította a sütemények előállításának módját. A londoni Cassell szakácskönyv 1894-es kiadásában már találkozhatunk sütőporral készült receptekkel, és ezzel párhuzamosan a réteges torták is egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek. A vajas krémek megjelenése pedig új ízélmények és kreatív lehetőségek tárházát nyitotta meg a cukrászat világában.
Marie-Antoine Carême, a történelem egyik legkiemelkedőbb kulináris alakja, a XVIII. és XIX. század fordulóján élt, és forradalmasította a tortakészítést. Az ő keze alatt születtek meg a lenyűgöző, emeletes torták, melyek díszítései szinte mesebeli szépséget kölcsönöztek az édességeknek. Carême nem csupán az ízek mestere volt, hanem innovatív ötleteivel a tortakészítés új irányait is kijelölte, amelyek máig inspirálják a cukrászokat világszerte. Munkái igazi vizuális élményt nyújtottak, egyesek azt mondanák, hogy művészi alkotások voltak, nem csupán desszertek.
