Valóban, Donald Trump elnökként rendelkezett olyan hatáskörrel, amely lehetővé tette számára, hogy vámokat vezessen be, de ez nem jelenti azt, hogy korlátlanul tehetett volna így. Az Egyesült Államok törvényei és a kereskedelmi megállapodások keretein bel

Az alapító atyák eredeti elképzelése az volt, hogy az amerikai elnökök csupán jogi végrehajtók szerepét töltsék be, nem pedig olyan császároké, akik önkényesen érvényesíthetik akaratukat. Az idő múlásával azonban a Kongresszus fokozatosan egyre több jogkört ruházott át a végrehajtó hatalomra, míg a bíróságok, mint a kormányzati ág harmadik pillére, örömmel támogatták ezt a folyamatot. Ezt a jelenséget legjobban a kereskedelempolitika terén lehet megfigyelni.

Az amerikai alkotmány világosan a kongresszus hatáskörébe utalja az adók, vámok, illetékek és jövedéki adók megállapítását és beszedését, továbbá a külföldi országokkal folytatott kereskedelem szabályozását is.

Az elmúlt évszázadban hozott törvények lehetőséget adtak az elnök számára, hogy saját döntései alapján módosítsa a vámokat. Donald Trump, aki 2025. január 20-án lép hivatalba, azt tervezi, hogy azonnal kihasználja ezt a jogkört, és 25%-os vámot vezet be a Mexikóból és Kanadából érkező összes importárura, továbbá 10%-os vámot a Kínából érkező termékekre. De vajon jogosult-e erre a lépésre?

Jogilag igen. Hogy elérje, amit akar, Trump számtalan jogi helyrehivatkozhat, de a legegyszerűbb a nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatáskörökről szóló törvény (IEEPA) lenne. Ez lehetővé teszi az elnök számára, hogy kevés korlátozással vámokat vezessen be "bármely szokatlan és rendkívüli fenyegetés kezelésére... ha az elnök az ilyen fenyegetéssel kapcsolatban nemzeti vészhelyzetet hirdet" - írja elemzésében a The Economist.

Az IEEPA Trump számára vonzó tulajdonságokkal rendelkezik.

Ez egy sürgősségi intézkedés, ezért a formai követelmények a lehető legkevesebbre csökkentek. Ennek köszönhetően rendkívül gyorsan cselekedhet – ha úgy dönt, akár már az első napon is!

- fogalmazta meg Warren Maruyama, aki korábban az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének főtanácsadójaként tevékenykedett.

Donald Trump volt az első, aki jogi alapokra hivatkozva próbálta megindokolni a vámok bevezetését, amikor 2019-ben az illegális migráció elleni fellépés részeként 5%-os illetékkel fenyegette meg az összes mexikói árut. Ezen felül egy másik jelentős precedens is létezik. 1971-ben, amikor Richard Nixon eltávolította Amerikát az aranystandardból, gyakorlatilag véget vetve az első Bretton Woods-i rendszernek, 10%-os extra vámot vezetett be minden importra, arra hivatkozva, hogy "vészhelyzet" áll fenn, és hogy meg kell erősíteni az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági helyzetét. Nixon intézkedéseit végül a bíróságok is jóváhagyták.

Kathleen Claussen, a Georgetown Egyetem jogászprofesszora szerint az alkotmányos kifogások - például, hogy az elnök túllépte a közigazgatási intézkedések határait - nehéz kihívást jelentenének. Bár az amerikai bíróságok fokozatosan szkeptikusabbá váltak az állam közigazgatási szerepével, továbbra is engedékenyek az elnökökkel szemben, amikor azok a nemzetbiztonságra hivatkoznak.

Elvileg a kongresszus egyszerű többsége elfogadhatna egy közös határozatot Trump vészhelyzeti nyilatkozatának hatályon kívül helyezésére, de a valóságban kétharmados többségre lenne szükség az elnök elkerülhetetlen vétójának felülbírálásához. A republikánusok akár úgy is dönthetnek, hogy Trump néhány vámját törvénybe iktatják, hogy költségvetési teret nyerjenek az általuk ígért adócsökkentéseknek, amivel megkérdőjelezhetetlen jogi alapot teremtenek.

Trump jogi lehetőségei között találhatók olyan alternatívák is, amelyek bár kipróbáltabbak, de lényegesen lassabbak. Elnöksége első időszakában hivatkozott az 1974-es kereskedelmi törvényre, amely segítségével a 370 milliárd dolláros kínai import és az Európai Unióból érkező 7,5 milliárd dolláros termékekre vámokat vetett ki. A szélesebb körű vámok bevezetésére Kína esetében könnyen lehetne érvet találni, azonban Mexikó és Kanada vonatkozásában az azonnali hatás nem garantált, mivel az elnöknek először is alapos vizsgálatokat kell végeznie, és figyelembe kell vennie az amerikai közigazgatási jog által megszabott hosszadalmas véleményezési határidőket. A 232-es paragrafus, amelyet Trump első adminisztrációja alatt is alkalmaztak az acél- és alumíniumvámok bevezetésére, szűkebb keretek között működik, mivel ehhez konkrét termékek nemzetbiztonsági kockázatként való azonosítása szükséges.

Trumpnak nem csupán a hazai bírósági ügyekkel kell megküzdenie. Az Egyesült Államoknak létezik egy szabadkereskedelmi paktuma Mexikóval és Kanadával, az USMCA, amelyet éppen az ő elnöksége alatt alakítottak ki. Ennek a megállapodásnak van egy vitarendezési mechanizmusa, amelyet Mexikó vagy Kanada könnyedén aktiválhatna, amennyiben Trump valóra váltaná fenyegetéseit. Ugyanakkor az IEEPA, azaz a Nemzetközi Gazdasági Vészhelyzeti Törvény, hasznos eszköz lehet a helyzet kezelésében. Mark Wu, a Harvard jogi karának munkatársa rámutatott, hogy Trump munkatársai a megállapodásban foglalt nemzetbiztonsági kivételekre hivatkozhatnának, érvelve ezzel a törvényesség mellett. 2026-ban a szabadkereskedelmi megállapodás kötelező felülvizsgálat előtt áll, amely újratárgyalásra is lehetőséget ad. Az alapelvek körüli tartós vita pedig akár az egyezmény összeomlásához is vezethet.

Trump esetleges korlátozásának legvalószínűbb oka nem a jogi szempontokban rejlik, hanem sokkal inkább a piacok és a közvélemény reakciójának félelme.

A friss gyümölcsök és zöldségek több mint fele Kanadából és Mexikóból származik... Tényleg azt hisszük, hogy Trump már az első hivatalba lépése napján 25 százalékos vámot fog kivetni ezekre?"

- mondja Scott Lincicome a Cato Institute, egy libertárius agytröszt munkatársa. Azt gyanítja, hogy Trump a vámokkal való fenyegetőzéssel egy tárgyalási taktikát alkalmaz, hogy engedményeket kényszerítsen ki, amelyekre aztán még a beiktatása előtt hivatkozhat.