Tényleg kedvezőbb életkörülmények között élnek a német nyugdíjasok? A nyugdíjak körüli mítoszok és a magyar helyzet realitása A nyugdíjas életminőség kérdése számos társadalmat foglalkoztat, és gyakran merülnek fel összehasonlító elemzések a különböző or

Sokszor példaként említjük a német nyugdíjasokat, akik látszólag stabil anyagi háttérrel élvezik az időskor szépségeit. De vajon valóban ennyire problémamentes az életük? És ha igen, mi áll ennek a háttérében?

Magyarországon közismert, hogy az állami nyugdíj nem biztosít elegendő jövedelmet az életszínvonal fenntartásához. Sokan találkoznak a nyugdíjparadoxonnal, amely szerint bár tisztában vannak azzal, hogy saját maguknak kellene gondoskodniuk a jövőjükről, mégsem lépnek a tettek mezejére. A Bankmonitor szakértői összehasonlították a magyar nyugdíjrendszert a német modellel, és alaposan megvizsgálták, mi áll a német rendszer hátterében. Vajon valóban csak az állami támogatások nagyságán múlik a nyugdíjak összege, vagy a helyzet sokkal összetettebb, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk?

Németországban a nyugdíjrendszer egy "három pilléren" nyugvó modellként ismert, a kötelező állami nyugdíjbiztosítás, a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjprogramok, valamint az egyéni, privát nyugdíj-előtakarékosság.

Az állami pillér, amely egy felosztó-kirovó elven működik, történelmileg a rendszer gerincét adta. Ma azonban jelentős kihívásokkal néz szembe, elsősorban a demográfiai változások - az öregedő társadalom és a csökkenő születésszám - miatt. Ennek egyik következménye, hogy az állami pillér által biztosított helyettesítési ráta (a nyugdíj aránya a korábbi keresethez képest) csökkenő tendenciát mutat. Jelenleg ez az arány 48% körül van, ami azt jelenti, hogy az állami nyugdíj önmagában már Németországban sem garantálja a korábbi életszínvonal fenntartását. 2023-ban a német állami átlagnyugdíj a nők esetében 908 euró, míg a férfiaknál 1348 euró volt.

Emellett fontos látni, hogy az átlagos nyugdíj összege sem feltétlenül magas mindenki számára. Jelentős különbségek mutatkoznak például a nemek között és a szegénységi kockázat az idősek körében Németországban is létező és növekvő probléma. Friss Eurostat adatok szerint 2023-ban mintegy 3,2 millió 65 év feletti német nyugdíjas (nagyjából minden hatodik) volt kitéve a szegénység kockázatának (jövedelmük nem érte el a nemzeti mediánjövedelem 60%-át). Ez a szám jelentős növekedést mutat a tíz évvel korábbi 2,4 millióhoz képest, és rávilágít, hogy az állami rendszer önmagában sokaknak már nem nyújt elegendő anyagi biztonságot, még Németországban sem. Sőt, a német statisztikai hivatal adatai szerint 2024 második negyedévében közel 730 ezer idős ember szorult szociális segélyre nyugdíja kiegészítéseként.

Ezek a tényezők is alátámasztják, hogy Németországban miért vált egyre fontosabbá a másik két pillér szerepe. Nézzük meg ezeket:

Ez lényegében a munkáltató által (is) finanszírozott kiegészítő nyugdíjmegtakarítás. Bár nem kötelező, igen elterjedt (a munkavállalók kb. 60%-át érinti), és fontos eleme a juttatási csomagoknak. A finanszírozás történhet a munkáltatótól, a munkavállalótól (gyakran a bruttó bér egy részének átcsoportosításával, amit a munkáltató sokszor kiegészít), vagy vegyesen. Magyarországon nincs ilyen széles körű, egységesen szabályozott foglalkoztatói nyugdíjpillér, bár munkáltatói hozzájárulás létezik pl. az ÖNYP-be, de ez kevésbé általános.

Ide tartoznak az egyéni, önkéntes megtakarítások, amelyeket az állam különböző kedvezményekkel vagy támogatásokkal ösztönöz. Az egyik fő támogatott forma elsősorban a munkavállalókat és családokat célozza, kombinálva a direkt pénzbeli támogatásokat az adókedvezményekkel. Létezik egy másik, főként az önálló vállalkozóknak és magasabb jövedelműeknek szánt konstrukció, amely jelentős adóalap-csökkentési lehetőséget kínál, cserébe viszont a kifizetés jellemzően kevésbé rugalmas, általában csak járadék formájában lehetséges. Ez a célzottabb német megközelítés eltér a magyar rendszertől, ahol az önkéntes pénztárra, a NYESZ-re és a nyugdíjbiztosításra egységesen 20%-os SZJA-visszatérítés vehető igénybe (eltérő éves maximumokkal). A cél azonban mindkét országban hasonló: az állam így próbálja ösztönözni az egyéni öngondoskodást.

Természetesen a német nyugdíjasok általános jóllétéhez más tényezők is hozzájárulnak, mint például a magas színvonalú, széles körben elérhető egészségügyi ellátás és a szociális védőháló. Ezek fontos biztonsági elemek, de a nyugdíjas kori életszínvonal alapját a nyugdíjrendszerből származó jövedelem adja.

A lakhatás kérdése különös figyelmet érdemel, hiszen Németországban a bérlők aránya meghaladja az 50%-ot. Ez különösen aggasztó a saját ingatlannal nem rendelkező nyugdíjasok számára, akik az alacsonyabb jövedelmi sávokban élnek. Számukra a lakbér és a rezsiköltségek kifizetése komoly anyagi kihívást jelenthet, még a szociális támogatások figyelembevételével is. A helyzetük bizonytalansága és az anyagi terhek egyre inkább hangsúlyosabbá válnak, ami súlyos következményekkel járhat a mindennapi életükre.

Magyarország állami nyugdíjrendszere komoly kihívásokkal néz szembe, amelyek nemcsak a jelenlegi helyzetet, hanem a jövőt is érintik. Érdekes, hogy nemzetközi összehasonlítások, például az OECD által közzétett adatok alapján, a férfiak esetében a magyar nyugdíj helyettesítési rátája (körülbelül 79%) magasabb, mint a német megfelelője (körülbelül 55%). Azonban ez a szám önmagában nem tükrözi a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát vagy az általános életszínvonal emelkedését. A magyar nyugdíjrendszer jövője és a jövőbeli nyugdíjak vásárlóereje továbbra is komoly aggodalmakat vet fel, amelyek megoldására sürgős intézkedésekre van szükség.

A nyugdíjak vásárlóereje a bérekhez képest várhatóan tovább csökken (nyílik a nyugdíjolló). Ennek egyik oka a magyar indexálási módszer, amely a nyugdíjakat évente alapvetően csak a várható infláció mértékével emeli, így azok szükségszerűen lemaradnak a bérek növekedésétől. Ezzel szemben Németországban a nyugdíjak éves kiigazítása elsősorban a bérek alakulását követi (bár más tényezők, mint a rendszer fenntarthatósága is befolyásolják). Mindez lehetővé teszi azt, a magyar nyugdíjrendszerrel ellentétben, hogy a nyugdíjasok részesüljenek a gazdasági növekedésből. Az a feltételezés pedig, hogy nyugdíj mellett majd munkával lehet pótolni a kieső jövedelmet, a statisztikák alapján a legtöbb ember számára nem reális terv.

Ebben a helyzetben, figyelembe véve a német példát, ahol egy erősebb gazdasági háttér és bonyolultabb rendszer mellett is milliókat fenyeget az időskori szegénység, valamint a lakhatási nehézségek is problémát jelenthetnek, az egyetlen valóban megbízható és felelős megoldás a tudatos öngondoskodás. Minél korábban kezd el valaki rendszeresen megtakarítani, annál nagyobb eséllyel tudja biztosítani anyagi függetlenségét az idősebb éveire. A kamatos kamat elve kulcsfontosságú ebben a folyamatban: a korai, akár kisebb összegű megtakarítások is jelentős vagyonná fejlődhetnek az évek során, míg a halogatás komoly akadályokat gördít a célok elérése elé.

A nyugdíjas évek anyagi biztonságának megtervezése kulcsfontosságú lépés mindenki számára. Vegyünk egy egyszerű példát: ha valaki 40 éves korában havi 50 ezer forintot félretesz a nyugdíjra, évente az inflációval növelve, 4%-os átlagos reálhozam mellett, akkor 65 éves korától kezdve körülbelül havi 120 ezer forintnyi kiegészítésre számíthat a nyugdíjas évei alatt, 20 éven keresztül. Fontos megjegyezni, hogy ez csupán egy modellkalkuláció, hiszen a valós eredmények számos tényezőtől függenek. A kiegészítés mértéke szorosan összefügg a befizetésekkel, így minden egyes félretett forint hozzájárul a jövőbeni anyagi stabilitáshoz. A hosszú távú megtakarítás és a kamatos kamat előnyei miatt már kisebb rendszeres összegekkel is érdemes elkezdeni a spórolást. A Bankmonitor nyugdíjkalkulátor segítségével könnyen kiszámítható, hogy különböző befizetési összegek mellett mekkora vagyon halmozódhat fel a nyugdíjkorhatár eléréséig.