Pislogásával alkotta meg könyvét az Elle magazin volt főszerkesztője.
A férfi két nappal a könyvének megjelenése után távozott az élők sorából, de öröksége tovább él művében.
1995 tavaszán, amikor éppen a fiát vitte színházba, váratlanul súlyos egészségi problémák léptek fel: sztrókot kapott, és kómába esett. Bauby csak húsz nappal később tért magához egy kórházi ágy foglyaiként. Ekkor már nem volt képes mozdulni, és a külvilággal való kommunikáció is lehetetlenné vált számára. Olyan helyzetbe került, ahol a saját teste börtönné vált. Az egyetlen mozgatható testrésze a bal szemhéja volt, melyet ügyesen kihasználva, elpislogott egy egész könyvet, amely hatalmas siker lett, és azonnal bestseller státuszba került.
Bauby emlékiratai a lebénulás előtti életének szövevényes világát idézik fel, miközben Claude Mendibil, egy szabadúszó szerkesztőnő, hű társává vált a szavak megformálásában. A gondolatok papírra vetéséhez egy logopédus által kidolgozott, speciális ábécét alkalmaztak, amely 26 betűből állt, rendezve a használatuk gyakorisága szerint. Mendibil felolvasta a betűket, és Bauby a megfelelőnél pislantott, így született meg a könyv, lépésről lépésre, betűnként. A volt főszerkesztő minden reggel öt óra körül ébredt, és fejében már megfogalmazta a mondanivalóját. Dél körül Mendibil érkezett, és naponta 3-5 órán át, a hét minden napján fáradhatatlanul diktálta a szöveget, ahogy csak tudta.
- Amikor megérkeztem, és a logopédus megmutatta az ábécét, rendkívül nehéz volt. A betűt néztem, de elfelejtettem nézni a szemét, ezért nem tudtam, hogy pislogott-e vagy sem - emlékezett vissza Mendibil.
Bauby figyelmesen észlelte, hogy a nő küzd a feladattal, hiszen az első üzenete, amit át kívánt adni, az volt, hogy ne féljen. Hamarosan azonban belelendültek, és Mendibil egy idő után már a férfi apró, finom jeleiből is képes volt megérteni, mire vágyik. A közös munka jellemzően jókedvben zajlott, a szerkesztő csupán egyszer érzett elérzékenyülést, amikor Bauby a gyermekeiről beszélt. Ekkor néhány percre el kellett távoznia, de amikor visszatért, Bauby a következőt pislogta neki: "gyönyörű vagy, amikor sírsz".
Végül 2 hónap alatt, több mint 200 ezer szemhéjmozgatással, 130 oldalnyi szöveget pislogott el. A könyv a Szkafander és pillangó címet kapta. Mandibil novemberben még visszatért, hogy felolvassa a kéziratot, és elvégezzék az utolsó simításokat. A könyv négy hónappal később, 1997. március 7-én jelent meg, és azonnal elkapkodták. Az első 25 ezer példány egy nap alatt elkelt, egy hét alatt pedig 150 ezer darabot vásároltak meg a különleges alkotásból. A könyv Európa-szerte bestsellerré vált, azóta pedig már milliós példányszámban kelt el. Az akkor már 44 esztendős Bauby állapota viszont rohamosan romlani kezdett. A könyv megjelenését és sikerét még megérte, de alig két nappal később elhunyt.
Néhány nappal a halála után bemutatták a Házi őrizetben című dokumentumfilmet, amely megörökítette a könyv írásának folyamatát. Tíz évvel később játékfilm lett a műből, ami Cannes-ban elnyerte a legjobb rendező díját, két Golden Globe-ot kapott, és négy Oscarra jelölték.
