Papírbábuk segítségével csapták be az őröket, és az Alcatrazból megszökött három rab titokzatos módon sosem került elő; még hajót is szereztek maguknak a szökéshez.
Soha nem bukkantak fel, a rendőrség véleménye szerint valószínűleg a jeges víz mélyére merülhettek.
Az a tény, hogy az intézmény emléke a mai napig élénken él a köztudatban, nem meglepő, hiszen Alcatraz falai között olyan hírhedt bűnözők töltötték büntetésüket, mint Al Capone, Mickey Cohen, George "Géppisztoly" Kelly és a Madárember néven ismert Robert Stroud.
Térjünk vissza a legendás 1962-es szökéshez! Az ötlet megálmodója nem más volt, mint Frank Lee Morris, aki már korábban is megjárta a börtönök világát, és az elhíresült szökési kísérletei miatt vált ismertté. E férfi, aki tele volt leleményességgel, már a börtönbe érkezésekor is titkos terveket szőtt arról, hogyan juthatna ki. Hamarosan társakat talált magának: a testvérpár, John és Clarence Anglin, valamint Allen West. Mivel a celláik szomszédosak voltak, éjszakánként csendben beszélgethettek és kidolgozhatták a szökési tervüket. Hónapokon át, titokban, a mosdókagylók mögötti szellőzőjáratok kibővítésén fáradoztak, hogy megvalósíthassák álmukat.
Ahogy az a filmekben gyakran megesik, a ravasz foglyok fémkanalakkal vájták ki a betont, sőt, egy porszívómotorból barkácsolt fúrót és fűrészlapokat is bevetettek a szökéshez. Hogy elkerüljék a gyanút, Morris a munka közben harmonikázott, így a hangok könnyen elvegyültek a börtön monoton zajával. Nem kis erőfeszítések árán a férfiak végül átvágtak a lyukakon, és egy elhagyatott folyosóra jutottak, ahonnan felmásztak a cellablokk üres felső szintjére. Ott titkos műhelyt alakítottak ki: ellopott esőkabátokból gumitutajt és több mentőmellényt készítettek. A gumit a börtön gőzvezetékeiből nyert anyagból olvasztották össze, míg a felfújásukat az átalakított harmonika segítségével oldották meg.
A munka során természetesen arra is figyeltek, hogy az őrök ne vegyék észre a hiányt, így a rabok ügyes trükkhöz folyamodtak: bábukkal helyettesítették magukat. Szappanból, fogkrémből és vécépapírból papírmasé fejeket formáztak, amelyeket bőrszínű festékkel színeztek ki. A csupasz fejtetőket pedig igazi hajjal borították be, amit a börtön fodrászatából gyűjtöttek össze. A takarók alatt pedig ruhákból és törölközőkből alakított testeket helyeztek el, hogy úgy tűnjön, mintha mély álomba merültek volna.
Végül június 11-én este mindent előkészítettek. A cellafalon keresztül Morris és az Anglin testvérek kimásztak a tetőre, és mivel Allen West beragadt a cellájába, őt hátra hagyták. A három szökevény végül eljutott a sziget északkeleti partjára, ahol felfújták a gumicsónakot, és elindultak a sötétben. Az őrök csak másnap reggel vették észre a hamis bábukat az ágyban.
A szökés után azonnal megindult a sziget alapos átvizsgálása. A keresés óriási méreteket öltött, több száz rendőr szállt harcba a környék feltérképezésével. Június 14-én a parti őrség rábukkant az egyik tutaj evezőjére, de a rabok nyomaira nem akadtak. Ugyanezen a napon felfedezték a vízben az Anglin testvérek személyes holmijait is, amelyek egy gumival lezárt csomagban rejtőztek. A gumicsónak maradványait egy héttel később sodorta partra a víz a Golden Gate híd közelében, másnap pedig egy mentőmellény is előkerült. A három szökevény azonban soha nem bukkant fel.
A rendőrség úgy vélekedett, hogy Morris és két társának esélye van arra, hogy a jeges, erősen áramló öböl vizébe fulladjanak. Ezt a megállapítást az akkori börtönparancsnok, Richard Willard is megerősítette a BBC helyszíni riportjában. Alcatraz végül 1963-ban, egy évvel később végleg bezárta kapuit. A döntés mögött egyrészt az épület magas fenntartási költségei álltak, másrészt a börtön szigorú rendszere és az embertelen körülmények miatt kirobbant viták is szerepet játszottak.
