Olaf Scholz saját magának ássa meg a sírját, hogy ezzel új lehetőséget teremtsen a vezetésre.
Hivatalosan is véget ér a német kormányválság, miután a Bundestag megvonja a bizalmat Olaf Scholz kancellártól és a szociáldemokratákra, valamint a Zöldekre szűkült kabinetjétől. Scholz bukása már régóta elképzelhető, azonban ezzel a lépéssel próbálja biztosítani, hogy az előrehozott választások után is megőrizhesse pozícióját a német szövetségi kormány hivatalában.
December 16-án, hétfőn 13 órakor tartják a Bundestagban az Olaf Scholz elleni bizalmatlansági szavazást, miután a német kancellár még múlt hét szerdán benyújtotta az erre vonatkozó indítványát.
Ugyan elméletben Scholz még akár túl is élhetné a szavazást, de valójában ennek semmi esélye, hiszen a Scholz vezette SPD-Zöldek-FDP-kormány még november elején elvesztette parlamenti többségét, miután a kancellár kirúgta az FDP-s pénzügyminiszter, Christian Lindnert, aki erre válaszul kiléptette pártját a koalícióból - leszámítva Voler Wissing közlekedési minisztert, aki a pártelnök Lindner felszólításának ellenére végül nem a kormányból, hanem az FDP-ből lépett ki.
Scholz már megállapodott a legnagyobb ellenzéki koalícióval, a CDU/CSU uniópártokkal az előrehozott választások időpontjáról, amely február 23-án esedékes. Ugyanakkor, mivel a kormány és az elnök nem oszlathatja fel a Bundestagot egyszerűen, szükség van egy alaposan megtervezett folyamatra. Ennek keretében először a törvényhozás hivatalosan megvonja a bizalmat a kancellártól, majd ezt követően Frank-Walter Steinmeier elnök feloszlathatja a parlamentet és kiírhatja az új szövetségi választás időpontját.
Ellentétben a rendkívül érzelmes francia politikai színtérrel, amelyet a 2022-es parlamenti választások óta folyamatos politikai válság jellemez, december 4-én megbukott a csupán szeptemberben hivatalba lépett Michel Barnier miniszterelnök.
A Bundestagban hétfő délután 1 órakor veszi kezdetét a szavazás, amelyen, mivel a parlamenti többség hiányzik, a képviselők nem fognak bizalmat szavazni Scholznak. Ennek következtében az SPD-re és Zöldekre szűkült koalíciós kormány ezen a napon várhatóan megbukik.
Ezután Scholz az elnöki palotában felkeresi Steinmeier elnököt, és azt javasolja neki, hogy oszlassa fel a Bundestagot és írja ki az előrehozott választásokat - mivel a törvényhozás feloszlatása után legfeljebb 60 nappal később meg kell tartani azt, ezért Steinmeier elnök valamikor december folyamán fogja hivatalosan is feloszlatni a Bundestagot, majd pedig kiírni az előre leegyeztetett február 23-i időpontra az előrehozott választásokat.
Amíg az elnök nem dönt a Bundestag feloszlatásáról, a törvényhozás folyamatainak menete továbbra is a megszokott kerékvágásban halad. Scholz és kabinetje ügyvivő kormányként irányítja Németországot a jelenlegi helyzetben.
Bár a kancellár hivatalosan azzal indokolta lépéseit, hogy ezekkel szeretné csökkenteni az állampolgárokra nehezedő terheket, a valóságban ezek a jóléti programok inkább a közelgő választási kampány során játszhatnak fontos szerepet, mintsem valódi kormányzati intézkedéseknek tekinthetők.
Scholz célja, hogy öt euróval növelje a gyermekek után járó állami támogatást, valamint szeretné mérsékelni az infláció következtében emelkedő adókat. Emellett hangsúlyozza a német tömegközlekedés jövőbeli bérleteinek biztosítását, és arra törekszik, hogy a villamosenergia-hálózat díjait rögzítse, ezzel hozzájárulva az áramár csökkentéséhez.
Bár a pártok klasszikus színei miatt közlekedési lámpa-koalíciónak nevezett SPD-Zöldek-FDP kormány 2021 decemberében ambiciózus tervekkel indult a közös kormányzás irányába, a hosszú koalíciós tárgyalások után kiderült, hogy a valóság sokkal bonyolultabb. A nagy álmok és elképzelések ellenére a kormány működése során számos kihívással kellett szembenézniük.
Ugyan a kormányprogramot közösen írták, de annak tartalmai sokszor ellentmondtak egymással. Míg szociáldemokrata SPD, valamint az ökobaloldali Zöldek egy nagy, gondoskodó államot szerettek volna erős szociális hálóval, ami költekezéssel jár, addig az FDP egy fiskálisan konzervatív, az államadósságot és kiadásokat csökkentő államot. A kettőt maximum úgy lehetett volna közös nevezőre hozni, ha a kormány adóemeléssel növelte volna a bevételeit, de erről az adócsökkentéssel kampányoló FDP hallani sem akart.
Bár a költségvetési megállapodások 2022-ben és 2023-ban is komoly kihívások elé állították a döntéshozókat, a valódi nehézségek akkor merültek fel, amikor a kormány tervei alapján két év szünet után újra érvénybe lépett volna az adósságfék.
Az elmúlt félév során Scholz és Lindner stratégiája egyértelművé vált: mindketten arra játszottak, hogy a másik végül megbuktassa a kormányt. Míg Scholz és az SPD abban bíztak, hogy Lindner és az FDP önként távozik, Lindnerék inkább arra törekedtek, hogy Scholz rúgja ki őket, így mindketten a másikat hibáztathatták volna a kormány népszerűtlenségéért és a rossz politikai döntésekért.
Miközben Scholz és az SPD a 2025 szeptemberére kitűzött szövetségi választásra igyekeztek növelni győzelmi esélyeiket, Lindner és az FDP valójában a politikai túlélésükért harcolnak.
Emiatt Lidner már régóta a kormányon belül is kompromisszumkeresés helyett pártja választói számára fogalmazott meg ígéreteket, míg Scholz és az SPD kaotikusan vezette volna Németországot és egybetartotta volna a kormányt.
Eközben a koalíció harmadik szereplője, a Zöldek, különféle gesztusokkal próbált közeledni a következő választások esélyes győztesének tartott uniópártokhoz. Céljuk az volt, hogy amikor a Scholz-kormány megbukik, Friedrich Merz, az uniópártok kancellárjelöltje, az ökobaloldali pártot válassza junior partnerének.
Bár 2021-ben Scholz kiemelkedő teljesítménye a kancellárjelölti viták során, valamint a jól megtervezett kampányának köszönhetően sikeresen megverette az uniópártokat és Armin Laschetet, a jövő februári előrehozott választásokon ez a siker nem tűnik túl valószínűnek.
Jelenleg a közvélemény-kutatások alapján az SPD a harmadik helyen szerepel, megelőzve a kereszténydemokratákat és a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) pártot. Az uniópártok támogatottsága 32 százalék, míg az AfD 18, az SPD pedig 16 százalékon áll. Ezt követik a Zöldek, akik 13 százalékpontos részesedéssel bírnak. Érdekesség, hogy a bejutási küszöb környékén mozog a Sahra Wagenknecht által vezetett szociálisan konzervatív szélsőbaloldali BSW (6 százalék) és Lindner FDP-je (4 százalék).
A jelenlegi kancellár és az SPD győzelme a közvélemény-kutatások alapján sokak számára meglepőnek tűnhet, hiszen számos tényező játszik szerepet a politikai táj képében. Például a gazdasági helyzet, a társadalmi feszültségek és a választók elvárásai mind befolyásolják a politikai eredményeket. Ezen felül a politikai táj folyamatosan változik, és egyes váratlan események, mint például válságok vagy botrányok, radikálisan átalakíthatják a választói preferenciákat.
A párton belül sokáig a háttérben zajlottak a feszültségek, végül azonban nyíltan is felszólították, hogy mondjon le kancellárjelölti ambícióiról. A párt tagjai úgy vélték, hogy 2021-hez képest Scholz már nem csupán támogató, hanem inkább gátja az SPD sikerének. Azonban Boris Pistorius, a jelenlegi védelmi miniszter, aki a helyére pályázott, végül úgy döntött, hogy kegyesen átengedi Scholznak a lehetőséget, hivatkozva a lojalitására és miniszteri kötelezettségeire. Így nem indult el Scholz ellen a párt jelölőgyűlésén, lehetővé téve, hogy a szociáldemokraták kihívó nélkül támogassák őt kancellárjelöltként.
Bár a politikai színtér mindig tartogathat váratlan fordulatokat, a német politikai rendszer általánosságban rendkívül stabilnak mondható. Ha nem következik be valamilyen szokatlan esemény, februárban Friedrich Merz vezetésével az uniópártok várhatóan győzelmet aratnak. Ezt követően Merz, aki Angela Merkel idején a CDU-ból kiszorult, előtt áll a lehetőség, hogy döntést hozzon: az SPD vezetőjével, Olaf Scholzzal, vagy a Zöldek irányítója, Robert Habeck mellett folytatja a kormányzást.
