Fedezd fel a különleges ízek világát ezzel a rendhagyó bográcsos gírosz recepttel! Ez a változat nem csupán a megszokott ízeket hozza el, hanem egy igazi közösségi élményt is, hiszen a bográcsban készülő étel mindig összeköti az embereket. A fűszerek harm
A gíroszhús, amit most a tortillába szánunk, egy különleges bográcsos recept története Pilisszentlászlóig nyúlik vissza. Ekkor a Kékvölgy Waldorf Iskola szülői közössége egy felejthetetlen pikniket szervezett a gyerekek részvételével, egy helyi család udvarán. Az eseményhez kapcsolódóan felvetődött a klasszikus kérdés: mit is készítsünk, ami mindenki ízlésének megfelel, beleértve a válogatósabb és ételallergiás gyerkőcöket is, miközben megőrizzük a közös főzés, a bográcsozás varázsát? Ekkor jött az egyik apuka, aki rendkívül ötletes javaslattal állt elő.
Ő felvetette, hogy már készített gíroszhúst bográcsban, és ez a módszer szinte tökéletesen reprodukálja azt az élményt, amit a dönereseknél tapasztalunk, amikor a hús a speciális grillen forog. Így lehetőség nyílik arra, hogy a tűz mellett beszélgessünk, a felnőttek koccintsanak egy fröccsre, miközben a szakácsot tucatnyi tanáccsal bombázzák, és közben egy nagy asztalra szépen elrendezzük a friss zöldségeket, a különböző szószokat, pitákat és az elkészült húst. Mindenki kedve és ízlése szerint állíthatja össze a saját gíroszát, ahogy csak szeretné. Ráadásul a tűz füstje extra aromát ad a húsnak, így egy igazán különleges ízélményt nyújt a vacsora során.
Családunkban a házi pizza és hamburger mellett a házi tortilla is hatalmas népszerűségnek örvend. Így hát úgy döntöttem, eljött az idő, hogy én is belevágjak ennek a különleges sütési módszernek a felfedezésébe, és megosszam veletek az élményeimet és tapasztalataimat.
Csirkecombot választottam, mert úgy vélem, hogy ebből a húsból kiválóan elkészíthető egy pirosra sült, mégis szaftos étel. A végén be is jött a számításom, de az eredményhez nem mindennapi igyekezet szükségeltetett.
A szabadtűzön való főzés nem éppen a kezdők sportja, hiszen számos kihívás vár ránk. Először is, szükség van egy megfelelő kertre, ahol a bográcsot helyezhetjük el, és persze nem árt, ha rendelkezésünkre áll egy masszív állvány, na meg elegendő fa is. A tűzgyújtás mestersége sem elhanyagolható, hiszen a lángok irányítása kulcsfontosságú a sikeres főzéshez. Amint ezek megvannak, a főzés során folyamatosan figyelni kell az étel mellett a tűz intenzitására is. A cél az, hogy a hús szépen rotyogjon, és minél előbb elpárologjon alóla a csirkecomb által kiengedett víz. Közben ne felejtsük el folyamatosan kavargatni az ételt, ügyelve arra, hogy egyenletesen süljön és gyönyörű aranybarna színt kapjon. Ne ijedjünk meg attól sem, ha a bogrács oldalán egyre vastagabb réteg pörzsanyag gyűlik össze; ez a főzés része, és csak még ízletesebbé varázsolja az ételt!
A kicsontozott és feldarabolt húsokat egy ízletes, olajos fűszeres pácba helyeztem, majd ügyeltem arra, hogy csak annyi kerüljön a bográcsba, hogy éppen kitöltse a felületét. Nem tudtam nagy mennyiségben összekeverni, mint ahogy azt egy pörkölt esetében tenném. Az alaphoz egy kilót használtam, amit két adagban sütöttem meg. Közel egy órát töltöttem a bogrács mellett, folyamatosan kevergetve a fakanállal, ügyelve arra, hogy csak épp hogy odakapjon, de ne égjen le.
A galériában bemutatjuk az elkészítés folyamatának izgalmas állomásait:
A végső tanulság az, hogy a hús pitába vagy wrapba készítve sokkal ízletesebb élményt nyújt, viszont nem mentes a kihívásoktól és a ráfordított időtől. Az író, aki ezeket a sorokat fogalmazta, például egy kis küzdelmet élt át a tűz felett, amikor a bogrács alá nedves fa került, ami igencsak megnehezítette a dolgot.
Mindig remek döntés lehet, ha egy hétvégi bográcsozásra készülünk, és éppen nem vonz minket a pörkölt ínycsiklandó világa.
