A depresszió nem csupán a szomorúság, a lelassult életvitel, az ingerlékenység vagy a szorongás megjelenésével járhat; ezek a tünetek mind azt jelezhetik, hogy valami mélyebb probléma húzódik a háttérben.
Dr. Baji Ildikó felnőtt- és gyermekpszichiáter, négy éve a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Kórház igazgatója, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára. Eredetileg szemésznek készült, majd több véletlen együttállásának köszönhetően előbb felnőtt-, majd gyermekpszichiátriai szakvizsgát szerzett. Több módszerspecifikus képzéssel és évtizedek tapasztalataival a háta mögött ma is aktív szereplője a hazai gyermek- és ifjúságpszichiátriai életnek, többek között a hangulatzavarok kezeléséről, a gyermek- és felnőttkori depresszió különbségeiről, illetve a család és a tágabb környezet betegségben betöltött szerepéről beszélgettünk vele.
A mindennapi szóhasználatban sokszor összemosódik szomorúság és depresszió. Hogyan tehetünk különbséget a kettő között? Minden depressziós ugyanolyan tüneteket produkál?
Minden, amitől nem szenvedünk hosszan, és más sem szenved a környezetünkben, az teljesen normatív. A rossz hangulat, a szomorúság mindannyiunk számára ismerős és teljesen normális érzés. Ezeket legtöbbször valami olyan tapasztalat vagy helyzet váltja ki, ami nehéz, megoldhatatlannak tűnik, de akár fájdalmas is lehet. A szomorúsággal nincs is semmi baj, ha átmenetileg áll fenn. Bárkivel előfordulhat, hogy aktuálisan lehangoltabb, ami keresztmetszetben egy átmeneti tünet. Ennek lehet oka egy velünk történt konkrét esemény, amitől rossz lesz a kedvünk. Ilyenkor általában valami jó stratégiával ezt leküzdjük, és túljutunk rajta. Átmenetileg akár több tünetünk is megjelenhet, a kérdés az, hogy ezek megbetegítenek-e bennünket, vagy túl tudunk jutni rajtuk. Abban az esetben, ha hosszabb távon fennállnak, akkor már lehetnek a depresszió részei is. A major depressziót egy tünetegyüttesnek gondoljuk, ami merőben másképp néz ki, mint egy kis hangulati változás. Olyan kóros állapot, mentális betegség, ami jelentősen befolyásolja, meghatározza az érzéseinket, a gondolkodásunkat, a hangulatunkat és a viselkedésünket is. Mindezek mellett általában testi tünetekkel, mint például alvás- és evészavarral, állandó fáradtsággal is együtt járhat. A viselkedésben is megfigyelhető változás: gyakori a mozgás, a beszéd lelassulása, de a fokozott nyugtalanság, felgyorsult beszédtempó, irritált viselkedés is jelezhet depressziót. A lányokra, nőkre sokkal inkább jellemző mindaz, amit laikusan általában elképzelünk erről az állapotról, azaz a szomorúság, a gyakori sírás, az egykedvűség, a kilátástalanság, a csöndesség tünetei. Pedig a depressziónak sok formája van. Vannak, akik pszichomotorosan lelassulnak, mimikátlanná válnak, kevés szemkontaktust vesznek fel, keveset beszélnek. Azonban olyan érintetteket is látunk, akik inkább agitáltak, nem képesek egy helyben maradni, csak ruminálják (ismétlődő, passzív gondolkodási mód - a szerk.) a rossz gondolataikat, érzéseiket, amitől egyre jobban befeszülnek. Mindkét állapot veszélyes lehet a szuicidum megjelenése szempontjából. Felnőttkorra egyébként a nemek közötti tünetek egyre nagyobb hasonlóságot mutatnak.
A gyermekkorban és a kamaszkorban a hangulatzavarok, például a depresszió, többféle jelből és viselkedésbeli változásból felismerhetők. Íme néhány figyelemfelkeltő jel: 1. **Hangulati ingadozások**: Gyakori és szélsőséges hangulatingadozások, amelyek hirtelen jönnek és mennek, jelezhetik a problémát. 2. **Érdeklődés elvesztése**: Ha a gyermek vagy kamasz már nem mutat érdeklődést korábban kedvelt tevékenységek iránt, az aggasztó jel lehet. 3. **Szociális visszahúzódás**: A barátokkal és családdal való kapcsolatok csökkenése, a magányosabb viselkedés szintén utalhat hangulatzavarra. 4. **Fáradtság és energiahiány**: Folyamatos fáradtság, energiahiány érzése, ami megnehezíti a mindennapi tevékenységek elvégzését. 5. **Alvási problémák**: Alvás nehézségei, például álmatlanság vagy túlzott alvás, mindkettő figyelmeztető jel lehet. 6. **Étvágyváltozások**: Az étvágy csökkenése vagy növekedése, illetve a súlyváltozások is utalhatnak a hangulati problémákra. 7. **Fokozott ingerlékenység**: Azok a gyermekek és fiatalok, akik gyakran ingerlékenyebbek vagy dühösek, szintén megküzdhetnek a depresszióval. 8. **Önértékelési problémák**: Az alacsony önértékelés, a bűntudat vagy a reménytelenség érzése szintén figyelmeztető jel lehet. 9. **Fizikai panaszok**: Gyakori fejfájás, hasi fájdalom vagy egyéb fizikai tünetek, amelyek mögött nem található orvosi ok. 10. **Öngyilkossági gondolatok**: Bármilyen öngyilkosságra utaló gondolat vagy beszéd azonnali figyelmet igényel, és komoly aggályt jelent. Fontos, hogy a szülők és pedagógusok figyelemmel kísérjék ezeket a jeleket, és szükség esetén szakmai segítséget kérjenek. A korai felismerés és beavatkozás kulcsfontosságú a gyermekek és fiatalok mentális egészségének megőrzésében.
Kamaszkorban a lányoknál kétszer-háromszor gyakrabban fordul elő. A fiúknál a belső feszültség sokszor a külvilágra vetül, így könnyű azt mondani, hogy ez egy viselkedészavar, deviáns működés vagy opponálás. A lányoknál sokkal inkább a klasszikus forma jelentkezik. A kritériumtünetek között van egy úgynevezett irritabilitás nevű kritérium, ami nagy szerencse, mert sok esetben a depressziót pont az ingerlékenység miatt nehéz felismerni. Az fiatalabb életkorban, és különösen a fiúknál jellemző, hogy a depresszió klasszikus megjelenési formája, mint szomorúság, lehangoltság, erőtlenség, motiválatlanság hiányzik, és inkább a düh, az agresszió jelenik meg. Ez is egyértelmű változás a viselkedésben. A hangulatzavar mindig epizódokban zajlik, és amíg például egy ADHD-s (attention deficit or/and hyperactivity disorder = figyelemhiányos hiperaktivitás zavar - a szerk.) gyermek sokszor folyamatosan irritábilis, addig a depressziós csak epizódokban válik azzá. Mikor már sok tünettől szenved a gyermek, akkor lesz jellegzetesen látható ez a változás, viselkedésben vagy hangulati elemekben. Ilyen lehet például, ha megváltozik az örömkészsége, elhanyagolja a barátait, vagy csökken a motivációja az addig szeretett tevékenységekben. A depresszió sok tünete az egyén számára megterhelő, és a környezet nem is biztos, hogy érzékeli azokat. Például az iskolai teljesítmény viszont egy objektív jel, ami jól mérhető, és így jelzésértékű lehet. Ha jelentősen és érthetetlenül romlik, akkor gondolni kell arra, hogy a gyerek vagy a fiatal dekoncentráltsága mögött depresszió állhat. A motivációvesztés, az elkerülés, a társas kapcsolatokból való kivonódás, az anhedónia (örömtelenség - a szerk.) mind nagyon tipikus depressziós tünetek. A koncentrációs problematika minden életkorban megjelenik, és az kézzelfoghatóan funkciórontó. Például egy felnőtt nem tudja vinni az életét, mert elfelejt, összekever dolgokat, mert sokkal jobban kell koncentrálnia ahhoz, hogy elvégezze ugyanazokat a feladatokat, amiket ha nem lenne depressziós, könnyedén megcsinálna. Gyerekeknél három kritériumtünet és hét járulékos tünet írható le. Amennyiben az előbbiek közül egy, az utóbbiak közül pedig négy jelen van minimum két héten át, és emellett jelentős a szenvedésnyomás és/vagy a funkcióromlás, akkor adható a diagnózis. Emellett nagyon fontos a differenciáldiagnosztika is. Lényeges továbbá, hogy egy bevezető időszakban, egy aktív időszakban vagy egy részleges remisszióban lévő tüneteket látunk, ezért a keresztmetszeti kép mellett hosszmetszeti kép is szükséges.
A Pisze-kutatás hosszú távú elemzései alapján számos érdekes következtetést lehet levonni a gyerekek fejlődéséről és tanulmányi teljesítményéről. A kutatás rávilágított arra, hogy a korai oktatási élmények és a szociális interakciók jelentős hatással bírnak a gyerekek későbbi életére. Az eredmények azt sugallják, hogy a támogató családi környezet és az aktív tanulási módszerek hozzájárulnak a gyerekek önbizalmának és kreativitásának fejlődéséhez. Emellett a kutatás kiemeli a mentális és érzelmi egészség fontosságát is, mivel a boldog és kiegyensúlyozott gyerekek általában sikeresebbek az iskolában és a felnőtt életben is.
Feltártuk, hogy a megfigyelt gyermekek, akik azóta felnőttek lettek, folyamatosan visszatérő depressziós epizódokat éltek át, és újra meg újra küzdöttek a tüneteikkel. A családok átfogó vizsgálata során világossá vált, hogy a szülők és/vagy testvérek körében is észlelhető volt a mentális egészségügyi problémák jelenléte.
A hangulatzavar súlyosságát és lefolyását számos tényező befolyásolja. Elsődlegesen az egyéni biológiai adottságok, például a genetikai háttér és a neurokémiai egyensúly szerepe kiemelkedő. Emellett a környezeti hatások, mint például a stresszes élethelyzetek, a szociális kapcsolatok minősége és a támogató rendszer megléte, szintén jelentős hatással vannak. A korábbi tapasztalatok, a személyes coping mechanizmusok, valamint a mentális egészség korábbi állapota mind hozzájárulnak a zavar lefolyásához. Továbbá, az életesemények, mint a veszteségek vagy traumák, időben és intenzitásban is befolyásolják a hangulatzavarok megjelenését és súlyosságát. Az érzelmi intelligencia és a problémamegoldó képességek szintén kulcsszerepet játszanak a megküzdés folyamatában. Összességében a hangulatzavarok komplex interakciók eredményei, ahol a biológiai, pszichológiai és szociális elemek egyaránt meghatározó szerepet játszanak.
A genetikai tényezők szerepe ebben a komplex kérdésben kiemelkedő. Amennyiben a szülők vagy testvérek között előfordul hangulatzavar vagy depresszió, akkor egyfajta érzékenység, vagyis vulnerabilitás áll fenn, amely mellett nem elhanyagolhatóak a környezeti hatások sem. E két tényező találkozása könnyedén aktiválhatja ezeket a zavarokat. A depresszió és a hangulatzavarok rendkívül sokfélék: van, akinek csupán egyetlen epizódja van életében, míg mások többször is átélik ezt a nehézséget. A szakirodalom azt mutatja, hogy a depresszió általában a kamaszkor vagy a fiatal felnőttkor táján jelentkezik, bár sok esetben ez csupán enyhe formában kezdődik. Számos ember szenved depresszióban anélkül, hogy diagnózist kapna, mivel a tünetek nem elég súlyosak ahhoz, hogy orvoshoz forduljanak, vagy esetleg nem a megfelelő szakemberhez kerülnek. Az előjelek általában korán megjelennek, de előfordulhat, hogy nem olyan intenzívek, és csak később, egy stresszel teli élethelyzet, veszteség vagy más betegség hatására válnak nyilvánvalóvá, ami végül teljesen felborítja az egyensúlyt.
A depresszió és a hangulatzavarok kezelése összetett folyamat, amely egyéni igényekhez és körülményekhez igazodik. Az alábbiakban bemutatok néhány kulcsfontosságú megközelítést, amelyek segíthetnek a tünetek enyhítésében és a lelki jólét javításában. 1. **Pszichoterápia**: A beszélgetésterápia, például a kognitív viselkedésterápia, segíthet a negatív gondolkodási minták felismerésében és átalakításában. A terapeuta támogatása révén a páciensek új stratégiákat tanulhatnak a problémák kezelésére. 2. **Gyógyszeres kezelés**: Antidepresszánsok és hangulatszabályozók alkalmazása gyakran szükséges lehet. Ezek a gyógyszerek segíthetnek a kémiai egyensúly helyreállításában az agyban, de fontos, hogy orvosi felügyelet mellett szedjék őket. 3. **Életmódbeli változtatások**: Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a megfelelő alvás elengedhetetlen a hangulati stabilitás fenntartásához. A fizikai aktivitás különösen hatékony lehet, mivel endorfint szabadít fel, amely természetes hangulatjavító. 4. **Támogató közösség**: Családtagok és barátok támogatása rendkívül fontos a gyógyulás során. Az érzelmi támogatás, a megértés és a közös élmények segíthetnek a nehéz időszakok átvészelésében. 5. **Alternatív megközelítések**: Néhányan a mindfulness, a meditáció vagy a jóga gyakorlásával találják meg a belső békét. Ezek a technikák hozzájárulhatnak a stressz csökkentéséhez és a hangulat javításához. 6. **Önsegítő stratégiák**: A naplóírás, a kreatív tevékenységek vagy a hobbi űzése szintén segíthet a pozitív gondolatok előtérbe helyezésében és a feszültség levezetésében. A depresszió és a hangulatzavarok kezelésének legfontosabb része a személyre szabott megközelítés. Mivel minden ember más, amit az egyik embernek beválik, az nem feltétlenül működik a másik számára. A kezelés során a szakemberek és a páciensek közötti nyílt kommunikáció kulcsfontosságú a hatékony megoldások megtalálásában.
Számos cikk jelent meg arról, hogy ha szerencsés valaki, a depresszió 9-10 hónap alatt elmúlhat magától, míg ha terápiát kap, akkor átlagosan 3-4 hónap alatt javulhat. Enyhe depressziónál nagyon hatékony lehet a pszichoterápia, ami a tünetekre fókuszál, és a hangulat javítása, az érzelmi regulációs stratégiák beépítése a célja, amikkel a későbbiekben tudnak a fiatalok élni, tudják ezeket használni. Középsúlyos, illetve súlyos depressziónál a gyógyszeres kiegészítést is elengedhetetlennek tartom. A gyermekpszichiátriában mindig a súlyosság a meghatározó, de ott is nagy létjogosultsága van a pszichoterápiának.
A gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia mellett vannak-e egyéb eszközök a szakemberek kezében a gyermekpszichiátriában?
A dialektikus viselkedésterápia (DBT) módszere az elmúlt évben megtalálta helyét a Vadaskert kórházban, ahol célunk a szélsőséges érzelmi és indulati állapotok kezelése. A dialektika fogalma az ellentétek egymásba fonódására és kiegyenlítésére utal, lehetővé téve ezzel az érzelmi megélések árnyaltabb megértését. A genetikát nem tudjuk megváltoztatni, ahogyan a múlt eseményeit sem tehetjük semmissé, de új készségeket taníthatunk, és olyan megküzdési stratégiákat építhetünk be, amelyek segítik a fiatalokat a mindennapi kihívások kezelésében. A DBT alkalmazásának eredményeként csökkenhetnek az önsértő és öngyilkossági késztetések, miközben javulhatnak a betegek életvezetési és szociális készségei. Nagy örömünkre szolgál, hogy sok esetben a terápia hatékonyan működik. A kórházunkban a DBT során fontosnak tartjuk a családok aktív bevonását is. A fiataloknak és hozzátartozóiknak arra tanítjuk, hogy a legoptimálisabb kommunikációs forma az, amikor képesek elfogadni a másik véleményét és érzéseit, még akkor is, ha saját érzelmeik eltérnek. Ez a folyamat, amikor a tézis és antitézis egy új szintézist hoz létre, lényegében egy kompromisszumot jelent. A családokban erre óriási szükség van, és ennek eléréséhez elengedhetetlen a transzparens kommunikáció, a közösen eltöltött minőségi idő és a közös élmények. A DBT tehát nem csupán egy terápiás módszer, hanem egy életvezetési filozófia is, amely segíti a fiatalokat abban, hogy harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb életet élhessenek.
Mit tehet a szülő, a partner, ha érintve van a hozzátartozója?
Az egész gyermekpszichiátria arról szól, hogy a szülőnek muszáj segíteni a gyereknek a jó stratégiák kialakításában és alkalmazásában. Ezért is nagyon fontos az edukáció. Nagyon fontos tudni, hogy mi zajlik a gyerekben, mert különben jönnek a félreértések. Találkozunk nagyon nyitott családokkal, akik értik, hogy a diagnózis egy értelmezési keretet tud adni, eszközt ahhoz, hogy jobban értsék a saját gyereküket. Sok olyan szülővel is találkozunk azonban, akik azt mondják, hogy elég, ha megmutatjuk a gombot, amit át kell állítani a gyereken, "szereljük meg", és már itt sincsenek. A tények azonban azt mutatják, hogy eltelik egy csomó idő, amíg ezek a dolgok a családokban félrecsúsznak, kialakulnak, és aztán ott a nyomás, hogy ezt gyorsan változtassuk meg. A szülőkre mi partnerként tekintünk és nagyon számítunk, mert általánosságban elmondható, hogy sem a felnőtt-, sem a gyermekpszichiátriáról nem szoktunk tökéletesen gyógyult embereket hazaengedni. Elkezdődik ott valami, amit folytatni kell, amiben a szülőknek, a partnereknek fontos feladatuk van, méghozzá hosszan, kitartóan. A környezetnek értenie kell az állapotot, a helyzetet ahhoz, hogy segíteni tudjon. A nehézséget okozó tünetekkel való együttélés, azoknak a csökkentése mindenképp és minden életkorban összefogást igényel. "Nem az a kérdés, hogy mitől van, hanem az, hogy mit kezdjünk vele. Az okokat nem lehet kitépni, azt lehet megvizsgálni, hogy mivel tudunk segíteni."
Mit tehet a család annak érdekében, hogy minimalizálja a hangulatzavarok kialakulásának esélyét?
Minden család egy külön világ, így a saját szabályaik és dinamikáik is egyediek. Az alapvető cél, hogy a rendszer működőképes legyen és a családtagok jól érezzék magukat benne. A kihívások megoldása nem mindig univerzális, de léteznek olyan irányelvek, amelyek hozzájárulhatnak a harmonikus és hatékony működéshez. Ilyen például az őszinte és nyílt kommunikáció, valamint az érzelmek szabad kifejezése, amelyek révén a szülők segíthetnek gyermekeik érzelmi és viselkedési mintáinak alakításában. Előnyös, ha a szülők nevelési stílusa összehangolt, és nem ütközik gyermekeik életkorának megfelelő trendekkel. Tapasztalataink szerint sok szülő hajlamos a rövid távú, azonnali eredményekért cserébe figyelmen kívül hagyni a hosszú távú következményeket. Például a képernyőhasználat eleinte könnyebbséget jelenthet a szülőknek, de ha nincsenek világosan meghatározott határok és szabályok, a helyzet hamarosan kezelhetetlenné válhat. A szülői szerep bárkiből kialakulhat, de fontos, hogy tudatosan készüljünk rá. Az eszköztelenség hosszú távú hatásai komoly problémákhoz vezethetnek, ezért elengedhetetlen, hogy a szülők felkészülten és tudatosan közelítsenek ehhez a felelősségteljes feladathoz.
Az életünk során sokféle kihívással találkozunk, és a depresszió egyike a legnehezebb harcoknak. De vajon lehetséges-e, hogy valaki egy egész életet végigkísérjen ez a sötét árnyék? A depresszió nem csupán egy pillanatnyi állapot; sok esetben tartósan befolyásolja az ember hangulatát, gondolkodását és mindennapi tevékenységeit. Habár sokan sikeresen megtanulják kezelni a tüneteiket, mások számára a depresszió állandó társ marad. A kérdés, hogy miként éljük meg ezt a valóságot, és milyen eszközökkel, támogatással próbálunk megbirkózni a helyzettel. Mindenki útja egyedi, és a megküzdési stratégiák is eltérőek lehetnek. Az élet értelme, az öröm és a remény keresése nem mindig könnyű, de a folyamatos küzdelem és a támogatás keresése elengedhetetlen ahhoz, hogy megtaláljuk a fényt a sötétségben.
A depressziók többsége kezelhető és megtanulható velük együtt élni. Természetesen a súlyosság kulcsfontosságú tényező, és a pszichiátriai intézményekben gyakran a nehezebb esetek kerülnek fókuszba. Különösen a gyerekkorban megjelenő depressziók gyakran szorongással társulnak, ami rendkívül megterhelő a fiatalok számára. Azok, akik szenvednek a depresszió tüneteitől, idővel képesek észlelni, amikor újabb epizód közeledik. Ilyen figyelmeztető jelek lehetnek az étvágy csökkenése, az alvás minőségének romlása vagy a koncentrációs nehézségek. E jelek ismerete elengedhetetlen a korai beavatkozáshoz, hogy meg lehessen akadályozni egy újabb súlyosabb állapot kialakulását. Ha a betegek időben észlelik ezeket a tüneteket, lehetőség nyílik a már bevált stratégiák alkalmazására, például a gyógyszeres kezelés helyes követésének ellenőrzésére. Gyakran előfordul, hogy ha valaki stabil állapotban van, hajlamos lehet elhagyni a terápiát vagy a gyógyszereit. Az adaptív megküzdési technikák birtokában a betegek sokkal hatékonyabban tudják kezelni a helyzetüket. Az érzelemregulációs módszerek segítségével képesek lehetnek megváltoztatni a helyzetüket, elkerülve a káros, ruminatív gondolatok ördögi körét, így jelentősen csökkentve a súlyos depresszió kialakulásának kockázatát.
A szülők depressziója mély hatással lehet a gyermekek életére és fejlődésére. Amikor egy szülő küzd ezzel a mentális egészségi problémával, a gyermekek gyakran érzékelik a feszültséget és a szorongást a családi környezetben. Ezt a helyzetet számos módon élhetik meg: 1. **Érzelmi érzékenység**: A gyermekek intuitívan érzékelik a szülők érzelmi állapotát. Ha a szülő szomorú, fáradt vagy ingerlékeny, a gyermek is szoronghat, és nehezen tudja megérteni, miért változik meg a szülő viselkedése. 2. **Kapcsolati nehézségek**: A depresszióval küzdő szülő gyakran nehezen tudja megadni a szükséges érzelmi támogatást, ami a gyermek kötődését és biztonságérzetét befolyásolhatja. A gyermekek számára fontos a stabilitás és a szeretet, ezért a hiányzó figyelem és a kapcsolati távolság különösen fájdalmas lehet számukra. 3. **Viselkedési problémák**: A gyermekek, akiknek szülője depresszióval küzd, gyakran tapasztalhatnak viselkedési problémákat, mint például szorongás, agresszió vagy visszahúzódás. Ezek a megnyilvánulások gyakran a szülői hiányosságokra adott válaszok. 4. **Tanulmányi teljesítmény**: A szülői depresszió hatással lehet a gyermekek iskolai teljesítményére is. Az érzelmi stressz és a családi problémák elvonhatják a figyelmet a tanulásról, ami az iskolai eredmények romlásához vezethet. 5. **Hosszú távú következmények**: A gyermekek, akik ilyen környezetben nőnek fel, felnőttkorukban is küzdhetnek mentális egészségi problémákkal. A szülői modell hatással van a későbbi kapcsolataikra és az érzelmi kezelési stratégiáikra. Fontos, hogy a szülők és a családok támogató hálót építsenek ki, és ha szükséges, kérjenek segítséget szakemberektől, hogy a gyermekek számára kedvezőbb környezetet teremtsenek, ahol biztonságban érezhetik magukat, és fejlődésük zavartalanul folytatódhat.
Egy depressziós szülő nehezen tudja érzékenyen és figyelmesen reagálni gyermeke valós igényeire, hiszen a saját belső küzdelmei és érzései elvonják az energiáját. Különösen kritikusak azok az időszakok, amikor a gyermek születése és az azt követő hónapok során a szülők érzékenysége és válaszkészsége kiemelkedően fontos. A várandósság idején már előfordulhat, hogy a nő depressziós volt, vagy éppen a terhesség alatt éli át ezt az állapotot. A szülés is aktiválhatja a depressziót, vagy akár a gyermekágy alatt is megjelenhetnek a tünetek. Mindez jelentős hatással lehet a szülő-gyermek kapcsolatra, a gyermek későbbi mentális állapotára és fejlődési képességeire is. A védőnők a várandósgondozás során figyelemmel kísérik a kismamák mentális egészségét, beleértve a depressziós tünetek azonosítását is. A terhesség alatt gyakran tapasztalható szorongás sokak számára ismerős, hiszen fizikai tünetei sokszor könnyebben kifejezhetőek, mint a hangulati zavaroké. Tapasztalataim szerint mind a gyermekek, mind a felnőttek gyakrabban kommunikálnak testi tünetek révén, mintsem hogy elmondanák bonyolultabb belső érzéseiket, amelyekhez gyakran társul félelem, bűntudat vagy szégyen, valamint a kétség, hogy egyáltalán megoszthatóak-e. Kutatások is alátámasztják, hogy a magas szorongásszint a várandósság alatt növeli a szülés utáni depresszió kockázatát. Ez az összefüggés különösen figyelemre méltó, hiszen a szorongás kezelésével időben megelőzhetővé válna a súlyosabb mentális állapotok kialakulása.
