Ön mit gondol, furcsa dolog tapsolni, miután a repülőgép földet ér?

Elismerés a kapitánynak, bunkóság, bűnös élvezet - megoszlanak a vélemények arról, hogy van-e létjogosultsága ennek a különös szokásnak. Melyik ország utasai tapsolnak leginkább landolás után, és mit szólnak hozzá a pilóták?

A repülőgép landolása utáni tapsolás mögött többféle kulturális, társadalmi és pszichológiai tényező rejlik. Judi James, a testbeszéd szakértője, rámutat, hogy vannak olyan utasok, akik még ha szeretnének is, nem tudják megállni a pilóta megtapsolását. Ez részben azzal magyarázható, hogy a leszállás a repülés legkritikusabb szakasza, és amikor végre biztonságban földet érnek, sokakban hatalmas megkönnyebbülés érzése támad, amit ritkán élnek át. Érdekes módon sokan talán észre sem veszik, hogy a landolás során visszatartják a lélegzetüket. James szerint „a saját félelmünkből fakadó zavarunk miatt inkább közösen csapunk nagy zajt, hogy így eltereljük a figyelmet és visszanyerjük a kontrollt”. A taps tehát nem csupán a pilóta teljesítményének elismerése, hanem egyfajta közös reakció is a megélt feszültségre.

A szakember szerint vannak olyanok, akiknek a repülés nem mindennapi élmény, és kicsit úgy élik meg, mintha egy showműsorban lennének. Van egyfajta teatralitása az ilyen utazásnak, és érezhetjük úgy, hogy mi, utasok vagyunk közönség, miközben a pilóta beszél hozzánk a hangszórókból, a légiutas-kísérők pedig bemutatják a biztonsági protokollt. Ezek után, mint a színdarab végén, itt is jár a taps - gondolják sokan James tapasztalatai alapján.

A Sun cikke szerint a tapsolás különösen népszerű a románok és oroszok körében, amelynek gyökerei a történelmi múltban rejlenek. "Az 1989-es forradalom előtt a románok számára szinte lehetetlen volt a határok átlépése, így a repülőgépen való utazás szinte űrutazásnak számított" – osztotta meg George Matache. A kilencvenes évek elejétől kezdve ugyan lehetőség nyílt a külföldi utazásokra, de a borsos jegyárak miatt ez csak kevesek számára volt elérhető. Amikor azonban valakinek sikerült megvalósítania ezt az álmot, a nagy esemény végén tapssal köszöntötték a pillanatot.

Ugyanakkor ebben az időszakban még a brit járatokon is rendszeres volt a tapsolás, mára azonban már kikopott ez a szokás. A korábban idézett Judi James szerint ennek két, egymással összefüggő oka van: egyrészt az utasok sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat a repülőn, másrészt már nem a fel- és leszállástól félnek, hanem inkább egy terrortámadástól.

A tapsolás eltűnésének hátterében valószínűleg az áll, hogy manapság már nem számít menőnek, sőt, sokak számára kifejezetten kínos lehet. Az emberek többsége szeretné, ha jómódúnak tartanák őket, és a tapsolás sokszor azt sugallja, hogy valaki esetleg először utazik repülőgépen. Ennek következtében a fedélzeten már nem működik az a nézőtéri reflex sem, amely szerint, ha páran tapsolni kezdenek, a többség automatikusan csatlakozik hozzájuk.

A New York Post cikkében turizmussal foglalkozó szakemberek és pilóták beszéltek a témáról. A Dealchecker utazási lehetőségeket összehasonlító weboldal egyik szakértőjének radikális véleménye van a leszállás utáni tapsról: "nem és nem" - mondja. Kizárólag abban az esetben tolerálja a tapsot, ha azt rázós repülés és nehéz leszállás előzte meg, de azt is csak akkor, amikor a kapitány kilép a pilótafülkéből.

Egy neves légitársaság pilótája épp ellenkezőleg látja. Neki nincs baja a tapsolással, amivel szerinte a vakációjukat is ünneplik az utasok. Egy másik pilóta szerint sokan egyfajta bűnös élvezetként tekintenek a tapsolásra, míg egy harmadik úgy véli, nem kell ebbe többet belelátni, mint egy udvarias gesztust.

Egy másik szempont, hogy a repülőgépet vezető pilóták gyakran nem is érzékelik, mi zajlik az utastérben, ezért a tapsviharokat is elkerülik.

"A leszállás utáni tapsra nincs szükség, hiszen ez udvariatlan és tiszteletlen a pilótákkal szemben" - állítja egy etikettszakértő, akit a New York Post idéz. Az ő meglátása szerint, ha a leszállás zökkenőmentes, akkor a taps csupán azt jelzi, hogy az utasok meglepődtek a pilóta szakértelmén. Ezzel szemben, ha a landolás nem éppen simán zajlik, a taps szarkasztikus jelzésként is felfogható. Ezzel a nézőponttal ellentétben egy másik protokollszakértő úgy véli, hogy az utasok nem szándékosan akarnak bántóak lenni; ők csupán a pilóta iránti elismerésüket fejezik ki a tapsukkal.

Egy pilóta viszont a lapnak megvallotta, nem szereti, ha az utasok hálálkodnak a biztonságos repülés miatt, hiszen neki ez a munkája, számára ez magától értetődő.

Varga G. Gábor repülési szakértő, az Egek Ura blog alapítójának tapasztalatai szerint általánosságban kijelenthető, hogy a kevésbé fejlett országok járatain szoktak még tapsolni az utasok leszállás után. Ő is úgy gondolja, hogy a tapsolás lehet a tudat alatti stressz felszabadulásának megnyilvánulása, de lehet az elismerés és a tisztelet jele is, főleg akkor, ha rossz időben, neccesebb körülmények között történik a leszállás. Ilyenkor előfordul, hogy az utastérben mindenki tapsol - ezt azért a pilóták is hallják.

Néhány évtizede, amikor a repülés még igazi luxusnak számított, teljesen megszokott volt, hogy az utastér a tapsoktól zengett – mesélte Varga G. Gábor a HVG-nek. Azonban ma már a magyar járatokon egy átlagos leszállás után nem hallani tapsvihart. Más országokban, például Dél-Amerikában még mindig népszerű ez a szokás.

A repülési szakértő kifejezte, hogy nem áll szándékában megítélni azokat, akik ezt a gyakorlatot folytatják. Ahogy ő fogalmazott: