Mit hoztak számunkra a rómaiak? Egy eszmecsere az uniós Kohéziós Alapokról és az agrártámogatásokról A római birodalom öröksége nem csupán építészeti csodák formájában él tovább, hanem kulturális és gazdasági szempontból is jelentős hatással bír a mai vi

A Szeretünk, Brüsszel? című műsorunkban ezúttal a felzárkóztatási és az agráralapok jelentősségéről és hatásáról beszélgettek a meghívott döntéshozók és szakértők.

A "Szeretünk, Brüsszel?" legújabb epizódjában azt vizsgáltuk, hogy az uniós tagállamok mennyire hatékonyan használták fel a kohéziós alapokat és az EU agrárköltségvetését. Az adás során vendégül láttuk Vincze Lórántot, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjét, Andor Lászlót, a korábbi uniós biztost és a FEPS think tank főtitkárát, valamint Deme Katalint, az MCC Brussels elemzőjét.

A Kohéziós Alapok az EU költségvetésének 7 százalékát teszik ki, ez a mostani költségvetési időszakban közel 400 milliárd eurónyi pénzt jelent. A program kifejezett célja a szegényebb régiók felzárkóztatása.

"Történelmileg nagyon sok siker fűződik a kohézós politkához, ha megnézzük Spanyolország, Portugália vagy akár Írország esetét, ezek az országok nettó kedvezményezettjei voltak az uniós kohéziós politikának hosszú évtizedeken keresztül. Meg is látszik rajtuk, többnyire jól használták fel a pénzeket" - mondta Andor László.

Andor László 2010 és 2014 között az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa volt. Véleménye szerint a 2004-es keleti bővítés következtében megindult felzárkóztatási folyamatok vegyes képet mutatnak, ami számos tényezőre vezethető vissza.

Az utóbbi húsz év során az újonnan csatlakozott keleti tagállamok jelentős pénzügyi támogatásokban részesültek, azonban a fejlődés mértéke nem mindenhol egyenletes. Lengyelország gyakran említésre kerül, mivel itt a bruttó hazai termék (GDP) számottevően emelkedett, és számos infrastrukturális beruházás is megvalósult. Ennek eredményeként Lengyelország mára szinte alig hasonlít a korábbi önmagára.

Szerinte azonban aggasztó, hogy az elmúlt másfél évtizedben az uniós térségek egyharmadában visszaesés tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy ezekben a régiókban nem a felzárkózás vagy a növekedés folyik, hanem a prosperitás csökkenése, amit az ott élők is egyre inkább érzékelnek.

A Kohéziós Alapokból azok a tagállamok részesülnek, ahol a nemzeti össztermék nem éri el az uniós átlag 90%-át. Vincze Lóránt véleménye szerint a nagyvárosok körüli övezetek jelentős forrásokat vonzanak, ami hátrányosan érinti a vidéki régiókat. Romániában szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a bürokrácia túlsúlya és az önrész előteremtésének nehézségei komoly akadályokat jelentenek a fejlődésben.

"Rendkívül nehézkes a közbeszerzési eljárás, ami Romániában azt eredményezi, hogy egy projekt meghirdetéséről az első kapavágásig akár másfél év is eltelik és ez nyilván elveszett idő. Jelentkezik az önrész finanszírozásnak kérdése, nincsenek az önkormányzatok felkészülve arra, hogy az önrész időközben értékében növekedhet, hiszen az inflációt az európai rész nem tartalmazza, ami azt jelenti, hogy többet kell hozzátenni saját alapból."

Ráadásul úgy véli, hogy a magánbefektetők elégtelen jelenléte is komoly problémát okoz.

Ami még mindig hiányzik Erdély fejlődéséből, az a magántőke aktív részvétele az európai pénzalapok mellett. Ha azonban a kérdést átfogóan vizsgálom, azt kell mondanom, hogy Románia nem lenne ott, ahol ma van, ha nem lennének ezek az uniós támogatások. A beruházások körülbelül 25%-a az európai forrásoknak köszönhető, így ezek a pénzalapok alapvetően meghatározó szerepet játszanak a gazdasági növekedésben.

Az uniós költségvetés legnagyobb szelete az agrárbüdzsé, ami az összes kiadás legalább negyven százalékát adja. Mégis ezen a területen van a legtöbb konfliktus, az elmúlt két évben egymást érték Európában a gazdatüntetések, amelyeken a nagy bürokrácia és a zöld átállás terhei ellen tiltakoztak.

Deme Katalin, az MCC Brussels szakértője rávilágított, hogy a gazdák rendkívüli nyomás alatt állnak. Az Európai Unió agrárpolitikája a zöld átállás jegyében halad előre, ugyanakkor erősen ideologizált. Ennek következményeként az agrártermelés 15%-kal csökkent az EU politikai intézkedéseinek hatására. Felmerült bennem a kérdés: bár a termelés csökkent, vajon a fogyasztás is csökkent-e? A válasz egyértelmű: nem, hiszen továbbra is fogyasztunk, csupán nem azokat a termékeket vásároljuk, amelyeket a hazai mezőgazdasági termelők állítanak elő. Ennek következményeként sokan kénytelenek feladni a hagyományos vállalkozásaikat. Ez a folyamat komoly veszélyt jelent, hiszen a vidék elnéptelenedéséhez és a megszokott tudás elvesztéséhez vezethet.

Amennyiben a műsorral kapcsolatban van bármilyen észrevételük vagy megjegyzésük, kérjük, osszák meg velünk a [email protected] e-mail címen!