Dés László éles megjegyzéssel illette Szulák Andreát, amikor azt mondta: "Mindig olyan furcsa dallamokat énekelsz." Ezzel nemcsak őt, hanem másokat is felbosszantott.

Három év elteltével, hogy a hím egyedekkel nem találkozott, mégis teherbe esett: a gondozók számára hatalmas meglepetést jelentett ez a váratlan esemény.

1997-ben jelent meg a C'Est La Vie című dal, amelyet Dés László írt. A dal előadásáért Szulák Andrea volt a felelős, és ez a szám az A miniszter félrelép című romantikus magyar film egyik betétdala lett, amely szintén abban az évben debütált a mozikban.

A dal óriási népszerűségnek örvendett, azonban az alkotók között kezdetben nem volt minden zökkenőmentes. Szulák Andrea 28 év elteltével osztotta meg a részleteket a kulisszák mögötti nehézségekről.

Az ÚjBuda TV műsorában mesélte el, hogyan ismerkedett meg a zeneszerzővel, aki váratlanul telefonált neki, és egy különleges mondattal nyitotta meg a beszélgetést: „Szia, itt van a lehetőség, hogy együtt alkossunk valami igazán különlegeset.” Az ismeretlen hívás teljesen meglepte, de az azonnali izgalom és kíváncsiság azonnal magával ragadta.

- Vezetékes telefonon hívott, ami már kicsit régimódi volt akkor, hiszen a mobiltelefonok már mindennapossá váltak. A hangja ismerős, de az a név, amit mondott, teljesen ledöbbentett: "Dés László vagyok." Szinte elakadt a lélegzetem, hogy mit is akarhat tőlem. Aztán mesélni kezdett, hogy éppen a stúdióban dolgozik, és egy magyar vígjátékhoz, A miniszter félreléphez ír zenét. Majd így folytatta, idézem:

A stúdióban azt mondták, hogy a te hangod igazán különleges, de én úgy érzem, hogy néha nem a legjobban választod meg a dalokat.

- Szóval felajánlotta, hogy boldogan, gondtalanul álljak színpadra és énekeljek - mesélte ironikus mosollyal az arcán.

Azzal folytatta, hogy a dal rendkívül jól sikerült, pedig egy ilyen siker után nem volt egyszerű újra belépni a stúdió ajtaján. Később más filmek zenéin is együtt dolgoztak, és ekkor Dés László megkérdezte, miért nem vállalnak el még több közös projektet.

- Azt mondta, hogy egy ilyen minden lében kanál embernek, mint, amilyen én vagyok, nagyon nehéz dalt írni. Azért voltam mérges erre a mondatra, mert valahogy sosem tudtam annyira hatni a zenészekre, hogy elkezdjenek bennem gondolkodni.

Sok más művésszel ellentétben, őt nem kísérte egy állandó zenekar vagy szerző, aki folyamatosan új dalokat kreált volna számára. Ezért úgy döntött, hogy azokra a zeneszámokra összpontosít, amelyeket a kolléganői éppen nem kapnak el előle.