Mester Tamás személyes élményein keresztül osztotta meg gondolatait az apaságról és az örökbefogadásról. Szavaiban mély érzelmek és tapasztalatok tükröződnek, ahogy az apaság nemcsak felelősséget, hanem hatalmas örömöt és szeretetet is jelent számára. Az

Mester Tamás őszintén osztotta meg gondolatait a családalapításról, a szülővé válás izgalmairól és az apaság kihívásairól. Szavai mögött megelevenedett a személyes tapasztalatok színes palettája, amelyből nem hiányzott a szeretet, a felelősség és a boldogság sem.
Kadarkai Endre műsorában Mester Tamás volt a vendég, aki őszintén megosztotta velünk magánéletének részleteit és jövőbeli elképzeléseit.
Nálam a magánélet gyakorlatilag nem létezik. Olyan értelemben áldoztam fel a személyes időmet a kreativitás oltárán, hogy szinte már szavakkal sem lehet kifejezni. Valójában inkább úgy érzem, hogy egyszerűen imádom azt a tevékenységet, amivel foglalkozom, legyen az bármilyen alkotás. Ebben a folyamatban pedig nem igazán találok helyet másoknak. Még amikor párkapcsolatban éltem, is teljesen elmerültem a munkámban, akár 10-12 órákat is eltöltve az alkotás örömével.
Az én életemben úgy érzem, hogy talán még nem jött el az ideje ennek. Vagy lehet, hogy nem is ezért jöttem a világra. Éppen ezért egyfajta 'hagyjuk, hogy legyen' hozzáállással kezelem a párkapcsolati kérdéseket. Nyitva hagyom a lehetőségeket, de a figyelmem még nem igazán terjed ki rájuk. Nem keresem, hogy ki lehetne a következő szerelmem, inkább úgy gondolom, hogy ezt az élet majd magától elrendezi. Ha minden előre el van rendelve, akkor ez is megtörténik majd - fogalmazott a műsorban a Story.
Mester Tamás elmondta, hogy bár nem ellenzi a gyerekvállalást, eddig még nem érezte magában azt az ösztönt vagy késztetést, amely családalapításhoz vezetne. "Hiszem, hogy jó apuka lennék, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül erre az útra kell lépnem. Nagyon szeretem a gyerekeket, de eddig nem volt bennem az a vágy, hogy sajátot neveljek" – tette hozzá.
Arra azonban már volt példa, hogy az örökbefogadásom elgondolkozzon. "Amikor egyszer kórházban voltam, emlékszem, hogy a mellettem lévő teremben otthagytak ilyen kisgyereket a szüleik. És akkor azt gondoltam, hogy fúh, hát lehet, hogy haza kellene vinnem, és örökbe fogadni valakit, akire vigyázni lehet. Ez oké, ez a fajta ösztön ez megvan. De azt, hogy én saját magam... Nem tudom... Ebben a kérdésben bizonytalan vagyok. Nehogy azt hidd, hogy nekem most valami konkrét álláspontom van ebben az ügyben, és nem tágítok, és meggyőződésem van. Valahogy így alakult. Még alakulhat, csak nem vagyok benne biztos, hogy sokáig lehet ezen a kérdésen még rágódni a korom miatt" - árulta el az énekes.