Merre halad a hazai műtárgypiac? Az utóbbi években a műtárgypiac dinamikus átalakuláson ment keresztül, és a trendek folyamatosan változnak. A gyűjtők és befektetők egyre inkább felfedezik a hazai művészeti alkotások, régiségek és kortárs művek értékét, a


Kusza képet kaptunk a hazai műtárgypiac aktuális állapotáról a hét eleji Kieselbach-aukción. Az őszi szezonban a két piacvezető galéria - a Virág Judit és a Kieselbach - közül elsőként az utóbbi lépett porondra, és az inkább csalódást okozó eredmények még iránymutatásra sem jók. Nem igazán érzékelhető, hogy mit keresnek a vevők, ahogy az sem, hogy a gyűjtők vagy a befektetési lehetőségeket kereső pénzemberek irányították-e az eseményeket.

A Kieselbach Galéria ezúttal is a megszokott magas színvonalat képviseli, hiszen a kiállított művek között ott találjuk a valódi mesterműveket is. Különösen figyelemre méltó Munkácsy Mihály ikonikus alkotása, az Ecce Homo monumentális olajvázlata, amely önmagában is egy történelmi jelentőségű darab. Az aukcióra való kerülésének körülményei, a potenciális vevők kiléte, és az, hogy a mű forgalomképesnek minősül-e vagy esetleg védett fő műről van szó, mindeddig rejtély maradt a rendezvény előtt.

Ami a 260 millió forintról szóló híreket illeti, a galéria a hajdan Latabár Kálmán gyűjteményével gazdagodó vászon becsértékét 280-380 millió forint közé helyezte. Érdekesség, hogy Munkácsy életművének eddigi legmagasabb árát 22 évvel ezelőtt, a Virág Judit Galéria árverésén könyvelték el: a Poros című festményért 220 millió forintot adtak 2003-ban.

Az Ecce Homo most nem járt sikerrel, egyelőre találgatni lehet a fiaskó okait, az is lehet, csak az időzítés volt rossz.

A piaci helyzetet illetően nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni egy kivételes tétel alakulásából. A gond csupán az, hogy a "hétköznapi" üzleti tevékenység sem adott világos iránymutatást. Az, ami érzékelhető volt, a...

vevők friss árura vágynak, nem hajlandók esztelenül költekezni, de a hazai piac klasszikus, biztos értéknek tartott sztárjai sem arattak ezúttal.

A Rippl-Rónai, Scheiber Hugó, Kádár Béla, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Vörös Géza, Szőnyi István, Frank Frigyes, Iványi Grünwald és Anna Margit művei mind egyedülálló értéket képviselnek. Ezek az alkotások nem csupán a művészettörténet fontos részei, hanem a kiváló minőségükkel is kiemelkednek. A korábbi tapasztalatok alapján a művek árazása is mérsékeltnek tűnik, így a gyűjtők számára vonzó lehetőséget kínálnak.

Talán a néhány képnél a széles spektrumú becsérték-keret sugallja, hogy az eladók maguk sem voltak teljesen biztosak a művek piaci értékében. Ráadásul nem tapasztalható komoly érdeklődés a különleges "lakásdekorációk" iránt sem, amelyek manapság egyre népszerűbbek a nemzetközi piacon. Például Batthyány Gyula festményei között található egy különösen figyelemfelkeltő, színes esküvői kavalkád, amelynek becsértéke 30-38 millió forint között változott, míg a 27 milliós kikiáltási ár csak tovább növelte a megmaradt tételek számát.

Továbbhaladva az eladott termékek világába, ott sem volt minden zökkenőmentes az üzlet szempontjából. A főbb műalkotások szinte egy helyben toporogtak, alig mozdultak el a kikiáltási ártól, és a többségük jelentősen elmaradt még az alsó becsértéktől is.

A középmezőnyben is csökkent az alkudozási kedv, a néhány százezer forintos kategóriából csupán néhány tétel lépte át a milliós határt.

A végére hagytuk a sikertörténeteket, amelyben a főszerep Vaszary János alkotásának jutott. Bár nem mindent vittek az 1939-ben elhunyt alkotó kalapács alá került műveiből,

a 70 millió forinton kikiáltott Liguriai tengerpart kizökkentette a közömbösségből a publikumot, 104 millió forintra tornázták fel árát a licitálók.

A kezdeti, elsőre nagylelkűnek tűnő becslés a vászon értékét 85 és 140 millió közé helyezte.

A pozitívumok között kell említeni

És végül ott vannak a női alkotók, akik, ha úgy tetszik, újjáélesztették a hírnevet.

A hétvégén Virág Judit is színre lép, ahogyan azt már jól megszokhattuk, egyedülálló Zsolnay- és festménykínálattal. Különlegességét fokozza, hogy hosszú külföldi lappangás után most végre felfedezhetjük Kmetty János és Vaszary János műveit is.

Related posts