Mekkora a probléma? Tudósok felfedeztek egy repedést az univerzumban - Life
Az univerzum végtelen titkokat rejt magában. Egy frissen publikált kutatás új bizonyítékokat tárt fel olyan repedésekről, amelyek létezését eddig csupán teoretikus feltételezések támasztották alá.
A tisztánlátás érdekében fontos megjegyezni, hogy nem olyan óriási repedésekről van szó, amelyek egy másik univerzumba vagy többdimenziós térbe nyitnak utat. A Dr. Strange által bemutatott elhajlások csupán a filmvászon varázslatos világában léteznek, legalábbis az eddigi tudományos ismereteink alapján.
A világegyetemben lévő repedések a kozmikus húrokra utalnak, amelyek feltételezett topológiai hibák, amelyek az elméletek szerint az ősrobbanás utáni közvetlen káosz során keletkeztek. Az elmélet, miszerint ezek a repedések/kozmikus húrok léteznek, nem éppen új, először 1970-ben kerültek a tudományos közösség elé.
A legfőbb kihívás abban rejlik, hogy ezeket a kozmikus húrjelölteket még figyelemmel kell kísérni. Az Indiai Asztrofizikai Intézet 2023-as kutatása több ígéretes jelöltet azonosít az űr egy adott szegmensében. Ezt az égitestet CSc-1 néven emlegetik.
Ha a kozmikus húrok valóban léteznek, akkor rendkívüli sűrűségük következtében komoly hatással lehetnek a gravitációs hullámok észlelhetőségére. Egy friss kutatás a legfényesebb égitestekre irányította a figyelmét, különösen egy galaktikus párra, amelynek a neve kreatívan SDSSJ110429.61 + 233150.3 lett megválasztva. A kutatás megállapította, hogy ez a galaktikus "pár" valójában egyetlen galaxis, csupán a gravitációs lencsézés illúziója miatt tűnik kettőnek.
A gravitációs lencsézés jelensége akkor lép életbe, amikor a gravitációs mezők képesek elferdíteni a fényt, amely az űrben található objektumok körül halad. Ezt a különleges optikai effektust leggyakrabban a Föld és az űr más megfigyelt területei között található hatalmas galaxishalmazok idézik elő.
A két komponens spektrumának között felfedezett jelentős korreláció arra utal, hogy a pár lehetséges gravitációs lencse (GL) természetére vonatkozóan mélyebb összefüggések rejlenek. A CSc-1 mező megfigyelési adatainak szimulációi arra engednek következtetni, hogy a párok túlnyomó része a kozmikus húr (CS) bonyolult geometriájával magyarázható. Az SDSSJ110429 galaxispár szimulációi rávilágítottak, hogy a pár komponensei közötti megfigyelt szög azzal magyarázható, hogy a CS erőteljesen ferde, esetleg a képsíkban hajlított. Az egyik képen észlelt éles izofotális él szintén arra utal, hogy a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB) és a spektrális adatok kombinációja erősíti a kozmikus húr észlelésének lehetőségét – állítja a tanulmány.
A tudóscsapat folytatja a kutatások sorozatát, hogy még mélyebb megértést nyerjenek az elmélet megerősítésére.
