Egyes források szerint lehetséges, hogy az egyik legnagyobb Árpád-házi királyunkat megmérgezték. Ez a történelmi rejtély újabb izgalmas fejezetet ad a magyar történelemhez, hiszen a hatalomért folytatott harcok és intrikák mindig is jellemzőek voltak az u
III. Béla magyar király 829 éve, 1196. április 23-án hunyt el. Bár kevésbé ismert, III. Béla az egyik legjelentősebb Árpád-házi uralkodónk volt, aki alatt Magyarország igazi nagyhatalommá vált, ezért Nagy Béla néven is szokták emlegetni.
Béla 1148 környékén látta meg a napvilágot, II. Géza magyar király és Eufrozina, a kijevi nagyfejedelem lánya másodszülött fiaként. Apja eredetileg nem királyi jövőt szánt neki; inkább politikai túszként kívánta átadni őt Bizáncnak, hogy ezzel megakadályozza I. Manuél bizánci császár Magyarország hűbéresi alá vonását. Körülbelül 15 éves korában érkezett a bizánci udvarba, ahol azonban nem a megszokott túszi bánásmódban részesült – olvashatjuk a Múlt-koron.
Manuél, akinek nem született fia, annyira megkedvelte Bélát, hogy pár év múlva a trón örököseként tekintettek rá a bizánci udvarban. Ezzel együtt remek neveltetésben részesült, és fiatalon bepillantást nyerhetett a nagyhatalmi politika és egy, a Magyar Királyságnál hatalmasabb állam működésébe. Béla idővel megkapta az Alexiosz nevet, és szívben annyira bizáncivá vált, hogy még saját bátyja, a III. Istvánként trónra kerülő királyunk ellen is hadat viselt.
1169-ben Manuél császár fiának születésével Béla minden korábbi kiváltságát elvesztette. Azonban amikor bátyja 1172-ben elhunyt, egy új lehetőség nyílt meg számára: közelebb került a magyar trón elfoglalásához.
Béla hazatérése a testvére halála után korántsem volt zökkenőmentes. Sokan gyanakodva fogadták őt, hiszen bizánci ügynöknek vélték, ami megrengette a bizalmat irányába. Trónra lépését nemcsak saját édesanyja, hanem öccse, Géza is ellenezte, Lukács esztergomi érsek pedig nyíltan megtagadta a koronázást. A sors iróniája, hogy a pápa parancsára végül mégis királlyá avatták, így 1173 januárjában Bélának sikerült elfoglalnia a trónt, ám ez az esemény nemcsak politikai, hanem családi feszültségeket is magával hozott.
A III. Bélával szembeni vádaskodás alaptalannak bizonyult, a király ugyanis nem lett Bizánc hűbérese, sőt visszafoglalta azokat a területeket, amelyeket a birodalom korábban elhódított Magyarországtól, sőt irányítása alá vonta a mai Ukrajna területén elterülő Halicsi Királyságot is. A sikeres hadjáratok nyomán a Magyar Királyság valódi Közép-Európai nagyhatalommá vált, amelynek bevétele egyes számítások szerint az angol és francia királyok jövedelmével vetekedhetett. Eközben Béla pedig az államigazgatást is modernizálta: felállította a kancelláriát, amelynek köszönhetően a hivatalos állami ügyeket írásban rögzítették. A kancellária megteremtése az írásbeliség robbanásszerű fejlődésével is együtt járt.
Béla uralkodása alatt született meg a legkorábbi ismert latin betűs magyar szöveg, a Halotti beszéd és könyörgés. Ekkoriban dolgozhatott a rejtélyes Anonymus is, aki a Gesta Hungarorum című történeti művet írta. Ez a mű végigkíséri a magyarok történetét az őshazából való kivonulástól Szent István koráig.
III. Béla 1196. április 23-án hunyt el Székesfehérváron, körülbelül 48 esztendős korában, miután közel 25 éven át irányította az országot. Halála után trónra lépett elsőszülött fia, Imre. Albericus, a francia krónikás, felvetette, hogy a király halála mögött Kalán pécsi püspök állhat, aki mérgezéssel próbálta megszabadítani magát a horvát-dalmát területek irányításától, amelyet Béla korábban elvett tőle.
