Óbányán tragikus esemény történt: az önelégült tanácselnök, aki a falu kiskirályként uralkodott, életét vesztette.
A gyilkosságot kitervelőket és végrehajtókat elfogták, és 1953 januárjában a pécsi megyei bíróság rögtönítélő tanácsa a főbűnösöket halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte
A Heim József által irányított kocsmában ingyenes étel és ital reményében jelent meg, és a túlzott alkoholfogyasztás következtében hamarosan lerészegedett. Végül talicskán szállították haza a tanácsházára, ahol lakik, miközben asszonyokat zargatott és fogdosott. Az illetlen magatartású ingyenélő nem más, mint Kovács János, az óbányai párttitkár, akivel kapcsolatban a pécsváradi tanács azt javasolta, hogy egy elmeorvos végezzen vizsgálatot a mentális állapotáról.
Kovács János 1951 augusztusában lett tanácselnök a Mecsekben található mintegy négyszáz fős faluban. Fennmaradt beszámolók alapján "kiskirályként, némi túlzással élet-halál uraként viselkedett. Alig több mint egyéves működése nagy visszatetszést szült a lakosok között." (Pécsi Szemle, 2012.) A lakosok panasza azonban a tanácsnál nem talált megértésre, és azzal mit sem törődve, Kovács megmaradt a posztján. Hogy elfajul a helyzet arra talán nem gondoltak.
Pedig ez történt. "1952. december 26-án az alábbi feljegyzés készült az Magyar Dolgozók Pártjának Baranya megyei székházában: "Folyó hó 24-én reggel tudomásunkra jutott, hogy Kovács János [...] MDP tag, óbányai tanácselnök folyó hó 24-én virradóra gyilkosság áldozata lett. [...] Kovács elvtárs [...] a Párt és a Kormány utasításait becsületesen igyekezett mindig végrehajtani. Ennek következtében Óbányán és az ellenséges, osztályidegen elemek között sok gyűlölője volt, [...] megerősítést nyert az a feltevés, hogy Kovács elvtársat előre megfontolt szándékkal, ellenséges elemek terrorista módon meggyilkolták."
A korabeli sajtóban megjelent írások Kovács Jánost olyan személyiségként ábrázolták, aki nem riadt vissza a kihívásoktól. "A párt és a kormány döntéseit mindig szigorúan érvényesítette, még akkor is, amikor a hanyagságot és késlekedést a törvény szigora sújtotta. Ekkoriban Koncz László igazgatótanítóval, a sötét fasiszta elemek egyik vezetőjével kellett megküzdenie." (Tanácsok Lapja 1953.)
Koncz László, a községi tanács egykori tagja, a párttitkár legfőbb ellenfeleként lépett fel. Ő és Heim tanácselnök-helyettes elhatározták, hogy megszabadulnak Kovácstól. "A hangadók összefogtak, és maguk mellé állították Tichy Györgyöt, a volt kocsma- és strandfürdő-tulajdonost, valamint Breitenbach Lajost, a korábbi malomtulajdonost, aki ráadásul Heim tanácselnök-helyettes sógora is volt." A csoportot Schmidt Keresztély, a községi tanács titkára is támogatta, ezzel tovább erősítve a tervüket.
Resch Györgyöt bízták meg a gyilkosság elkövetésével, de nem éppen a legügyesebb módon járt el, hiszen Kovács János életének kioltását többször is elszalasztotta. A felbujtók pedig egyre türelmetlenebbek lettek, és számon kérték tőle a kudarcait. Végül a banda úgy döntött, hogy "Kovács elvtárs életéért most már ezer forintot és egy mázsa kukoricát ígér." Így teltek a hónapok 1952 decemberéig, amikor Konczot végleg eltávolították a községből.
A költözés során Heim aktívan részt vett, és december 23-án indult el az utolsó szállítmány Mecseknádasdról. Visszaúton Heim összefutott Kováccsal, aki egyedül volt, és azonnal feltűnt neki a lehetőség. Ekkor gyorsan felkereste Breitenbachot és Rescht, majd este 8 óra körül, fegyverekkel és dorongokkal felfegyverkezve, elindultak Mecseknádásd irányába. Azonban Resch, a félelem hatására, meggondolta magát és visszafordult. A másik két férfi eközben az út szélén rejtőzködött, várva a megfelelő pillanatra. Amikor Kovács János végre megérkezett, rájuk támadtak; egy vasdoronggal és egy karóval súlyosan bántalmazták, végül halálra verték őt.
A gyilkosság kitervelőit, valamint végrehajtóit elfogták, és 1953 januárjában a pécsi megyei bíróság rögtönítélő tanácsa elé kerültek. "A tárgyalás több száz dolgozó előtt folyt le. A rögtönítélő tanács Breitenbach Lajost, Heim Józsefet. Tichy Györgyöt és Koncz Lászlót szövetségben elkövetett gyilkosság, illetőleg gyilkosságra való felbujtás miatt halálra, s teljes vagyonelkobzásra ítélte." A gyilkosságban segédkező Resch Györgyre és Schmidt Keresztélvre tizenöt év börtönbüntetést, és szintén teljes vagyonelkobzást szabtak ki.
Az óbányai gyilkosságot az akkori politikai elvárásoknak megfelelően az osztályharc élesedésének tulajdonították, mely "során semmiféle opportunizmusnak nem lehet helye." Továbbá bizonyítottnak látták, "amit Sztálin elvtárs mondott az osztályharc élesedéséről: "Nem volt még a történelemben olyan eset, hogy halódó osztályok önként hagyták volna el a színhelyet. Nem volt még a történelemben olyan eset, hogy a halódó burzsoázia ne vetette volna latba erőinek minden maradékát abból a célból, hogy létét megvédje."
