Egy tudományos paradigma váltás előtt állunk: új felfedezések alapján kiderült, hogy 60 millió évvel ezelőtt az ikerterhesség volt a megszokott állapot. Azonban az idő múlásával drámai változások történtek, és a természet rendje gyökeresen megváltozott.
Amerikai tudósok megállapítása szerint az agy fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy a főemlősök manapság jellemzően egyetlen utódot hozzanak a világra egyszerre.
Egy friss kutatás meglepő felfedezésre jutott: a Yale Egyetem tudósai szerint 60 millió évvel ezelőtt élt főemlős őseink gyakran ikrekkel ajándékozták meg a világot a szülés során. Azonban ez a különleges képesség az evolúciós folyamatok során fokozatosan háttérbe szorult, mivel más előnyösebb tulajdonságok kerültek előtérbe. Az eredményekről a Humans című tudományos folyóiratban olvashatunk.
Az Interesting Engineering jelentése szerint az antropológusoknak sikerült rávilágítaniuk egy elterjedt tévhitre: a makik, tamarinok és selyemmajmok nem képeznek kivételt a főemlősök között az ikrek vagy hármasikrek világra hozatalával. Valójában a legtöbb főemlős csupán egyetlen utódot hoz a világra egyszerre.
A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy 60 millió évvel ezelőtt a több utód szülése volt a jellemző, ami jelentős változást hozott a tudományos világ eddigi nézeteiben. Még izgalmasabb, hogy éppen ekkor indult meg az ősi főemlősök agyának fejlődése is: a születések száma csökkent, miközben az agy mérete és bonyolultsága folyamatosan nőtt. Ez a párhuzamos fejlődés új perspektívába helyezi az emberi evolúció történetét.
Jack McBride és Tesla Monson, a kutatás szerzői, hosszú évek óta foglalkoznak az ősi főemlősök alomméreteinek tanulmányozásával. Kutatásaik célja az volt, hogy újabb betekintést nyerjenek az emberi evolúció bonyolult folyamataiba, mivel úgy gondolják, hogy az alomméret jelentős szerepet játszhatott ebben a fejlődési folyamatban.
A szakemberek egy matematikai modell segítségével 1000 ősi főemlős alomméretét derítették fel, ám nagyon ritka, hogy a régészek egy komplett család kövületeit tárják fel, ezért az élő példányokból merítettek adatokat. A nyilvános adatbázisokból olyan információkat nyertek ki, mint a született utód mérete, várható élettartama, vagy épp a terhesség hossza.
A kutatók arra jutottak, hogy a többmagzatú főemlős terhességek során az utódok kisebb agy- és testmérettel, valamint gyorsabb növekedéssel, a nőstények pedig rövidebb terhességgel számolhattak. Ezzel szemben az emberek élettartama hosszú, lassú növekednek, a terhesség is hosszú időn át tart, az utódok nagy agy- és testmérettel rendelkeznek, emellett leginkább egymagzatos terhességek fordulnak elő.
A folyamat valamikor 50 millió évvel ezelőtt kezdett megfordulni, amikor az utódoknak egyre nagyobb agyuk lett, hogy komplex dolgokat is meg tudjanak tanulni. Eközben egyre több lett az egy utód születése, mivel az anyaméhben egyetlen utódnak több helyre volt szüksége a fejlődéshez.
A szakemberek megjegyzik: a mai ikerterhességek egy jelentős része annak köszönhető, hogy megváltoztak a fogantatási módszerek - vagyis megjelent a mesterséges megtermékenyítés.
