A vitatott alkotmánymódosítás következményeként Szlovákia sorsa hasonló irányba terelődhet, mint Magyarországé.

A szlovákiai alkotmánymódosítás újabb szintre emelte az ország nemzetközi megítélésével kapcsolatos feszültségeket. Sokan úgy vélik, hogy a legfrissebb változtatások következtében Szlovákia kockáztatja uniós támogatásainak egy részét, ugyanakkor a valóságban még hosszú és bonyolult folyamat vár rá, mielőtt ez ténylegesen bekövetkezne.

Az utóbbi időszakban az Európai Bizottság számára az uniós források ideiglenes zárolása olyan hatékony eszközzé vált, amelyet azokkal az országokkal szemben alkalmaznak, amelyek különböző okok miatt megsértik az uniós alapelveket. Az EB különösképpen figyelemmel kíséri az emberi jogok védelmét és a bíróságok függetlenségét fenyegető problémákat – e megközelítés következményeit pedig számos régiós ország tapasztalta meg a saját bőrén.

Magyarország a 2021-2027-es uniós költségvetés keretében rendelkezésre álló fejlesztési támogatások egy részét képtelen lehívni, mivel Budapestre vonatkozó jogállamisági aggályok merültek fel. Ezen felül az ország nem fér hozzá a járványkompenzációs alaphoz sem, mivel vagy nem kívánja, vagy nem képes teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek a pénzeszközök zárolásának feloldásához szükségesek.

Az Európai Bizottság 2023 decemberében feloldotta a helyreállítási alap 10,2 milliárd eurós keretét, de ennek jogosságát és indokait már régóta vitatják a szakértők. A magyar kormány formálisan az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállításáért cserébe kapta meg a kohéziós alaphoz való hozzáférést, ám a színfalak mögött valószínűleg politikai megegyezés is született. Budapest úgy tűnik, hogy egy számára kedvező döntés érdekében lemondott a vétójogáról egy Ukrajnának szánt támogatási csomag kapcsán. Az ügy kapcsán az Európai Parlament bírósági eljárást indított.

Hasonlóan Magyarországhoz, Lengyelország is szembesült azzal a helyzettel, hogy Brüsszelben befagyasztották a felzárkóztatási forrásait. Varsó esetében 76 milliárd euró került zárolásra, azonban ezt végül feloldották. Az Európai Unióval szemben kritikusan álló PiS kormány bukását és a kormányváltást követően a Tusk-kabinet számára elegendőnek bizonyultak az ígéretek a bírósági reform terén ahhoz, hogy a zárolt forrást visszaadják. Mindeközben a kormány a gyakorlatban nem tudta megvalósítani a megígért változásokat.

Bár a Fico-kormány az Európai Bizottság szemében kétségtelenül kényes játékosnak számít, Szlovákia eddig sikeresen elkerülte a közvetlen pénzügyi szankciókat. A legnagyobb kihívást az előző években az Európai Helyreállítási Alap 6,4 milliárd eurós keretének felhasználása jelentette. A Heger-kormány által megalkotott, túlságosan ambiciózus és fenntarthatatlan elképzelések revízióra szorultak a Fico-kormány idején, ám a rendszeres elszámolások során a legnagyobb gondot a jogszabályi módosítások okozták.

A 2023 decemberére tervezett, negyedik, milliárdos nagyságrendű pénzügyi csomag lehívása több mint fél évet késlekedett, amit a felmerülő problémák okoztak. E késlekedés főbb okai közé tartozik a nyugdíjrendszer helyzete, a költségvetési kérdések, és különösen a korrupciós szabályozás enyhítését célzó Büntető Törvénykönyv módosítása.

Bár a kormány azt állítja, hogy sikerült tisztázni az Európai Bizottság aggályait, a kilenc csomagból még mindig három kifizetése várat magára. Ha az EB a leghatékonyabb módszert választaná Szlovákia szabályozásának szigorítására, akkor a maradék részletek kifizetésének leállítását a legegyszerűbben valósíthatná meg. Jelenleg nem mutatkoznak jelek arra, hogy az uniós intézmények ilyen irányú lépésekre készülnek, de azt sem lehet teljesen kizárni, hogy ez a lehetőség felmerülhet a jövőben.

A szeptemberben elfogadott szlovákiai alkotmánymódosítás a brüsszeli hatóságok figyelmét is felkeltette, az Európai Bizottság napokkal a lépést követően "mély nyugtalanságát" fejezte ki a változások kapcsán. Kulcsfontosságúnak bizonyul majd, miként értékelik a kulturális-etikai kérdésekben az ország elsőségét leszögező passzusokat, melynek értelmében az uniós esélyegyenlőségi jogszabályokat nem, vagy csak szelektíven lehet majd alkalmazni Szlovákiában. Az uniós jog ugyanis elvben elsőbbséget élvez a hazai jogszabályok előtt - amennyiben ezt az uniós jogászok is így látják, kötelezettségszegési eljárás is indulhat Szlovákia ellen.

Az elfogadott módosítást az EB mellett az Európai Tanács alkotmányjogi szakértői és a Velencei Bizottság is kritizálta, ez a helytelenítés azonban inkább csak szimbolikus következményekkel járhat.

Ha az eljárás indokolt és valóban elindul, az Európai Unió pénzbírsággal sújthatja az érintett államot, amelynek mértékét a rendelkezésre álló uniós költségvetésből vonják le.

Szélsőséges forgatókönyvek esetén elképzelhető, hogy a magyar és lengyel példák nyomán egyes felzárkóztatási forrásokat zárolnak, amíg a nemzeti jogszabályok összhangba nem kerülnek az uniós előírásokkal. Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon ez a megközelítés mennyire lehet hatékony egy ország alaptörvényének módosításánál, amely nem éppen gyorsan és egyszerűen végrehajtható folyamat.