Az élet a Hórák kertjében: a természetesség nem káosz A Hórák kertje egy varázslatos hely, ahol a természet és az emberi kéz harmonikus együttélése valósul meg. Itt a növények és állatok sokszínűsége nem csupán a szemnek, hanem a léleknek is tápláló élmé
Nekem a kert nem munka, mégcsak nem is hobbi, hanem mánia. Fájdalomból születő öröm, bosszúság, ami gyakran ujjongásra vált, örök elégedetlenség, kétely és hosszú töprengések utáni "megvilágosodás". A boldogság megfoghatatlan, illó pillanatai
Józsa Kata a Hórák kertje Facebook-oldalán mutatkozik be. Férjével, Zoltán Ferenccel közösen ápolják és formálják pilisi kertjüket, ahol minden nap új ötletekkel és szenvedéllyel gazdagítják a zöld világot.
Kata Erdély szívében látta meg a napvilágot, és egészen 13 éves koráig egy kertes házban nevelkedett. Akkoriban a kertészkedés még nem foglalkoztatta, a növények iránti érdeklődése inkább felszínes volt. Villamosmérnöki diplomáját a temesvári egyetemen szerezte, ám a szakmában soha nem helyezkedett el. Magyarországra költözött, mivel itt több lehetőség kínálkozott számára. Budapesten találkozott azzal az emberrel, akivel azóta már 30 éve él boldog házasságban. Az évek során a kertészkedés vált közös szenvedélyükké, amely örömet és kreativitást hozott az életükbe. A Sokszínű Vidék kérdéseire válaszolva osztotta meg tapasztalatait és élményeit e különleges hobbival kapcsolatban.
A kapcsolatunk a kerttel egy igazán varázslatos pillanattal kezdődött. Emlékszem, amikor gyerekként először léptem be a nagyszüleim kertjébe, ahol a színek és illatok kavalkádja fogadott. Az ott eltöltött órák során felfedeztem a növények titkait, és megszerettem a föld közelségét. A Hórák kertje akkor kezdett formálódni, amikor egy különös érzés kerített hatalmába: a vágy, hogy létrehozzak egy helyet, ahol a természet és a kreativitás találkozik. Ez a gondolat éveken át érlelődött bennem, míg végül egy tavaszi reggelen, a friss levegőben sétálva, megszületett a koncepció. A Hórák kertje nem csupán egy kert, hanem egy álom megvalósulása, ahol a növények és a művészet harmóniában élnek egymás mellett, és ahol mindenki felfedezheti a természet csodáit.
Nem úgy indult, hogy elültettem volna egy magot, majd néhány hónap elteltével a balkonon piroslónak látom a friss paradicsomokat. Valójában sosem állt szándékomban, hogy balkonon paradicsomot termesztsek. Soha eszembe nem jutott, hogy nagyanyám varázslatos kertjébe én is elhintsem a virágmagokat, és izgatottan várjam, hogy mit bontakozik ki belőlük. A gyöngyvirág, a nárcisz és a tátika a nagyanyámmal voltak összefonódva, akárcsak a tornácon lógó szőlőfürtök, vagy a "dzsungelben" burjánzó árnyliliomok hatalmas levelei. De sosem, még csak véletlenül sem merült fel bennem, hogy én is tehetnék valamit ezért, vagy hogy egyszer talán nekem is lesz saját kertem.
Egy váratlan pillanatban, úgy éreztem, hogy teljesen elmerültem benne. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy egy könyv lapjain keresem a fák latin neveit – hiszen az életem párja megosztotta velem a titkot: télen hogyan lehet a levéltelen tölgyfát megkülönböztetni a bükkfától és a gyertyántól.
Bár nagyon szeretem a paradicsomot, akkori "kertünkben" - egy kis balkonon -mégis inkább miniatűr élő ékszereket kezdtem nevelgetni. Nyaralásaink során láttam az Alpok havas sziklái alatt, hogyan csinálja a természet, lestem, figyeltem, loptam az ötleteket, és vásároltam egyre-másra a növényeket és a róluk szóló könyveket. Amit nem értettem a természetben, próbáltam megérteni a könyvekből. Nagyon sokat okosodtam, sőt még a Villányi úti főiskolára is elmentem, ahol a kertészeket képezik. Igaz, levelező szakon végeztem, a "rendes" munkám mellett.
Nyolc évvel ezelőtt végre rátaláltunk egy kis telekre, nem messze a fővárostól, egy bájos pilisi faluban. Itt kezdtük el az építkezést, és azóta végleg beilleszkedtünk a falusi életbe. E gyönyörű helyszínen született meg – sőt, a mai napig folyamatosan formálódik, néha nem kis küzdelmek árán – A Hórák kertje.
A kertészkedés számomra nem csupán egy hobbi; inkább egyfajta életforma, amely mélyebb jelentéssel bír. Amikor a földdel dolgozom, és a magokat a talajba helyezem, olyan érzés fog el, mintha egy új kezdetet indítanék el. Ez a folyamat nemcsak a növények növekedéséről szól, hanem a türelem, a gondoskodás és a természet iránti tisztelet tanulmányozásáról is. A kertészkedés lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatba lépjünk a természettel, és megértsük a ciklikus életformákat. Az, hogy a fáradtságos munkánk gyümölcse végül egy szép virág vagy ízletes zöldség formájában tér vissza, egyfajta jutalom, amely megerősíti a földdel való kapcsolatunkat. Ráadásul, a kertészkedés során kialakuló türelem és kitartás nemcsak a növények fejlődésére, hanem a saját életünkre is pozitív hatással van. Egy közösségi kertben való részvétel például nemcsak a növények megosztásáról szól, hanem barátságok kialakulásáról és a közös célokért való munkáról is. Így a kertészkedés számomra egy szellemi és érzelmi utazás, amely lehetőséget ad arra, hogy mélyebb kapcsolatokat építsek ki, nemcsak a természethez, hanem más emberekhez is. A kertészkedés tehát több, mint egyszerű tevékenység; egy életstílus, amely gazdagítja a mindennapjaimat.
Amint már emítettem, kertészmérnöki diplomát szereztem a Villányi úton, de igazán csak a téma iránti mérhetetlen érdeklődésből és szeretetből. Nem volt szándékom ebben a szakmában dolgozni, mert 8 éves korom óta inzulinos cukorbeteg vagyok, és 24 éves korom óta sokízületi gyulladással élek együtt, aminek köszönhetően az átlagnál sokkal kevésbé bírom a fizikai munkát. Márpedig én a kertészkedést nem íróasztalnál akartam művelni. Így hát egy darabig egy társasházi kertben túrtam a földet kedvemre, szaporítgattam kedvenceimet, kísérleteztem (majdnem) mindennel, ami tetszett. A növények és a kertészkedés nem egyszerű hobbim, hanem valósággal mániám lett. Minden szakirodalmat elolvastam, amihez csak hozzáférhettem, magyarul, angolul, és még egy-két más nyelven is (ezeknek csak a kertészeti szótárát ismerem). Több hazai és külföldi kertbarát klubnak tagja voltam és vagyok. Kipróbáltam a bonsaitól a trópusi orchideákon át az évelőkig és rózsákig sok mindent, és nagyon sok jó szakember előadását volt alkalmam meghallgatni, régi, igen tapasztalt kertészektől tanulni.
Tulajdonképpen úgy gondolom, alapvetően a férjemnek köszönhetem, hogy egyáltalán elkezdtem érdeklődni a növényvilág és a kertészet iránt. Neki nincs ilyen végzettsége, őt is csak mint hobbi érdekelte, de mára már mindketten szenvedélyesen űzzük, s persze a fizikai munka oroszlánrészét ő végzi. Olyannyira, hogy a lejtős telek "megszelídítését" is saját kezűleg, ásóval, talicskával csinálja, rózsakaput épít, vagy éppen sziklakertet, idén talán már tavat is. Füvet, sövényt nyír, segít nekem a nagyobb növények ültetésénél, és még sorolhatnám.
Én leginkább ültetek vagy átültetek, szaporítok nagyon sok mindent, gyomlálok, metszek, szinte állandóan listám van az éppen aktuális teendőimről.
Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Valóban, a kertészkedés számunkra már életstílussá vált. A szomszédok meglepődnek, ha hosszabb ideig nem tűnünk fel a zöldellő paradicsomban."
A "Hórák kertje" név választása mögött egy mélyebb jelentés rejlik. A "Hórák" a klasszikus mitológiában az évszakok istennőit jelenti, akik a természet ciklusait őrzik és harmonizálják. E névvel szeretném kifejezni a kert varázsát és a természet állandó megújulását, amely minden évszakban új színeket és illatokat hoz. A blog célja, hogy felfedezzük a növények és a kertészkedés csodáit, miközben a Hórák, vagyis a természet körforgása folyamatosan inspirál minket. Így a "Hórák kertje" nem csupán egy hely, hanem egy élmény, ahol a természet szépsége és az évszakok váltakozása egyesül.
Amikor elkezdtük építeni a kertünket, elhatároztam, hogy nevet szeretnék adni neki. Több ötletem is volt, ezek között szerepelt A Hórák kertje. A görög mitológia mindig vonzott. (Bár annyira soha nem mélyedtem bele, mint a kertészeti szakirodalomba.) A Hórák a görög mitológiában az évszakok istennői. Viszont csak hárman vannak, tél nincs. Mi pedig sajnos utáljuk a telet mindketten, még ha értjük is, hogy miért szükséges itt a mérsékelt égövön. Nélküle nyilván egyáltalán nem ilyen lenne a mi kertünk sem. Mégis, valahogy ez megfogott, így született ez a név-ötletem. Aztán kreativitásom gyümölcseit odatettem a párom elé, hogy válasszon. Neki pedig azonnal eszébe jutott egyik kedvenc költője, Babits Mihály Laodameia című verse, amely így kezdődik:
Ezt a nevet választotta, mintha csak egy pillanatnyi ihlet suhintott volna át rajta.
Mikor döntöttem úgy, hogy blogot indítok? Ez egy izgalmas kérdés! Mindig is éreztem a vágyat, hogy kifejezzem magam, de egy konkrét pillanatban realizáltam, hogy szeretném a gondolataimat szélesebb közönséggel megosztani. Az írás számomra nem csupán hobbi, hanem egyfajta terápia is, amely lehetőséget ad arra, hogy felfedezzem a világot és a saját érzéseimet. A motivációm az írásra több forrásból táplálkozik. Egyrészt, imádom a történeteket – legyenek azok saját élmények vagy mások tapasztalatai. Az a tudat, hogy a szavaim másokat inspirálhatnak vagy segíthetnek, óriási hajtóerő számomra. Másrészt, az írás egyfajta önreflexiót is jelent, amely lehetővé teszi, hogy jobban megértsem magam és a körülöttem zajló eseményeket. A blogom nem csupán egy platform, ahol megosztom a gondolataimat, hanem egy közösség is, ahol tanulhatok másoktól, és ahol együtt alakíthatjuk a diskurzust. Az írás számomra tehát egy folyamatos tanulási folyamat, amely nemcsak engem, hanem reményeim szerint másokat is gazdagít.
Már régóta írok blogot, éveken át, és az emlékek között mindig ott van a kis balkon, ahol a kertészkedés világát felfedeztem. Az írás nekem nem csupán egy hobby; sokkal inkább egyfajta kifejezési forma, amely lehetővé teszi, hogy megosszam másokkal a tapasztalataimat és tudásomat, miközben saját kis kertem fejlődését is dokumentálom. Igyekszem az olvasóknak olyan információkat nyújtani, amelyek nem csupán száraz tények halmaza, hanem élvezetes, érthető és hasznos tudás. Ahogy a kedves Saly Noémi is megfogalmazta egy interjúban: a tudomány nem lehet olyan unalmas, mint egy zsák fűrészpor! Éppen ezért fontos számomra, hogy az általam közvetített tartalom gazdag és értékes legyen, ne csak látszatszíntéren mozogjunk, hanem valóban a lényegre tapintsunk. Manapság sajnos sokszor találkozom azzal, hogy a valódi tudás helyett csupán felületes ismeretekkel találkozunk. Én pedig azt szeretném, ha az olvasóim valóban tanulnának és inspirálódnának a szavaimból.
Több mint 12 éven át írtam a Kertbarát Magazinnak is cikkeket különféle saját tapasztalataim alapján. Ezt a mostani blogomat tulajdonképpen azért kezdtem írni, mert pusztán a Facebook felületét kissé túlságosan efemérnek találom. Onnan egy idő után eltűnnek a bejegyzések, vagy legalábbis sokkal nehezebb visszakeresni, mint mondjuk egy blogban. Komolyabb honlappal foglalkozni viszont se időm, se energiám nincs. Sajnos a betegségeim egyik "mellékterméke", hogy este - nem is túl későn - már nagyon fáradt vagyok. Soha nem bírtam azt megtenni, hogy ha nappal kertészkedtem, este későn vagy éjszaka még leüljek a gép elé és írjak vagy honlapot szerkesszek.
Milyen módon formáltátok meg a kertetek felépítését? Tudatosan megterveztétek a részleteket, vagy inkább egy természetes, organikus fejlődés hozta létre a jelenlegi állapotot?
Azt nem mondhatnám, hogy nem tudatos a tervezés, hiszen jól tudtuk, mit szeretnénk a kertünkbe, de nem tudtuk előre átlátni az egészet, s papíron megtervezni. Sajnos. Kezdők voltunk, vagy tán még most is azok vagyunk, s a kertépítészet nemcsak művészet (amelyben egy kicsit mégiscsak járatosak vagyunk mindketten, még ha nem is beszéltem erről), hanem nagyon komoly szakma is. Ezzel persze tisztában is voltunk kezdettől, de részben anyagi okokból nem fogadtunk tervezőt, nem kis részben viszont azért sem, mert annyira örültünk, hogy csinálhatjuk, hogy bevállaltuk még azt is, hogy nem lesz profi módon megtervezett kert. Pontosabban terep. A telek elég lejtős, ezen valóban nem könnyű kertet tervezni, mert előbb a terepalakítást kell jól kitalálni. S ha az embernek se sok pénze, se sok ideje nincs, akkor pusztán lelkesedéssel elég nehéz kertet csinálni. Vagy legalábbis lassú folyamat. Amíg a párom még dolgozni járt, és hétköznaponként 10-11 órán át nem is volt itthon, lassan haladtunk előre.
Valóban, többször is megesett, hogy a kertünk fokozatos fejlesztése közben rájöttünk: valamit nem éppen a legjobban alakítottunk ki, mert nem harmonizál a környezettel. Ha csupán a növényeket kell áthelyezni vagy kicserélni, az még könnyen kezelhető. De amikor az épített elemekhez is hozzányúlunk, akkor inkább a kompromisszumok mellett döntünk. Végső soron persze mindent azért csinálunk, hogy elégedettséggel távozhassunk, de az út nem mindig zökkenőmentes. A struktúrák kialakításáért inkább a férjem felel, míg a növények kiválasztásában én játszom a főszerepet, de gyakran átlépünk egymás kompetenciájába. Ilyenkor kisebb viták is kialakulhatnak, de ezek nem okoznak nagyobb felfordulást, hiszen végül mindig közös nevezőre jutunk.
Eredetileg nem terveztük, hogy konyhakertünk lesz, de aztán egyszer csak engem is magával ragadott a kertészkedés varázsa. Az első koktélparadicsom, amit magam termeltem, annyira ízletes lett, hogy még a párom is örömmel fogyasztotta. Végül úgy döntöttünk, hogy a lejtős kert alján mégis létrehozunk egy konyhakertet. Nagyon tetszik, ahogy ő megálmodta a formáját, én pedig igyekeztem sok színes virágot is ültetni a zöldségek mellé, így bármikor szedhetek belőlük a benti vázákba, hogy feldobjam a lakásunkat.
A kert területének egyharmada jelenleg még föld- és kőkupacokkal van teleszórva, amelyekből az elkövetkező évek során izgalmas terepek fognak kialakulni.
A bejegyzések alapján nagyon sok a vadvirág és a természetes hatás - mennyire engeded "önálló életre" a kertet?
Azt nem állíthatnám, hogy a vadvirágok száma túl bőséges, de kétségtelen, hogy a természetes hatásra törekszünk. A kertünk csodálatos környezete gyönyörű panorámát kínál a környező hegyekre, ami még inkább fokozza a természethez való közelség érzését. Növényvilágunk igencsak sokszínű, hiszen nem csupán többféle növényfaj található itt, hanem különféle fajták is, amelyeket az ember válogatott vagy alakított ki – ezek nem maguktól nőttek ki a földből, és nem képesek magról szaporodni. A harsány színű növények nem a mi stílusunk, de nyitottak vagyunk néhány különleges és igényes példány kipróbálására is. Néha ez kudarccal zárul, de amikor sikerül, az örömünk határtalan. Ilyen kedvenceink például a rododendronok, amelyek különösen a férjem szívéhez nőttek. Az előző tulajdonos furcsa választásaként sok lucfenyőt ültetett a telekre, és ezek a 30-40 éves fák a lehullott tűleveleikkel némileg savanyították a mi alapvetően lúgos talajunkat. Gondos öntözés és tavasszal kénpor kijuttatása mellett különböző azálea és rododendron fajták kiválóan érzik magukat a Hórák kertjében.
Sajnos mindkét szomszédos telek lakatlan és meglehetősen gondozatlan még, ezért onnan egyelőre nagyon sok "vadvirág" vagy "gyom" jön át, nevezzük, ahogy akarjuk. Ezeket képtelenség lenne teljesen kiirtani (gyomirtót nem használunk), és többnyire csak a nemesebb növények közül igyekszünk eltávolítani, hogy azoktól ne vegyék el az életteret. A lágyszárú évelő gyomokat helyenként meghagyom, a gyepben nem zavar a pongyolapitypang, százszorszép, szarvaskerep, de az ágyásokban nincs keresnivalójuk. Bár a vadmuroknak, cickafarknak vagy éppen az ökörfarkkórónak, vad boglárkáknak olykor még ott is megkegyelmezek, mert néha kifejezetten jó helyre telepednek be.
Számunkra a természetesség nem a káosz szinonimája. Nem engedhetjük meg, hogy minden növény saját kedve szerint terjedjen! Mindig is úgy gondoltam, hogy a különböző kertészeti filmek és képek alapján a legelbűvölőbb kertek azok, amelyek természetes hatást keltenek, miközben egyértelmű, hogy minden részlet gondos tervezés és ápolás eredménye.
Bár pázsitunk sosem volt, és valószínűleg nem is lesz, mégis úgy hisszük, hogy egy kertben elengedhetetlen a gyepfelület jelenléte. Nálunk ezt a feladatot az itt honos fűfélék és különféle „gyepgyomok” teljesítik. Ezek a növények, ha rendszeresen nyírjuk őket, gyönyörű zöld szőnyeget alkotnak, ráadásul öntözőrendszer nélkül is jobban helytállnak a nyári kánikulában.
Számomra elengedhetetlen, hogy alaposan megismerjem kertünk növényeit, és tudjam a nevüket, a latin elnevezésekkel együtt. Legyen szó akár arról, hogy én ültettem őket, akár arról, hogy maguktól bukkantak fel. Rendelkezem egy részletes listával, amelyet füzetben és a számítógépemen is nyilvántartok, így pontosan tudom, hogy melyik növény hol található. Különösen a fásszárú növények és a rózsák esetében figyelek arra is, hogy mikor ültettük őket.
A kert fenntartásának munkaigénye számos tényezőtől függ. Elsősorban a kert mérete, a növények fajtái, valamint a kertész tapasztalata és elkötelezettsége játszik szerepet. Egy kisebb, dísznövényekkel teli kert kevesebb időt és energiát igényelhet, míg egy zöldséges kert vagy egy bonyolultabb táj kialakítása jelentős munkát követelhet. Ezen kívül az évszakok is befolyásolják a feladatok mennyiségét: tavasszal a fák metszése és a palántázás, nyáron a locsolás és gyomlálás, ősszel a betakarítás és a tavaszi előkészületek, télen pedig a pihenés és tervezés időszaka következik. A kert fenntartása tehát nemcsak fizikai munkát, hanem kreatív gondolkodást és tervezést is igényel, de a végeredmény, egy szép és egészséges kert, mindezt megéri.
Természetesen! Íme egy egyedi változat: Nagyon is. De ettől nem riadunk vissza. Soha nem az volt az álmunk, hogy egy minimális munkát igénylő kertet hozzunk létre, csupán a józan ész vezérel minket. Mindenki a saját igényei és lehetőségei szerint hozza meg a döntéseit, és mi is így tettünk. Nem hiszem, hogy mindenáron a legújabb trendeket kellene követnünk, még ha azok elsőre logikusnak is tűnnek.
Ahogy már említettem, a gyomlálás sajnos elengedhetetlen feladat, mivel a hegyi juhar, az erdei iszalag, a lilaakác, a szeder és a veresgyűrű som mind próbálnak teret hódítani. A magok folyamatosan érkeznek, részben a nagy fáinkból, részben pedig a szomszédos területekről, és meglepően jól csíráznak. A lágyszárú évelő gyomokról már korábban szóltam, de az egyévesek is bőségesen megtalálhatók. Néha még egy-egy parlagfű magonc is felbukkan, ami tovább nehezíti a helyzetet.
Ha valami zavaró látványt nyújt, legyen az akár dísznövény, akár gyom, nem pihenek, míg el nem távolítom azt a helyéről.
Jelenleg a kert öntözése szinte teljes mértékben tömlővel történik, ami jelentős időráfordítást igényel.
A kerítéseket már az előző tulajdonos sövényekből alakította ki, amelyek szépek, de gyakran kell nyírni, hogy ne legyen rendetlen hatásuk, ne érjenek az égig, és kellően sűrűek legyenek.
Ha kimegyek a kertbe, és körülnézek, rendszerint mindenhol valamilyen tennivalót látok. Van, hogy úgy érzem, kissé sokat vállalok be, de nem tudok más lenni. Nagyon szeretem csinálni, mindennél jobban ebben az életben. Ha valami zavar, csak az, hogy fizikailag nem bírok annyit, mint szeretnék.
Van olyan hónap vagy időszak, amit különösen szeretsz a kertben?
Április közepétől június közepéig minden évben egy varázslatos átalakulás veszi kezdetét. Ilyenkor a természet szinte napról napra megújul, a növények buján burjánzanak, virágok bontogatják szirmaikat, és a szépség folyamatosan újabb és újabb formákat ölt. Az illatok számomra elengedhetetlenek ebben az időszakban, hiszen ők mesélnek a természet titkairól. És nem szabad elfeledkezni a madárdalról sem. Amikor először bejártuk a telket, azonnal feltűnt, milyen elképesztően gazdag és változatos madárzene tölti be a levegőt. Hajnal 3:20 körül kezdődik a kórus, és ez a zenei élmény minden reggel újra és újra elvarázsol. De ha éppen fülemülék is fészkelnek a közelben (hiszen néhány évben itt találják meg otthonukat), akkor már éjfél körül megkezdik az előadásukat. Nincs is annál csodálatosabb, mint félálomban hallgatni ezt a természet által kreált szimfóniát.
Télen rendszeresen gondoskodunk róluk, és a férjem már hat csodás odút készített, amelyek büszkén díszítik a nagy fáinkat, várva a beköltözőket. Minden évben szívesen figyeljük, ahogy egyre több érdeklődő érkezik a fakuckókhoz.
Melyek azok a növények, amelyek legkedvesebbek számodra?
Inkább nem sorolnám fel a kertünkben található körülbelül 600 fajt és fajtát, amit jelenleg ápolok, és azokat is, amelyeket még szeretnék beszerezni, mert mindegyik "kedvenc" a maga módján. Csak olyan növények mellett döntünk, amelyek igazán közel állnak a szívünkhöz. El kell ismernem, hogy néha csalódások is érnek. Van, ami nem az, aminek elsőre tűnt, és az ilyenektől végül könnyedén megválunk.
S itt még egy kis adalék a kert tervezéséhez is: igen gyakran alakult úgy, hogy előbb erősen megkívántunk egy-két növényt, majd utána kreáltunk nekik megfelelő helyet, nemcsak az életfeltételeiket tekintve, de a látványt is. A profik pont fordítva csinálják, de nem baj. Így viszont minden növény kedvenc, ami itt él. Mindig az, amelyik éppen aznap, éppen akkor mutatja legszebb arcát.
Természetesen, íme egy egyedibb verzió: Vannak még azok a különleges kedvencek – és nem is kevesen –, amelyeknek mindig örömmel tekintek rá, hiszen olyan személytől kaptam őket, aki igazán közel állt a szívemhez, vagy már sajnos nem lehet köztünk. Ezek a növények nem csupán zöld díszek, hanem a szeretet és emlékek élő szimbólumai, amelyeket nagy becsben tartok és ápolok.
Számos gyönyörű kertet bemutattunk már, így az angol vidéki hangulatú birtokot Somogyban, a magánarborétumot a Mecsekben és a hunyorok tömegétől pompázó budajenői csodakertet.
