Felfedjük az álszakértők titkait!
Ha szeretnéd megosztani a cikket e-mailben, kérlek, kattints ide, vagy másold ki ezt a linket, és küldd el: https://demokrata.hu/magyarorszag/a-szakertelem-alarca-mogott-1087563/
Győzelmet aratott volna Orbán Viktor Washingtonban? Egyáltalán nem beszélhetünk győzelemről, hiszen Magyarország nem csupán politikai, hanem diplomáciai értelemben is elszigetelődött. Ezt végre el kellene fogadnunk. Még ha a miniszterelnökünket a Fehér Házban fogadják is, ez nem változtat a tényeken. Nézzük meg a valóságot: egyetlen tisztességes, progresszív európai vezető sem hajlandó vele szóba állni – ismerős ez a megállapítás, igaz? Tele van vele a közbeszéd. Mi a helyzet a háborúval? Ukrajna akkor is győz, ha katonailag hátrányba kerül, ezt fontos tisztán látni. Akik ezt nem képesek felfogni, vagy Putyin támogatóiként lépnek fel, vagy sajnálatos módon az orosz propaganda áldozatai, esetleg a magyar kormány által terjesztett dezinformációs kampány eszközei. Ezek a megállapítások nem újkeletűek; sokszor hallhattuk már őket, és bár a sötét internetes zugokban elférnének, mégis, a legújabb, "szakértői" véleményekből származnak.
A vágyakozás által vezérelt gondolkodás és a kormányellenes hangulatkeltés napjainkban szinte már elkerülhetetlen részévé vált a szakértői megszólalásoknak. A valódi, érdemi képesítések háttérbe szorulnak, hiszen a végtelen online platformok világában a szerkesztőségek hírevágya miatt szinte bármi teret kap, amit sokan gátlástalanul kihasználnak. Nézzük meg közelebbről néhány olyan szakvéleményt, amely az idő próbáját nem állta ki, és vizsgáljuk meg, miért törnek előre a valóságot torzító elemzések!
Magyarország jelenlegi helyzete két fronton is komoly kihívásokkal néz szembe: miközben Orbán Viktor Washingtonba készül, ahol feszültséggel teli tárgyalások várnak rá az orosz energiafüggőség és az amerikai együttműködés jövőjéről. Tarjányi Péter, a biztonságpolitikai szakértő, úgy véli, hogy a magyar kormány "nagyon nehéz helyzetben van". Az Egyesült Államok türelme a jelek szerint elérte határait, és a mostani adás is ezt a gondolatot hangsúlyozza: Az amerikai tárgyalás nem a barátságról fog szólni, hanem az érdekek harcáról. Ironikus módon azonban a tárgyalások során kiderült, hogy a barátság is szerepet játszott, és a magyar kormány céljait is sikerült elérni. Tarjányi azonban nem adta fel, és a tárgyalások után kifejtette, hogy a magyar fél több száz milliárd forint értékben vállalt amerikai beszerzéseket, beleértve nukleáris fűtőelemet, LNG-t és védelmi eszközöket. Trump nem engedett, hanem meghozta a maga üzleti döntéseit - ahogy tőle megszokhattuk. A probléma az, hogy míg mi itthon győzelemként ünnepeljük ezeket az eredményeket, Washingtonban csupán időszakos kivételként kezelik őket. Más ellenzéki elemzések is hasonlóan kritikusan közelítik meg a helyzetet; Tarjányi szinte svájci bicskaként áll készen bármely téma szakmai elemzésére. Korábban rendőr, pedagógus, közgazdász, író és szerző is volt, emellett ő az egyik alapítója a Zoom.hu-nak, és politikai nézetei közismerten balra húznak. Aktívan részt vett a baloldal kampányában 2014-ben és 2018-ban, most pedig háborús szakértőként osztja meg véleményét a közönséggel.
Káncz Csaba neve az utóbbi hónapokban egyre inkább reflektorfénybe került a közéletben, de nem a megszokott elemzői szerepében, hanem mint az álhírek terjesztésében egyik legaktívabb hazai szereplőként. A Szőlő utcai ügy kapcsán tett, valóságtól teljesen elrugaszkodott vádjai után hamarosan napvilágot látott, hogy éveken át egy brit titkosszolgálati fedőcég állt a háta mögött.
A Privátbankár "geopolitikai szakértőjeként" fellépő Káncz ezt megelőzően is rendre túllépte az újságírói etika határait. Bejegyzéseiben arról fantáziált, hogy "Orbán Viktort el kellene számoltatni", máskor azt írta, hogy az ukrán különleges erők is jobban tennék, ha nem kímélnék a magyar kormányt. Nyílt uszítás ez - amely mögött immár külföldi szálak is körvonalazódnak.
Káncz nem rendelkezett konkrét bizonyítékokkal a Szőlő utcai javítóintézetről szóló botrány kapcsán, forrásait nem fedte fel - ennek ellenére bejegyzései mégis hatékonyan keltettek pánikot és gyűlöletet a közvéleményben.
Az elemző a brit nagykövetség gazdasági-politikai tanácsadójaként kezdte 1996-ban, ahol 12 éven át szolgált. 2008 után rövid államigazgatási kitérőt követően az elemzés és publicisztika világába igazolt, ahol következetesen Ukrajna győzelmét hirdeti, miközben Magyarország külpolitikáját és kormányát bírálja. Azt maga is elismerte, hogy korábban "nem tudatosan ugyan", de szerződésben állt egy brit hírszerzési hátterű fedőcéggel, amely 2012 és 2016 között tizenkétszer utalt neki pénzt. A cég alapítói az MI6 volt munkatársai voltak - Káncz pedig tanácsadóként dolgozott nekik. Márki-Zay Péter bizalmasaként, az ellenzéki előválasztás idején saját jelöltjeként indult volna. A határon túli magyarságot gúnyoló, a nemzeti politikát gyalázó bejegyzéseiért már korábban is bírálatok érték. Persze mindez nem akadályozza meg abban, hogy magát független elemzőnek tartsa.
Vannak olyan szakemberek is, akiknek ugyan megvan az alapvető képesítésük, de érzelmi okok miatt elveszítik objektivitásukat. Rácz András korábban az egyik legelismertebb Oroszország-szakértő volt, de az idő múlásával valami megváltozott benne. Nyilatkozatait egyre inkább áthatja az ukránok iránti lelkesedés, miközben nyíltan bírálja a magyar kormányt. Különösen emlékezetes volt, amikor hevesen támadta Orbán Balázs doktori disszertációját, ami talán összefüggésbe hozható azzal, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelyet a miniszterelnök politikai igazgatója irányít, 2022 júliusában nem hosszabbította meg a szerződését. Azóta Rácz az "ellenségem ellensége a barátom" elvét követve buzdít Zelenszkijre, miközben hétről hétre arról értekezik, hogy Oroszország hamarosan térdre kényszerül.
Az ellenzéki szakértői körökben régóta elterjedt gyakorlat a címkézés, mely során az eltérő véleményeket megfogalmazókat gyakran propagandistának bélyegzik. Az ukrajnai konfliktus kirobbanása óta ez a tendencia még inkább felerősödött. A liberális és progresszív elit úgy érzi, hogy utolsó védelmi vonalukat védik, hiszen világrendjük megingott, és nem alaptalanul. A liberális demokrácia folyamatosan csökkenő népszerűsége miatt kénytelenek narratívájukat újraértelmezni, ami egyre nehezebb feladatot jelent számukra, így reakcióik is egyre hisztérikusabbá válnak. Ezért hallhatjuk nap mint nap a háborús propagandát, amelynek jól meghatározható elemei vannak: Ukrajna a történelem pozitív oldalán helyezkedik el, míg Oroszország a negatív oldalon. Mindenki, aki képes a dolgok mélyebb összefüggéseit meglátni, és azt állítja, hogy Oroszország győzelme valószínű, automatikusan a "rossz oldalon" találja magát. Ezért minden eszköz megengedett, hogy ezt a nézetet alátámasszák, és Oroszországot mindenért felelőssé tegyék, még a Nyugat saját válságáért is. Bár Oroszország agressziója nemzetközi jogi értelemben elfogadható, ennek előzményeit már nem szabad megemlíteni, így a diskurzus körbe zárul.
