Lázár János elhatározta, hogy kerékpárra pattant, de mielőtt elindult volna, egy kis szellemes beszólással mulattatta azokat, akik csak a közelében voltak.
Lázár János szerint nem volt sem botrány, sem tüntetés, csak egy szakmai látogatás és egy hűvös beszélgetés az Iparművészeti Múzeum raktárában. Az építési és közlekedési miniszter keddi látogatására reagálva Facebookon írta meg saját verzióját a történtekről: nem döntött bútorok sorsáról, de elismerést és juttatást ígért a restaurátoroknak - közben pedig odaszúrt egyet a szakszervezetnek és a sajtónak is.
Lázár János, az építési és közlekedési tárca vezetője ismét a tőle megszokott karcos stílusban reagált a körülötte kavargó vádakra. A közösségi oldalán megjelent bejegyzésében a "vihar a biliben" kifejezéssel jellemezte a keddi eseményeket, amikor látogatást tett az Iparművészeti Múzeum átmeneti raktárában.
A látogatás célja az volt, hogy a Várkapitányság, amely február óta az Építési és Közlekedési Minisztérium irányítása alatt működik, javaslatokat kérjen az Iparművészeti Múzeumtól a történeti bútorok lehetséges elhelyezésére vonatkozóan. Lázár János azonban hangsúlyozta, hogy eddig még semmilyen végleges döntés nem született, és jelenleg szakmai egyeztetések zajlanak. Ahogy fogalmazott: "A kiállított tárgyak elhelyezéséről nem én hozok döntést, hanem a szakértők felelőssége."
A miniszter saját szavaival élve, személyesen járt utána annak a körülbelül tíz, rossz állapotú bútordarabnak, amely restaurálásra vár, és amelynek elhelyezésére javaslatot tettek. A helyszíni tapasztalatainak tükrében méltatta az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének gondos és szakszerű kezelését. Különös figyelmet szentelt arra, hogy megemlítse: "A 600 ezer darabos kollekció rendkívüli rendben áll, ami örökségvédelmi szempontból rendkívül megnyugtató."
A múzeumlátogatást eredetileg egy kisebb demonstráció előzte volna meg, de Lázár szemszögéből inkább egy eszmecsere alakult ki a látogatás során.
Egy kis csapat munkatársunk, akik állítólag tüntetéssel vártak, valójában egy másik megközelítést választottak. Kértem őket, hogy a hűvösebb épületben üljünk le beszélgetni, hiszen itt is, most is érvényes, hogy "bárhol, bárkivel, bármiről" lehet diskurálni. Noha nem én vagyok a múzeum fenntartója, a beszélgetés során megerősödött bennem a meggyőződés, hogy a restaurátorok, muzeológusok és az ott dolgozók munkája valósággal példaértékű, és többet érdemelnek a közösség elismeréséből. Fantasztikus dolgokat hoznak létre, és ezt mindenképpen méltányolni kell.
- emelte ki. A párbeszéd során a miniszter hangsúlyozta, hogy különféle módon szeretnék jutalmazni a restaurátorok és muzeológusok fáradhatatlan munkáját.
Nem maradt el a szokásos politikai pengeváltás sem: a KKDSZ vezetőjének "gúnyolódását" és "uszítását" bírálta, szerinte "nem a megoldás, hanem a kampány a fontos neki." Végül történelmi példát is hozott: már 1867 óta kölcsönöznek műtárgyakat közintézményekbe, és ez Lázár szerint nem szégyen, hanem az örökségvédelem erénye. Ezt a hagyományt szerinte a jövőben is folytatni fogják.
A bejegyzés egy könnyed, játékos utóirattal zárult, amelyben az újságíróknak üzent: "Köszönöm, hogy minden lépésemről beszámoltok! Éppen most pattanok nyeregbe, és ha véletlenül 'tüntetőkkel' futnék össze, azonnal értesítem a sajtót, hogy ezzel is támogassam a munkátokat!"
Ahogyan azt korábban említettük, Lázár János, az építési és közlekedési miniszter, nemrégiben ellátogatott a budapesti Jászberényi úton található ideiglenes Iparművészeti Múzeumba. Az esemény célja az volt, hogy a miniszter személyesen válogasson ki bútorokat a Karmelita kolostor elegáns helyiségeinek díszítésére. Az, hogy a miniszter közvetlen kapcsolatba lépett a múzeummal – még ha csupán esztétikai szempontból is – különleges lehetőséget biztosított a múzeum munkatársai számára. Ez volt az a pillanat, amikor a kormányzat valóban értékelte a munkájukat.
A KKDSZ (Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete) kihasználta ezt a lehetőséget, hogy a figyelem középpontjába állítsa egy régóta elhallgatott problémát: a kulturális szektor munkavállalóinak, különösen a múzeumi szakembereknek, az anyagi és erkölcsi elismerésének hiányát. A dolgozók "Mi nem a bérünkért dolgozunk, hanem annak ellenére" feliratú pólókban és figyelemfelkeltő piktogramokkal övezve várták a minisztert. Az esemény kezdetben csupán néma protestálásnak indult, de az üzenet ereje végül szót adott az érkező politikai vezetőnek is.
