Kritikus pontokon lángra kapnak az erdők, ami drámai hatással lehet a bolygónk éghajlatára.
Ahogy a nyarak egyre hevesebbé és szárazabbá válnak, Európa-szerte újra és újra felcsapnak az erdőtüzek – elég, ha csak a közelmúltban Krétát sújtó súlyos lángtengerre gondolunk. Miközben a figyelem gyakran a mediterrán térségre irányul, egy sokkal rejtettebb, de nem kevésbé fenyegető tűzfészek is kialakult az északi szélességi körök mentén, a boreális erdők és tőzeglápok területén. Ezek a magas szélességi fokokon zajló tüzek nem csupán a klímaváltozás következményei, hanem aktívan formálják is a globális éghajlati viszonyokat.
Napjainkban már szinte elkerülhetetlen, hogy a nyári hónapok Európában ne hozzanak magukkal erdőtüzeket – a híradások rendszeresen tudósítanak a lángok martalékaivá vált tájakról Görögország, Spanyolország, Portugália és Franciaország területén. Az idei év sem kivétel, hiszen jelenleg Krétán különösen súlyos helyzet alakult ki, ahol kiterjedt tüzek pusztítanak. Ezek a lángok nemcsak a helyiek és a nyaralók biztonságát fenyegetik, hanem az élővilágot és a gazdasági tevékenységeket is komoly veszélybe sodorják.
Azonban miközben a déli országok küzdenek a jól ismert nyári hőhullámok és szárazságok következményeivel, egy újabb, kevésbé látványos, ám legalább ennyire fenyegető folyamat bontakozik ki az északi féltekén.
Az utóbbi években ugyanis példátlan erdő- és tőzegtűz-tevékenységet figyeltek meg a magasabb szélességi körök mentén. Ezek a régiók eddig jórészt kívül estek a tűzveszélyes zónákon, most viszont egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak a tüzek - ez azonban nem pusztán a klímaváltozás következménye. Az északi tüzek ugyanis önálló tényezőként is képesek formálni bolygónk éghajlatát, olyan visszacsatolásokat indítva el, amelyek hatásait ma még csak részben értjük.
Ahogy a globális hőmérséklet folyamatosan emelkedik, a tüzek egyre inkább észak felé vándorolnak, már a sarkkörön túl is megjelenve. Az utóbbi évek során Kanada, Alaszka, Szibéria, valamint a Skandináv-félsziget országai és Grönland rendkívüli tűzeseteket tapasztaltak. Ezek a régiók különösen érzékenyek a klímaváltozás hatásaira, mivel itt a légkör melegedése gyorsabb ütemben zajlik. Ezt a jelenséget sarkvidéki erősítésnek (polar amplification) nevezzük, ami azt jelenti, hogy a sarkvidékeken az éghajlatváltozás sebessége meghaladja a globális átlagot.
Az északi tüzek sajátos fenyegetése abban rejlik, hogy nem csupán a felszíni vegetáció pusztul el, hanem a tőzeges vidékek is lángra lobbanhatnak. Ezek a területek olyan lebomlott szerves anyagokból állnak, amelyek szénben rendkívül gazdag rétegeket képeznek, és óriási szénraktárakat rejtenek magukban.
Amikor a tőzeges területek lángra kapnak, feloldódik a föld mélyén évezredek óta tárolt fosszilis szén. A tőzegtüzek a világ legnagyobb és leghosszan tartó tűzesetei közé tartoznak, hiszen ezek a lángok lassan, izzó parázs formájában égnek, gyakran hónapokig tartanak, sőt télen a talaj alatt is aktívak maradhatnak, csak hogy tavasszal újra megjelenjenek a felszínen. Ezeket a különleges tűzeseteket, amelyek látszólag önálló életet élnek, "zombi tüzeknek" hívják.
A globális felmelegedés következtében a boreális erdők egyre szárazabbá és forróbbá válnak, ami fokozza a tüzek kockázatát. A tőzegtüzek nemcsak gyakoribbá válnak, hanem intenzitásuk is növekszik. Ez a jelenség súlyosan érinti a tőzeglápokat, amelyek eddig szén-dioxid-elnyelőként funkcionáltak, most viszont szén-dioxid-kibocsátókká alakulhatnak. Ez a folyamat egy veszélyes öngerjesztő ciklust indít el: a megnövekedett tűzaktivitás több szén-dioxidot juttat a légkörbe, ami tovább fokozza a felmelegedést, és újabb tüzeket generál. Ez a körforgás komoly következményekkel járhat a környezetünkre nézve.
A tüzek hatása bolygónk klímájára nem csupán közvetlen, hanem közvetett módon is megnyilvánul. Az égési folyamat során óriási mennyiségű füst és aeroszol jut a légkörbe, ami hozzájárul a légszennyezéshez és a globális felmelegedéshez. Ezek a részecskék képesek megváltoztatni a légkör összetételét, valamint befolyásolják a felhőképződést és az esőzéseket, így hosszú távon komoly hatást gyakorolnak a klimatikus viszonyokra.
Ezek a légszennyező részecskék súlyos egészségügyi problémákat okoznak, légzőszervi és keringési megbetegedéseket, amelyek akár halálos kimenetűek is lehetnek. A tűzkárokban érintett lakosság gyakran kénytelen elhagyni otthonát, az evakuációk, az anyagi károk és a személyes veszteségek pedig komoly mentális terhet is jelentenek.
A tűzesetek következményei messze túlmutatnak az egészségügyi kockázatokon. A füst és az aeroszolok hatással vannak a napsugárzás földfelszíni elérésére, valamint a felhőképződésre, ami közvetetten befolyásolja a hőmérsékletet, a csapadékot és a szélviszonyokat is. Például a 2023-as kanadai erdőtüzek globális hatásait elemző kutatás szerint a füstből származó részecskék következtében jelentős hőmérséklet-csökkenés figyelhető meg az északi féltekén – írja a The Conversation. Kanadában augusztusban akár 5,5 Celsius-fokkal is csökkent a felszíni hőmérséklet, míg Kelet-Európában és Szibériában júliusban körülbelül 2,5 Celsius-fokos visszaesés történt. A kutatás rámutatott, hogy az átlagos hőmérsékleti anomália 1 Celsius-fok körüli értéket mutatott, ami arra utal, hogy a kiterjedt tüzek nem csupán a helyi időjárást, hanem az egész féltekét képesek befolyásolni.
Ez a jellegű instabilitás komoly kihívásokat teremt az időjárás-előrejelzések megbízhatóságában, amelyek nélkülözhetetlenek számos iparág számára, például a mezőgazdaság, a halászat és a közlekedés területén. Ráadásul, az ilyen előrejelzések hiányosságai közvetlen veszélyt is hordozhatnak a lakosságra nézve, különösen szélsőséges időjárási jelenségek, hőhullámok vagy intenzív viharok esetében.
A jövő éghajlatának pontos előrejelzéséhez elengedhetetlen, hogy a tőzegtüzek hatását beépítsük a globális klímamodellekbe - azonban a legtöbb jelenlegi földi rendszermodell (Earth System Model, ESM) egyáltalán nem számol ezekkel a tüzekkel. A tőzeg izzásának viselkedését, a gyulladás valószínűségét és az égés időtartamát globális léptékben modellezni persze hatalmas kihívás, de az új kutatások ezen a területen is áttöréseket hozhatnak.
A krétai Műszaki Egyetem, az Imperial College London Hazelab kutatócsoportja, valamint a Leverhulme Centre for Wildfires, Environment and Society közösen dolgoznak terepi és laboratóriumi kutatásokon, hogy jobban megértsék a tőzegtüzek mechanizmusát. A cél az, hogy ezek az eredmények beépüljenek a klímamodellekbe, ezzel lehetővé téve a tűzkibocsátások pontosabb előrejelzését. Ez az integráció új szintre emelheti a klímamodellezést, hiszen
Ezért létfontosságú, hogy tudományos erőforrásokat fordítsanak arra, hogy jobban megértsük, modellezzük és végső soron mérsékeljük az északi tőzeg- és erdőtüzek klímára gyakorolt hatásait. Ez nemcsak a jövőnk tudományos előrejelzése szempontjából fontos, hanem morális kötelesség is az emberiség, különösen a következő generációk iránti felelősségünk jegyében.
