Kocsis Máté és a hölgyek dilemmája Kocsis Máté, a közélet ismert szereplője, most egy különösen izgalmas helyzetbe került, amely nemcsak őt, hanem a hölgyeket is érinti. A politikai színtéren való aktív részvétele mellett, a társadalmi kapcsolatok és a n
Kedves Kocsis Máté, Önnek komoly felelőssége van abban, hogy azok a magyar férfiak, akik Önre figyelnek, milyen példát látnak azzal kapcsolatban, hogyan érdemes és lehet beszélni a nőkkel. Ezt Martini Noémi, a Kokett című hírlevél szerzője fogalmazta meg válaszában a Fidesz frakcióvezetőjének. (A borítóképünkön a kettejük közötti párbeszéd látható Tusnádfürdőn.)
Két hetente megjelenő hírlevelem, a Kokett, lehetőséget ad arra, hogy röviden bemutassam a politikai fétis megjelenését a magyar médiában. Női újságíróként saját tapasztalataimat osztom meg, miközben a férfi politikai világban navigálok. A legutóbbi írásomban Kocsis Máté neve került a középpontba, ám ahogy a Fidesz frakcióvezetője másnap a Harcosok Órájában hangsúlyozta, ez a történet nem csupán róla szól. A reakciók viszont tökéletesen alátámasztják azt, amiről írtam.
Valóban nem csupán a női újságírókat célozzák meg ezek a politikai szereplők, de a mi esetünkben is van egy sajátos formája az alázásnak, amely abban nyilvánul meg, hogy próbálnak a helyünkre állítani minket.
Nemcsak nő vagyok, de fiatal is, és ez egy olyan kombináció, amivel a fideszes férfi politikusok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Ursula Le Guin amerikai író egy esszéjében fogalmazza meg azt, hogy a férfiak csak egymással tudnak versenyezni. "Ha valóban egyenlő versenyfeltételek mellett kell megmérkőzniük a nőkkel, hisztérikussá válnak."
Semmi gond nincs azzal, hogy Kocsis nem ismeri a munkámat, és joga van ahhoz, hogy ne tetsszen neki a Kokett, vagy hogy kritikával illessen egy írást, aminek a címében szerepel a neve. De mint oly sokszor, nem a cikk tartalmáról van szó, nem az újságíró munkásságáról, nem a véleményéről, hanem a neméről.
