A magyar dió egyre inkább háttérbe szorul a piacon, helyét pedig új alternatívák foglalják el. | Sokszínű vidék
A dió, a karácsonyi bejgli, a zserbó és a hókifli nélkülözhetetlen alapanyaga iránti kereslet az év végi időszakban élénkül meg. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) körképe szerint a hazai dióültetvények nagysága az elmúlt években jelentősen nőtt, a termesztéstechnológiában azonban fejlesztésre lenne szükség a versenyképesség javításához.
A szervezetek MTI-hez eljuttatott közleménye hangsúlyozta, hogy Magyarországon jelenleg körülbelül 9200 hektáron folyik diótermesztés, ami jelentős előrelépést jelent a korábbi 6000 hektáros területhez képest. A legnagyobb dióültetvények Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy vármegyékben találhatók. Ugyanakkor aggasztó, hogy még mindig sok elhanyagolt, alacsony technológiai színvonalú dióültetvény létezik az országban; a jól karbantartott és intenzívebb termesztéstechnológiát alkalmazó ültetvények területe pedig még 3000 hektár alá esik.
Közölték, hogy az éves megtermelt mennyiség körülbelül 6450 tonna, amely jelentős mértékben növelhető lenne a technológiai fejlesztések révén. Ezen felül az intenzív, öntözött és korszerű ültetvények arányának fokozása is hozzájárulhatna a termelés fellendítéséhez.
A hazai jó minőségű dió iránti piaci kereslet továbbra is élénk, ám az exportpiacokon egyre inkább háttérbe szorul. Ennek hátterében a chilei, ausztrál, francia és kínai diók térnyerése áll, amelyek fokozatosan kiszorítják a hazai termékeket a nemzetközi kínálatból.
A szakértők véleménye szerint a termelők exportlehetőségeinek erősítéséhez elengedhetetlen az üzemi termésátlagok fokozása. A termesztési hatékonyság javítása érdekében kulcsfontosságú a termesztéstechnológiai újítások bevezetése és a művelési rendszerek modernizálása. Különös figyelmet érdemel a könnyebben kezelhető koronaformák kialakítása, mivel ezek révén a növényvédelmi kihívások is hatékonyabban kezelhetők.
