Kiss Ambrus: Az önkormányzatok kifosztása, bármilyen nézőpontból is vizsgáljuk, elítélendő cselekedet.

A történelem ciklikusan újra és újra megjelenik: csupán a szereplők változnak, és az árak egyre csak emelkednek.

Latorcai Csaba miniszterhelyettes véleménycikkében meglepő történelmi párhuzamot vont Demszky Gábor egykori főpolgármester európai parlamenti mandátuma és a fővárosi önkormányzat jelenlegi pénzügyi helyzete között. Az ilyen jellegű írásokban általában arra számítanék, hogy részletes érvek és számadatok támasztják alá a kormány álláspontját, amely szerint miért is kedvező a jelenlegi helyzet, és miért indokolt jelentős forrásokat elvonni a fővárosi közszolgáltatások működéséből. Azonban csalódottan tapasztaltam, hogy ezúttal elmaradtak az alapos érvelések.

Az írás gazdagon bővelkedett a jelzők tengerében és az unalomig ismert minősítésekben, de az érvelés gerincét csupán egyetlen szám adta, a dátumok mellett: a 4-es metró. Mégis, úgy vélem - talán naivan -, hogy érdemes lenne mélyebbre ásnunk a tények tengerében, mert lehet, hogy van, akit a kliséken túli valóság is érdekel.

Egy önkormányzat akkor tud fenntartható módon gazdálkodni, ha éves bevételei meghaladják éves működési kiadásait. Ebben az esetben marad pénze arra, hogy felújításokat végezzen, esetleg képes legyen új beruházást megvalósítani.

A Fővárosi Önkormányzat minden pénzét összekaparva azzal tudott számolni, hogy 413 milliárd forintot képes bevételként "megtermelni". Ennek 73 százaléka iparűzési adóból származik, 9 százalékot kötelező feladatok ellátására kapott állami normatívából, és a maradék 18 százalék egyéb bevételekből ered. Ebből két tétel, az adó és az állami normatíva, általunk nem befolyásolható tényező, míg az egyéb bevételek (osztalékbevétel, közterület-használati díjak, bérleti díjak) csak minimális mértékben befolyásolhatók.

A kormány szerint fizessünk 89 milliárd forintot szolidaritási hozzájárulásként a kormány működtetésére, vagy esetleg, a miniszterhelyettes úr "érvelése" alapján, azért, mert Demszky Gábor 2004-ben EP-mandátumot nyert? Nem könnyű követni, össze is zavarodtam.

Tehát, ha bekövetkezne ez a drámai kormányzati lépés, amely Budapestet sújtaná, az azt jelentené, hogy az iparűzési adó 29 százalékát vonják el. Ez a szám 2018-ban még csupán 3 százalék volt. Gondoljunk bele, hogyan reagálna egy vállalkozás, ha az adója hét év alatt majdnem tízszeresére nőne. Valószínűleg nem azt mondaná: "Hű, de kedvező itt a versenyhelyzet!" Inkább azt kezdené firtatni, miért akarja a saját kormánya kirabolni őt.

A kormányzati pénzbehajtás ellen indított pereink – összesen kilenc – éppen azt célozzák, hogy az ilyen mértékű elvonás ellentétes az Alaptörvényünk rendelkezéseivel, valamint a kormány által aláírt nemzetközi megállapodásokkal is. A jogi eljárások során eddig kedvező eredményeket értünk el, de még messze nem értünk a végére. Van már egy nyertes perünk, és több alkalommal azonnali jogi védelmet is sikerült elérnünk, de a jogi csatározásnak még koránt sincs vége.

Latorcai Csaba megjegyzései valóban helytállóak abban a tekintetben, hogy a közgyűlés szinte színházi élményt varázsolt a költségvetés és a nyári finanszírozás kérdéseinek tárgyalásába. Két órával a határidő lejárta előtt azonban végül sikerült megoldanunk a helyzetet. E drámai feszültség után a teremben a Budapest-család tagjai is átélhették a katarzist, amely a döntések meghozatalával együtt járt.

Amennyiben a politikai lózungok mögött megbúvó tényszerű adatok is figyelembevételre kerülnek, érdemes megvizsgálni, hogy a városvezetés valóban mindent megtett-e Budapest stabil finanszírozásáért. E kérdésre határozott igennel tudok felelni.

Ha a szolidaritási hozzájárulással módosítjuk a működési költségeket, akkor 2018-hoz viszonyítva körülbelül 20 százalékkal csökkentettük a reálértékét. Ennek azonban van egy ára. Van egy "jó ára", hiszen a cégek összevonásával és a munkafolyamatok optimalizálásával sikerült növelni a hatékonyságot. Ugyanakkor van egy "rossz ára" is: nem tudtunk elegendő forrást biztosítani a felújításokra, aminek a pénzügyi következményeit sajnos a következő években fogjuk érezni. Ezen jelentősen javítana, ha Budapest végre hozzáférhetne a neki járó uniós támogatásokhoz. Az, hogy ez mikor következik be, elsősorban a kormány döntésein múlik. A működési költségekből pénzt csak akkor lehet lehívni, ha az nem rontja súlyosan a budapestiek által igénybe vett közszolgáltatások színvonalát. Ahogy már korábban is említettem, ez az irány nem vezet sehova.

Egy pillanatra rugaszkodjunk el a Fővárosi Önkormányzattól. Miniszterhelyettes úr írása alapján az a kép alakulhat ki az olvasóban, hogy mi csak "picsogunk" - hogy a kormányszóvivő kedves szavait idézzem -, és más településeken pedig nem tudják jó dolgukban eldönteni, hogy mit is építsenek a felesleges pénzükből. Akkor ismét egy szám: 2019-ben a fővárosi kerületek közül mindössze egyben haladta meg az éves működési kiadás a bevételt. Azaz ott a korábbi évek megtakarításait kellett felhasználni a mindennapi működéshez.

2025-re a kerületek kétharmada már a költségvetését úgy alakította ki, hogy az új kihívásoknak megfelelően reagáljon. Ugyanakkor megdöbbentő, hogy van olyan megyei jogú város, ahol a bevételek csupán 10 százalékát képesek fedezni a működési kiadások. Az önkormányzati szektor helyzete egyre tarthatatlanabbá válik, és ezt számos hír is alátámasztja. Egerből érkeztek figyelmeztető jelek a csődhelyzetekkel kapcsolatban, amelyek kisebb települések, például Nadap sorsát is megpecsételhetik. Érd polgármestere pedig nem véletlenül hívja fel a figyelmet a vészhelyzetre, hiszen a problémák már a nagyobb városokat is érintik.

Úgy tűnik, hogy komoly gondok adódnak az önkormányzati finanszírozási rendszer körül. Vajon ennyire sürgős a kormánynak a pénz, hogy a folyamatosan növekvő államadósságot kezelni tudja?

Csak nem ennyire súlyos a helyzet az állammal, igaz?

A szerző a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának vezetője, aki a város irányításának és fejlesztésének kulcsfontosságú feladatait látja el.

A véleménycikkek nem mindig az Index szerkesztőség hivatalos álláspontját képviselik.