A GDP növekedése valóban érdekes mutató, de nem feltétlenül tükrözi a társadalmi jólét valódi változásait. A gazdasági teljesítmény javulása sokszor nem jár együtt a lakosság életminőségének emelkedésével. Például, ha a GDP növekedése főként a környezetsz

Üdvözöljük az "Egy másik nézőpont" rovatunkban, ahol a Portfolio véleménykifejtő írásai találhatók. Az itt olvasható cikkek a szerzők egyéni álláspontját tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének véleményével. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találja.

Az egyének a fogyasztói élvezetüket különböző módokon valósítják meg. Jövedelmük egy részét elköltik termékekre és szolgáltatásokra, míg egy másik részét "önkéntesen" adók és járulékok formájában a közszolgáltatások fenntartására szánják. A maradék jövedelmüket megtakarítják, félreteszik vagy befektetik, hogy a jövőbeni fogyasztásukat támogathassák a hozamok révén. Lényeges hangsúlyozni, hogy a fogyasztói élvezet mértéke nem csupán a kiadott pénz mennyiségétől függ, hanem attól is, mennyire értékeli a fogyasztó a rendelkezésre álló termékeket és szolgáltatásokat.

A bruttó hazai termék (GDP) a belföldi végső felhasználás három fő összetevőjéből áll, amelyek a fogyasztói magatartás és a haszonélvezeti szokások tükröződései.

Ez a korábbi megfontolásokból világosan látszik, hogy az állami támogatások a vállalati beruházások terén torzítják a piaci egyensúlyt. A támogatás formája lehet közvetlen anyagi hozzájárulás vagy kamatkedvezmény, mindkettő a kiválasztott befektető számára előnyös pozíciót teremt. Ezen támogatások révén a kedvezményezett vállalkozásnak csupán a saját tőkéje után kell hozamot számolnia, mivel a támogatás és a kamatkedvezmény lényegében ingyenes forrást biztosít. Az állami támogatások hatása azonban nem mindig kedvező: csökkenthetik a várható hozamot, ami végső soron a fogyasztói jólét növekedését is mérsékli. Az állami beavatkozás csak akkor jogosult, ha az hozzájárul valamilyen társadalmi cél eléréséhez, például a munkanélküliség csökkentéséhez. A költségek és a várható fogyasztói haszon összhangja a kormányzati beruházások esetében is érvényes, még ha a várható hozamot nem is lehet pontosan pénzben kifejezni. Ugyanakkor...

A közpénzből megvalósuló beruházási lehetőségek közötti választás során elsődlegesen a fogyasztók és választópolgárok érdekeit kell helyezni a középpontba.

A magyar kormányzati beruházások időbeli alakulása jól illusztrálja, milyen preferenciák irányították az elmúlt másfél évtized fejlesztési politikáját. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisának segítségével készült táblázat a 2010-2022 közötti időszakra vonatkozóan összegzi a kormányzati beruházások ágazati rangsorát. 2010 árszintjén a kormányzati beruházások összértéke körülbelül 20 600 milliárd forintot tett ki, amelynek több mint fele a közigazgatás és védelem területére irányult. A védelmi beruházások és fegyverbeszerzések pontos összege nem áll rendelkezésre, de nyilvánvaló, hogy ezen a területen a közigazgatási célú beruházások dominálnak. Ez a helyzet azonban aligha tükrözi a magyar lakosság valódi preferenciáit. A legtöbb választópolgár valószínűleg inkább az egészségügyi fejlesztésekre fordítaná a pénzét, mintsem közigazgatási luxusprojektekre. Figyelemre méltó, hogy a szabadidős tevékenységekre és sportra, például stadionokra és lombkoronasétányokra költött összegek több mint negyedével meghaladják az egészségügy fejlesztésére fordított állami kiadásokat.

Ahhoz, hogy megítélhessük, milyen mértékben járulhattak hozzá a kormányzati beruházások a társadalmi jólét növeléséhez, ismerni kellene az egyes projektek költségeit. Például 2010 óta jelentős összeget fordítottunk oktatási célú beruházásokra. Az összesített adatból az nem derül ki, hogy a megvalósított projektek mennyiben járulhattak hozzá a köz-és felsőoktatás általános színvonalának emeléséhez.

Eltérően a piaci befektetésektől, a statisztikai elemzések alapján a kormányzati beruházások sosem mutatnak veszteséget. A téma makrogazdasági jelentősége jól tükröződik abban, hogy 2010 és 2022 között az éves GDP körülbelül 5 százalékát költöttük kormányzati fejlesztésekre. A helyzetet bonyolítja, hogy mivel a piaci árak hiányoznak, a statisztika nem képes azonosítani, ha egy kormányzati beruházás által létrehozott vagy beszerzett eszköz feleslegessé válik, vagy használhatatlan. Érdekes módon, minél drágább egy beruházás, annál inkább tűnik úgy, hogy az általa létrehozott állóeszköz hozzájárul a jóléthez az élettartama során. Az állóeszköz értékcsökkenése és fenntartási költsége is beleszámít a közszolgáltatások értékébe, és a GDP számításai szerint ez a fogyasztók számára akkor is hasznot jelent, ha a létesítmény üresen áll.

A beruházási adatok világosan rávilágítanak a közszolgáltatások értékelésének nehézségeire. Valójában minden egyes közszolgáltatás értéke abból adódik, hogy mennyi fogyasztói hasznot teremt az igénybe vevők számára. Azonban a statisztikák csupán a költségeket képesek pontosan megjeleníteni, míg a közszolgáltatások által nyújtott haszon mérése sokkal bonyolultabb feladat.

ez alapot ad annak az illúziónak, hogy a közszolgáltatások költségeinek növelésével a társadalmi jólét is növekszik.

A GDP egyszerre a termelés és a jólét indikátora. Termelési mutatóként elsősorban a rövidtávú gazdasági folyamatok vizsgálatára alkalmas. A termelést költségoldalról értékeli, a hozzáadott érték a tőkeköltség (ebbe beletartozik az értékcsökkenés és a profit) valamint a munkabérek összege. A statisztika mindkét komponenst képes megbecsülni kellő pontossággal és megbízhatósággal. A GDP a termelés költségének és a termelés volumenváltozásának releváns indikátora. Hosszabb távon azonban értelmetlen a termelés öncélú bővítése. Jelen írás arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a GDP termelési oldalról, költségalapon összeállított mutatója, annak változása csak akkor fejezi ki a fogyasztásból származó társadalmi jólét változását, amennyiben igazolható, hogy a kormányzat - demokratikus egyeztetések eredményeképpen - úgy alakítja a közszolgáltatások szintjét és szerkezetét, ahogy az leginkább megfelel a választópolgárok egyéni preferenciáinak.

2010 és 2022 között a magyar GDP évente átlagosan 2,5 százalékkal nőtt. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a magyar társadalom jóléte ennek ellenére mérsékeltebb ütemben fejlődött.

2023-as árszinten összegzett adatok alapján a magyar kormány 2010 és 2023 között összesen körülbelül 26 ezer milliárd forintot fordított közigazgatási és védelmi célú beruházásokra.