"Egymást újraélesztik" az egerek - nézd meg a videót!
Amerikai tudósok rögzítették, ahogy egy egér bátran próbálja megmenteni eszméletlen társát.
Különleges viselkedésre figyeltek fel nemrég az egereknél a Dél-kaliforniai Egyetem tudósai. Az állatok minden jel szerint képesek megkülönböztetni, hogy egy társuk alszik vagy eszméletlen állapotban van-e, és ha utóbbi, akkor megpróbálnak rajta segíteni. Ez a viselkedés lényegében az emberi elsősegélynyújtásnak felel meg - összegezte a megállapításokat az IFLScience.
Egy friss kutatás a Science folyóiratban arra világít rá, hogy az egerek különleges módon próbálnak segíteni egymásnak: a mancsukkal igyekeznek kinyitni társuk száját, majd finoman harapdálni kezdik azt, miközben a nyelvüket próbálják kihúzni. Az eredmények azt sugallják, hogy az állatok közötti segítségnyújtás iránti hajlam sokkal erősebb lehet, mint ahogyan azt korábban feltételezték. Hasonlóan figyelemre méltó viselkedési formákat észleltek már elefántok, delfinek és csimpánzok esetében is.
Bár ezek a viselkedések az emberi vészreakciókra emlékeztetnek, az állatok esetében nehéz meghatározni a valódi jellegüket. Ráadásul nem világos, hogy milyen gyakorisággal fordulnak elő, és milyen mechanizmusok állhatnak a háttérben. A kutatók éppen ezért a laboratóriumi egerek segítségével próbálták feltárni ezeket a rejtélyeket. Az állatoknak altatott, a külvilág ingereire nem reagáló társaikat mutatták be, miközben a reakciókat videóra rögzítették.
A kutatók megfigyelték, hogy amikor az egerek egy ismerős, eszméletlen társsal találkoznak, viselkedésük drámaian eltér attól, ahogy más egerekkel reagálnak. A reakcióik széles spektrumot ölelnek fel: a diszkrét szimatolástól kezdve egészen az intenzív nyelvkihúzásig terjednek. Ez a felfedezés rávilágít arra, hogy az egerek képesek érzékelni a szociális kötelékeket, és ennek megfelelően reagálni a különböző helyzetekre.
A kutatók felfedezték, hogy ez a viselkedés ritkábban fordult elő, amikor az adott társ pihenni vagy aludni készült, és az "elsősegélynyújtás" sem folytatódott, miután az egér magához tért. A jelenség sokkal gyakoribb volt, ha a két állat már ismerte egymást.
A 13 perces interakciók alatt az állatok idejük jelentős részét, 47 százalékát azzal töltötték, hogy megpróbálták támogatni a társaikat. Ezzel szemben mindössze 5,8 százalékot fordítottak a tudatukkal rendelkező társakra.
A kutatók minden esetben a száj vagy a nyelv felé irányuló tevékenységeket figyeltek meg, és az esetek 50 százalékában az egerek sikeresen ki tudták húzni nem reagáló társuk nyelvét - mintha a légutak elzáródását próbálnák megakadályozni. Az egyik tesztben, amelyben idegen tárgyat helyeztek az eszméletlen állat szájába, a "gondozó" egerek az esetek 80 százalékában sikeresen eltávolították azt.
A kutatók képesek voltak pontosan meghatározni, mi áll e viselkedés hátterében. A kutatás során sikerült azonosítaniuk azt az agyi területet, amely felelős a reakció kiváltásáért: ez pedig az amygdala és a hipotalamusz területén található oxitocint termelő neuronok.
A kutatók állítása szerint ez a reakciós forma veleszületett jellemző az állatvilágban, különösen a társas lények körében. Úgy gondolják, hogy ez a viselkedés hozzájárul a csoport összetartásához, és ezzel a túlélési esélyeket is növeli.
