Újabb csillagfényes éjszaka köszöntött ránk, ahogy megkezdődött a csillaghullás varázslatos időszaka. | 24.hu
Bár a hideg időjárás miatt ősszel, különösen sötétedés után, az emberek hajlamosabbak a négy fal között maradni, az évszak valójában lenyűgöző égi csodákat rejt magában. Október hónap különösen izgalmas, hiszen ekkor éri el tetőfokát a Drakonidák és az Orionidák meteorraj, amelyek látványos hullócsillagokat kínálnak az érdeklődőknek. Ezen kívül a hónap során két, az Encke-üstököshöz kapcsolódó meteorraj is felbukkan, ami még izgalmasabbá teszi az őszi égboltot - számolt be róla az IFLScience.
A Déli és Északi Tauridák nevüket látszólagos forrásuk, a Bika (Taurus) csillagkép után kapták, valójában azonban előbbi az Encke-üstökös, utóbbi pedig egy, valószínűleg az üstökösből kiszakadt aszteroida törmelékeiből alakul ki. Amikor a Föld keresztezi ezeket a szemcséket, a légkörbe belépő darabkák elégve "hullócsillagokat" hoznak létre.
A meteorrajok nem a legszorosabban összpontosuló jelenségek, csúcsidőszakokban körülbelül 5-5 hullócsillag tűnhet fel óránként. Ezek a meteorok azonban rendkívül egyediek:
Eléggé vontatottak, és számos alkalommal kifejezetten figyelemfelkeltőek.
Sajnálatos módon az idei évben a Déli Tauridák csúcsidőszaka alatt a holdciklus nem igazán kedvezett a csillagászati megfigyeléseknek, hiszen a természetes fény mennyisége meglehetősen magas volt. Ez a helyzet az Északi Tauridák esetében is várhatóan hasonlóan alakul majd.
Ennek ellenére, ha az ég nem túl borongós, érdemes lehet egy kis időt szánni a csillagok megfigyelésére. Nincs szükség távcsőre; csupán annyira van szükség, hogy távol legyünk a város fényeitől, és hagyjuk, hogy szemünk alkalmazkodjon a sötétséghez. Ideális esetben olyan helyet válasszunk, ahol szabad panoráma nyílik a déli égbolt szépségeire.
Az Encke-üstököst 1786-ban jegyezte fel Pierre Méchain francia csillagász, az égitest mégsem az ő, hanem Johann Franz Encke német kutató nevét viseli. Ennek oka az, hogy Encke jött rá: számos későbbi üstökösmegfigyelés ugyanazon objektumra vonatkozik. A csillagász volt az, aki részletesen leírta az égitest pályáját, az objektum 3,3 év alatt kerüli meg a Napot.
Az Encke-üstökös és a Tauridák egyaránt egy nagyobb, ősi üstökös maradványai lehetnek, amely az elmúlt 20-30 ezer év során, apránként hullott szét.
