Itt hallatszott először a telefon csengése: egykor Graham Bell kezéhez tartozott a washingtoni magyar nagykövetség.
Megszólalt a Miss Universe-botrány magyar szemtanúja, Dezsényi Kincső szépségkirálynő: Elég feszült lett a hangulat
Az Egyesült Államok északnyugati csücskében, Rhode Island sugárút 1500 szám alatt található egy történelmi jelentőségű épület, amely az utóbbi években Magyarország amerikai nagykövetségének otthonául szolgál. Orbán Viktor washingtoni látogatása során a magyar delegáció egyes tagjai is tiszteletüket tették itt. A magyar állam 2016-ban szerezte meg ezt a három szintes, viktoriánus stílusú házat, amely korábban az Amerikai Festékgyártók Szövetségének központja volt. Bár a szervezet neve impozánsan hangzik, valójában nem ők adták meg az épületnek a történelmi súlyt. Sokkal inkább Graham Bell neve az, ami valódi jelentőséget kölcsönöz ennek a helynek. Ő az, aki 1876. február 14-én bejegyezte a telefon szabadalmát, és március 10-én megvalósította az első nyilvános telefonbeszélgetést. A feltaláló a szomszéd szobában tartózkodó asszisztensét hívta ki a hírhedt mondattal: "Mr. Watson, kérem jöjjön ide, szükségem van önre!" Ez a pillanat örökre megváltoztatta a kommunikáció történelmét, és így az épület is egy fontos esemény színhelyévé vált.
Ez a beszélgetés nem Bell házában zajlott, hanem Boston szívében, mégis az első, valóban működő telefonkészülék hazavitele emelte ki ezt az eseményt. A készülék a Rhode Island sugárúton álló, ma már a magyar nagykövetség otthonául szolgáló épületbe került. Az itt dolgozók között terjedt el a pletyka, hogy Bell maga nem volt teljesen meggyőződve a találmányának sikeréről; úgy vélte, az emberek nem fogják majd értékelni, sőt, talán csupán egy felesleges úri huncutságnak tekintik. Érdekes módon, számos forrás beszámol arról, hogy a dolgozószobájában sosem tartott telefont, azzal érvelve, hogy az zavaró lenne az igazi munkájában. A sejtése végül mégsem igazolódott, hiszen a telefon rendkívül gyorsan népszerűvé vált: 1886-ra az Egyesült Államokban már több mint 150 ezer ember rendelkezett távbeszélő készülékkel.
Az épület története szorosan összefonódik a jómódú Brodhead család nevével, akik megrendelésére készült. Később Bell apósának birtokába került, aki aztán vejének adta tovább. Bell és felesége tíz éven át éltek itt, ahol a jövőbeni Egyesült Államok alelnöke, majd külügyminisztere is megfordult. 1939-ben a festékgyártók szövetsége vásárolta meg az ingatlant, amit a magyar állam is megvett, de azonnali nagykövetségi használatra nem volt alkalmas, mivel a felújítási munkálatok három évig elhúzódtak.





