Természetesen! Íme egy egyedi változat: **Amerika támogatásának módjai** Az Egyesült Államok különböző formákban nyújt segítséget világszerte, legyen szó humanitárius támogatásról, gazdasági együttműködésről vagy katonai védelemről. A különböző programo

Válasszuk a veszteseket! Az európai egyensúly megbomlása. Cikkek az Élet és Irodalom legfrissebb kiadásából.

A jelenlegi amerikai javaslat sajnálatos módon jelentős hátrányt jelent Ukrajna számára, mivel az országot egy kiszolgáltatott helyzetbe hozza. A problémák forrása nem csupán a pontatlan megfogalmazás, amely könnyen javítható, hanem az, hogy a tárgyalások során nem csupán a ritkaföldfémek, hanem más kulcsfontosságú ásványok is terítékre kerülnek. A geológusok által nyilvántartott 17 ritkaföldfém elengedhetetlen az elektromos járművek, mobiltelefonok, rakétarendszerek és egyéb elektronikai eszközök gyártásához. Ukrajna Európa legnagyobb titánkészletével rendelkezik, valamint a kontinens lítiumkészletének egyharmadát is birtokolja, ami még inkább hangsúlyozza az ország stratégiai jelentőségét ezen nyersanyagok terén.

Nagyobb baj az, hogy az 500 milliárd dolláros követelés ötszöröse az eddig nyújtott amerikai támogatás nagyságának: 2022 februárja, az orosz agresszió kezdete óta az USA az amerikai külügyminisztérium szerint 66 milliárd dollár katonai segélyt, illetve a kieli Világgazdasági Intézet szerint 50 milliárd dollár nem katonai segélyt folyósított Ukrajnának. Hol itt a szerződő felek közötti egyenlőség? Egy ukrán tanácsadó szerint az amerikai javaslat hasonlít Afrika 18. századi gyarmatosítására, majd azt követő kizsákmányolására. Megvalósításával Ukrajna évtizedekre lemondana ásványkincseinek kiaknázásáról, ráadásul biztonsági és egyéb garanciák nélkül, márpedig ilyeneket a szóban forgó dokumentum nem tartalmaz. Egyébként pedig ki hajlandó befektetni Ukrajnában biztonsági garanciák nélkül? A stílus alapján óhatatlan a Gröndlanddal kapcsolatos, lerohanás jellegű amerikai elnöki fellépéssel való összehasonlítás.

A legfőbb probléma abban rejlik, hogy a kritikus ásványi készletek körülbelül 40%-a Ukrajna Oroszország által elfoglalt területein helyezkedik el, míg egy kisebb részük a harci vonalak közvetlen közelében található. Az amerikai tárgyalók erre nem tudtak érdemi válaszokat adni.

Néhány nappal ezelőtt egy kollégám említette, hogy az ellenzék éppen mostanában "magyarpéterezi" el megmaradt becsületét. Ez a megjegyzés nem lenne különösebben jelentős, ha nem merülne fel a kérdés, honnan ered az az erkölcsi felsőbbrendűség, amely őt olyan magasra emeli, hogy a továbbiakban lebecsülheti azokat, akik a Tisza pártra adják a voksukat. Vajon miért is veszítenék el ezek az emberek a becsületüket? Csak azért, mert más szemszögből szemlélik a világot, vagy éppen az aktuális belpolitikai helyzetet, mint ő?

Amikor a fent említett szakember a kamerák elé állt, hogy elmondja ezt a zavaros eszmefuttatást, a Tisza párt elnöke éppen a hétvégi beszédére készült. Számos értékes és átgondolt gondolat mellett eljutott odáig, hogy manapság tisztességes ember csak a Tiszára szavazhat. Én is ebben az országban élek, így nem ért váratlanul ez a kijelentés, de azért mégis meglepett. Ami engem illet, bár az ilyen dolgokról az ember ritkán beszél, könnyen lehet, hogy a Tiszára adom a voksomat. Ugyanakkor, az is lehet, hogy nem. Akárcsak sokan mások, talán a fülke magányában, az utolsó pillanatban fogok dönteni. Vajon ezen múlik a tisztesség és a becsület? De ne legyünk kicsinyesek, mondjuk ki nyíltan: az ország jelentős része a választások napján veszíti el becsületét, tisztességét, emberi méltóságát, ahogy tántorognak ki a fülkéből. Az ép erkölcsű ember belép a fülkébe, majd néhány perccel később úgy lép ki, mintha egy szennyes, elhanyagolt kártyalap lenne.

Ha egy kicsit nagyvonalúan tekintünk át az európai fejlődés ívén, és próbáljuk megfejteni, miért vált a nyugati modell a kevésbé fejlett, történelmileg zárkózott országok, köztük hazánk számára követendő példává, két alapvető tényezőt emelhetünk ki. Az egyik az, hogy a nyugati fejlődés folyamata politikai értelemben a demokrácia, gazdasági szempontból pedig a kapitalizmus irányába tett folyamatos lépésekkel egy stabil, működőképes és külső szemlélők számára vonzó intézményes keretet alakított ki. A magyar történelem során, amikor csak lehetőséget kaptunk, elődeink mindent elkövettek annak érdekében, hogy e két vívmányt – valamint azok részleges megvalósításait – átültessék a hazai viszonyokba. Bár érdemes lehet vitatkozni arról, hogy a demokrácia és a kapitalizmus bevezetése milyen mértékben volt sikeres és hatékony, a diskurzus nem feltétlenül hasznos: a Nyugat mindig is a haladó magyar elit számára a fejlődés csúcspontjait jelentette.

Az európai fejlődés azonban - a csúcsszint alatt - másfajta vívmányokat is felmutat, és ezek átültetésére már csak azért sem helyeződött kellő figyelem, mert ezek jóval nehezebben azonosíthatók, mint az előbbiek. A parlamentarizmus, a felelős kormány, a szabad választás, a sajtószabadság vagy a piacgazdaság, nemzedékek számára volt követendő-átültetendő érték (és az ma is), de jóval kevésbé irányult a figyelem a csúcsszint alatti értékekre. Mint amilyen érték a kohézió és a diverzitás. Márpedig - s ez ennek a dolgozatnak az egyik fő állítása - a Nyugatot, mint utánzandó régiót nem írhatjuk le pusztán demokrácia és kapitalizmus egyensúlyaként.

Kezdjük el a provokációt! Vállalva azt a kockázatot, hogy többen is Fidesz ügynökének bélyegeznek, akit nemrégiben ébresztett fel Kubatov Gábor Rogán Antal megbízásából. "Későn kelő alvóügynök!" – ez egy elég ironikus cím, nemde? Mi a feladatom? Bármi áron meg kell próbálnom eltántorítani a híveket Magyar Pétertől (MP). Nyilvánvaló, hogy ez egy szinte lehetetlen küldetés. A kormánypárti tábor hiába vádolta meg az autoriter rezsim támogatásával, felesége lehallgatásával vagy éppen obszcén gesztusokkal: ezek a vádak hatástalanul pattantak le róla. Az Orbán-ellenes liberális tábor kidolgozott egy képletet, amellyel az ilyen vitákat egyszerűen elintézhetik. Azt hirdetik, hogy MP az egyetlen politikai alak, aki képes megszabadítani az országot a korrupciót "patrióta gesztussá" emelő kormányfőtől. Lehet, hogy a Tisza párt vezetője nem a legszimpatikusabb figura, és értékrendje távol áll a demokratákétól, akik a civil jogokért harcolnak, de nem szabad finnyásnak lenni, amikor végre napirendre kerülhet az autokrata kormányfő "eltávolítása". Majd, ha túlvagyunk a nehezén, ha az új, energikus vezető elvégzi a feladatát, akkor jöhet a köztársasági Alkotmány kidolgozása, az emberi jogok "népszerűsítése" és a társadalmat megosztó részletek rendezése. De addig is vegyük tudomásul, hogy aki nem áll MP mögé, az tulajdonképpen Orbánt támogatja.

Nagyjából így összegezhető a Tisza-párt mellett érvelő elit álláspontja. Amit olykor megtoldanak azzal, hogy a Fidesz vezetőjétől már most vonjuk meg azt a közjogi titulust, amely őt pozíciójából adódóan megilleti. Ha Orbán Viktort említjük, ne kormányfőnek, hanem "bűnözőnek", "maffia-főnöknek" nevezzük. Az efféle nyelvhasználat segítségével - tanácsolják - utóbb könnyebben igazolható lesz, ha az új győztes - játszunk el a gondolattal - visszaható hatállyal minősítene ma még jogszerű intézkedéseket bűncselekménnyé. A "rendszerváltást" - mondják - nem szabad "jogászkodással" elrontani. Az azonban egy esztendővel politikai irányváltását követően sem tudható, hogy mi jár MP fejében.