Hiába indított el gyárépítő programot, Nagy Mártonnak ez a kezdeményezés sem hozott áttörő sikert.
A kormány a választások előtt szerette volna dinamizálni a gazdaságot, ennek érdekében gyárépítő programot is hirdettek. Pedig menetközben Nagy Márton emelte a tétet, és a 100 gyár helyett már 150-et ígért. A gazdasági folyamatok alapján úgy tűnik, ez sokkal inkább hangzatos kampányszlogen lett, mint az iparnak lendületet adó program.
A magyar kormány tagjai vélhetőleg őszintén hittek abban, hogy az idei év komoly gazdasági sikerekkel kecsegtet. Ez a kommunikációban is megjelent, hiszen az év elején az örökös ellenségképzés helyett pozitív üzenetekkel próbálkoztak. A "Jó hír kampány" azonban gyorsan kifulladt, tekintve, hogy a gazdaság teljesítménye nem igazolta vissza az előzetes várakozásokat.
Orbán Viktor repülőrajtról tett jövendölése tavaly év végén igazi slágerré vált; a miniszterelnök magabiztosan hangoztatta, hogy a „károgók” az első negyedév végén aligha fognak hinni a szemüknek, amikor szembesülnek a robosztus magyar növekedéssel. Hát, meglepetés nem volt, növekedés viszont annál inkább elmaradt! A gazdasági teljesítmény csökkenése több tényező összjátékának eredménye: sem az ipar, sem a beruházások nemcsak hogy nem tudtak felfelé ívelni, de a 2024 végére várt szintekhez képest még vissza is estek. A belső fogyasztás ugyan növekedett, ám a mértéke nem tudta ellensúlyozni a kedvezőtlen hatásokat.
Ráadásul akár a beruházásokat, akár az ipari termelést nézzük, az idei gyengülés már egy hosszabb visszaesést követte, miközben előzetesen sok politikus, és az elemzők egy része is úgy gondolta, hogy a 2024-es szintekről már nem tudunk lejjebb menni. De az ipari termelés egy pici korrekciótól eltekintve 2023 januárja óta egyre rosszabb teljesítményt nyújt.
A járműgyártás mellett az akkumulátorgyártás is kulcsfontosságú szerepet játszik, hiszen a kormány óriási összegekkel támogatja ezt a szektort. A politikai vezetők korábban úgy vélték, hogy az akkumulátorgyártás biztos befektetés, mivel az uniós szabályozások következtében a járműgyártók folyamatosan áttérnek az elektromos autókra, amelyek szíve-lelke az akkumulátor. Az elképzelés az volt, hogy a kereslet hatalmas lesz. Azonban már másfél éve egyértelmű volt, hogy a Magyarországon létesített üzemek önállóan nem elegendőek a kontinens igényeinek jelentős részének kielégítésére, mivel más országokban is párhuzamosan növekedett a termelési kapacitás. Nem meglepő, hogy a Privátbankár, amely a Klasszis Médiához tartozik, már 2024 tavaszán megkérdezte Szijjártó Pétert arról, hogy mi lesz a feleslegesen kiépített kapacitásokkal. A külgazdasági és külügyminiszter azonban nem tűnt aggasztottnak, és továbbra is jelentős állami támogatásokkal csábította a szektor vállalatait Magyarországra. Szijjártó Péter elismerte, hogy a szektor cégei összesen 1500 milliárd forintnyi állami támogatást kaptak. Azonban ahelyett, hogy a magyar gazdaság fejlődését segítették volna, az elmúlt két évben inkább hátráltató tényezőkké váltak.
Az év elején megjelent kedvezőtlen gazdasági mutatók világosan utaltak arra, hogy a jármű- és akkumulátoripar nem valószínű, hogy jelentős mértékben hozzájárul a magyar GDP növekedéséhez. Politikai szempontból ez különösen hátrányos helyzetet teremtett, hiszen a várható gazdasági teljesítménynek kellett volna alapot adnia a választások előtt esedékes juttatásokhoz, hasonlóan ahhoz, ahogyan a 2021-es gazdasági fellendülés lehetőséget biztosított a források bővítésére.
Orbán Viktor gazdaságfilozófiájának középpontjában a munkaalapú társadalom áll, melynek legfőbb pillére a munkahelyteremtés. A kormány célja, hogy bőséges támogatásokkal és nyitott karokkal várja az ide érkező vállalatokat, függetlenül attól, milyen hozzáadott értéket nyújtanak. Ezen elvek mentén hirdette meg Nagy Márton a "100 új magyar gyár éve" programot, amely április végére már 150 gyárra vonatkozó ígéretekkel bővült. Mindeközben a szakértők figyelmeztettek, hogy a bizonytalan nemzetközi helyzet, különösen a magas amerikai vámkulcsok bejelentése, komoly aggodalmakat keltett a vállalatok körében, akiknek sokkal fontosabb kérdéseik akadtak, mint új gyárak építése Magyarországon. Donald Trump intézkedései még inkább óvatosságra intették a nemzetközi cégeket, hiszen a geopolitikai és gazdasági bizonytalanságok közepette sokan úgy döntöttek, hogy inkább várnak. Ezt az óvatos hozzáállást a fogyasztók is átvették, ami a kereslet csökkenéséhez vezetett. Az ilyen környezetben pedig érthető, hogy a cégek beruházási kedve nem tudott fellendülni.
Az első negyedéves, óriási csalódást keltő adatokat követően a Nemzetgazdasági Minisztérium azt kommunikálta, hogy a 150 gyár program több mint tízezer milliárd forintnyi beruházást érint, minden vármegyében legalább egy új gyár épülhet. A projektek 55 százaléka magyar vállalathoz tartozhat, kiemelt figyelmet kap az élelmiszeripar, amely a program gyárainak közel harmadát teszi ki, a cél a kevésbé fejlett régiók beruházásának ösztönzése is.
Bár az év még nem zárult le, már most kijelenthetjük, hogy az idei évben a tervezett számú gyár nem fog megvalósulni. Persze lehetne filozófiai vitát folytatni a „gyár” fogalmáról, de általában véve ez a kifejezés a közép- és nagyvállalatok világában értelmezhető, ahol jellemzően 50-100 főnél több munkavállalóról beszélünk. A HIPA (Nemzeti Befektetési Ügynökség) és a kormány valószínűleg egészen más adatokkal dolgozik, hiszen a legelső projektet a tizenkettediknek minősítették, ami arra utalhat, hogy nem a márciusban bejelentett időpontot, hanem már január 1-jétől kezdték el számolni az újonnan létesített gyárakat.
Érdekes megfigyelni, hogy a közzétett közleményekben később már nem igazán tüntették fel, hogy a bejelentett beruházások közül a 100 új gyár hányadikát jelentik. Ennek legvalószínűbb oka, hogy az NGM és a HIPA is rájött, hogy nemcsak 150, hanem még 100 új gyár sem fog megvalósulni. A Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) honlapján azonban nem csupán gyártóüzemekről szólnak a hírek, hanem olyan szolgáltatóközpontok és K+F tevékenységet folytató egységek létrehozásáról is, mint például a nemrégiben bejelentett Mercedes fejlesztőközpont. Ezek a projektetek vélhetően nagyobb hozzáadott értéket képviselnek majd, így kétségtelenül jelentőségteljesek, azonban véleményünk szerint nem képezik részét a gyárépítési programnak.
A magyar gazdaság szempontjából kedvezőtlen jelenség, hogy az új gyárak létesítésével kapcsolatos bejelentések száma jelentősen elmarad a Nagy Márton által előrevetített várakozásoktól. Ráadásul a már korábban megkezdett legfontosabb projektek is csúsznak. Októberben végre elindult a BMW-gyár, de a vállalat kapacitásának bővítési ütemezése még mindig kérdéses. Eközben az európai autóipar felett újabb fenyegetésként bontakozik ki a potenciális chiphiány, ami tovább fokozza a bizonytalanságot. A debreceni CATL- és a szegedi BYD-gyárak indulása is késlekedik, ami a magyar politikai vezetők számára is aggodalomra adhat okot, hiszen így a jövő év első negyedévében a gazdasági növekedés is csupán lassan fog megindulni.
Ha pedig a gazdasági bővülés lassú, akkor a vállalatok valószínűleg a béreket sem akarják (és tudják) 10 százalék feletti mértékben növelni. ahogy azt a kormány elvárná. Pedig egy nagy bérnövekedés a bizonytalan választók számára fontos üzenet lehetne, ráadásul ebben az esetben a szavazatvásárlás nem a költségvetés, hanem a piacon működő vállalatok "terhére" történne. Ez, tekintve a napokban drasztikusan megemelt idei és jövő évi hiánycélt, a kormány mozgásterét növelné, illetve ennek hiányában üres zsebből kellene úgy osztogatni, hogy az ne okozzon államcsődöt, de növelje a kormány népszerűségét.
