Hányan távoztak is... 1. Színészek, zenészek és egyéb kreatív lelkek.

"Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek" - énekelte Cseh Tamás, akinek már csak a dalai élnek közöttünk. 2024-ben is sok olyan ember halt meg, akiket milliók szerettek, vagy - tudásukért, teljesítményükért, emberségükért - "csupán" elismertek. Négyrészes sorozatunk első és második fejezetében azokra a művészekre (színészekre, filmesekre, irodalmárokra) emlékezünk, akiket ebben az évben veszítettünk el.

Finta József, a nemzet művésze, az építészet kiemelkedő alakja, 89 éves korában távozott az élők sorából. Az Ybl Miklós-, Kossuth-, Steindl Imre- és Príma Primissima-díjas alkotó nemcsak a szakma elismerését nyerte el, hanem a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjaként is maradandó nyomot hagyott. Ezenkívül az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagjaként nemzetközi szinten is elismerték munkásságát.

1935. június 12-én látta meg a napvilágot Kolozsváron. 1958-ban diplomát szerzett az Építőipari- és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ezt követően a Lakóterv csapatához csatlakozott, ahol előbb munkatársként, majd osztályvezetőként, végül igazgatóhelyettes-főépítészként tevékenykedett. Tervezői munkássága során számos jelentős budapesti szálloda megálmodója volt, többek között a Duna Intercontinental, a Fórum, a Tavernát, a Novotel, a Kempinski, valamint a Kongresszusi Központ és a Nemzetközi Kereskedelmi Központ is az ő keze nyomát viseli. Emellett határainkon túl is számos szállodát épített, például Pozsonyban, Bécsben és Brnoban is.

1995-ben önálló irodát nyitott, s azóta tervezte Budapesten a Szabadság téri Bank Centert, a Teve utcai rendőrpalotát, a lágymányosi egyetemi városban a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem (BME-ELTE) informatikai épületét és az 1999 végén átadott WestEnd City Centert. 2002-ben a Városmajor utcai Szív- és Érgyógyászati Központ bővítésében is részt vett.

A Nemzet Művésze díjat 2014-ben adományozták neki, elismerve ezzel kivételes művészi teljesítményét. Ugyanebben az évben a Vigadó Galériában megnyílt egy különleges kiállítás, amely a művész szabadkézi rajzaiból készült válogatást mutatta be.

Január 9-én ünnepeljük Benedek Miklós születésnapját, aki nem csupán a színpadon, hanem a magyar kultúrában is maradandót alkotott. A Nemzet Színésze cím birtokosa, aki tehetségével és elkötelezettségével számos generáció szívébe belopta magát. E jeles napon emlékezzünk meg pályafutásáról és arról a hatalmas hatásról, amelyet a művészetére gyakorolt.

A Nemzet Színésze kitüntetésekkel elismert, Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész, aki színészként és színházi rendezőként is maradandót alkotott, érdemes és kiváló művészként több generáció inspirációját jelentette. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként, méltósággal viselt betegség után, 78 éves korában távozott az élők sorából.

1946-ban látta meg a napvilágot Budapesten, ahol apja, Benedek Tibor, a pesti kabarék megkerülhetetlen alakja volt. Emlékei szerint már ötéves korában színész szeretett volna lenni, ami egyértelműen jelezte tehetségét és vágyát a színpad iránt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályában tanult, és 1965-ben osztálytársa, Vallai Péter oldalán megnyerték a Ki mit tud paródiakategóriáját, ami a pályafutásuk kezdetét jelentette. 1969-ben diplomázott, ezt követően pedig a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol számos emlékezetes szerepben brillírozott. Ő volt a Budapest Orfeum című zenés produkció szellemi atyja, amelyet 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen alkottak meg. Ez a legendás előadás csaknem négyszáz alkalommal került színpadra egy évtizeden át, és a világ számos pontjára elvitték, ezzel maradandó nyomot hagyva a színházi életben.

1983-tól kezdve két évtizeden át a Katona József Színház csapatának része volt, ahol rendezői pályafutását is megkezdte. 1992-től másfél évtizeden keresztül a Színház- és Filmművészeti Főiskolán osztotta meg tudását a jövő színészeivel. A kilencvenes évek folyamán a Magyar Színészkamara ügyvivőjeként tevékenykedett, míg 2017 óta az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagjaként dolgozott. Szabadúszó művészként pedig az ország szinte minden színházában megtalálható volt, ahol játszott vagy rendezett, gazdagítva ezzel a magyar színházi életet.

Benedek Miklós a két világháború közötti budapesti polgár karakterét, stílusát és modorát varázsolta elénk, mindezt egy aprócska fintorral, egy csepp tragikomédiával fűszerezve. Színészi teljesítményei mély nyomot hagytak a klasszikus és a modern darabok világában egyaránt. A Katona József Színházban olyan emlékezetes szerepeket formált meg, mint a Mirandolina, a Tarelkin halála és Füst Milán Catullusa, valamint Bulgakov Menekülésében is maradandót alkotott. A Játékszínben a Hyppolit, a lakáj megformálása mellett a Nemzeti Színházban Pilátus szerepében is brillírozott a Mester és Margaritában. A Vígszínház színpadán pedig olyan darabokban tűnt fel, mint a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban, mindegyikben elragadóan hozva a karakterek sokszínűségét.

Benedek Miklós pályafutása során számos rangos elismerést kapott, amelyek tükrözik művészi kiválóságát és sokoldalúságát. 1981-ben a Jászai Mari-díjjal ismerték el tehetségét, majd 1989-ben érdemes művész címmel jutalmazták. A 90-es évek végén, 1998-ban, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéssel gazdagodott, míg 2012-ben kiváló művész címet vehetett át. A 2016-os Kossuth-díjjal a művészeti pályafutása csúcspontját érte el, amelyet utánozhatatlanul eredeti és elmélyült játékmódjáért, valamint a klasszikus kabarék iránti elkötelezettségéért ítéltek neki. Benedek Miklós stílusérzéke és emblematikus szerepformálásai mindmáig meghatározóak a színházi világban. 2020 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, és 2022 szeptemberében Balázsovits Lajos örökségét folytatva a nemzet színészei közé választották. Művészete és elkötelezettsége továbbra is inspiráló hatással van a kortárs színházra.

Február 2-án ünnepeljük Vitézy László-t, aki a Mannheimi Filmfesztivál nagydíját nyerte el.

A Kossuth- és Balázs Béla díjas filmrendező 1940. május 17-én látta meg a napvilágot Budapest szívében. 1973-ban fejezte be tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televíziórendező szakán, ezt követően a Balázs Béla Stúdióban kezdte meg pályafutását. Ezt követően a Híradó- és Dokumentumfilmstúdió rövidfilmrendezőjeként dolgozott, és megalapította a Társulás Stúdiót, ahol játékfilmek rendezésével foglalkozott. Az 1970-es évek végén a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójában is tevékenykedett, kezdetben a Pannon Krónika című műsor rendezőjeként, később pedig önálló dokumentumfilmek készítésére összpontosított.

A rendező munkásságának kiemelkedő darabjai közé számít az 1980-as Békeidő, amely elnyerte a Mannheimi Filmfesztivál nagydíját és a Balázs Béla-díjat is. Ezen kívül a 1983-as, Filmszemle-díjas Vörös föld, a 2012-es Pillangó, a 2013-as A galamb papné, valamint a 2022-ben debütáló Az énekesnő is a jelentős alkotásai közé tartozik.

Március 13-án emlékezünk Gát Györgyre, a neves rendezőre, aki olyan ikonikus alkotások mögött áll, mint a Linda, az Angyalbőrben és a Família Kft. A művész tehetsége és kreativitása maradandó nyomot hagyott a magyar szórakoztatóiparban.

A 77. életévében távozott el a sokoldalú művész, aki rendezőként, forgatókönyvíróként, producerként, színészként és dramaturgként is maradandót alkotott. Nevéhez fűződik többek között a népszerű "Linda", az emlékezetes "Angyalbőrben" és a kultikus "Família Kft." sorozatok rendezése, de színházi produkciók terén is gazdag életművet hagyott maga után.

Gát György a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte meg diplomáját, majd pályafutása során számos szerepben megfordult az MTV-nél: világosítóként, kábeltechnikusként, kameramanént, rendezőasszisztensként, végül rendezőként és producerként is dolgozott. 1993 és 1999 között a TNG Rt. elnök-vezérigazgatói posztját töltötte be, ezt követően pedig a New TNG Productions Kft. ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. Emellett az ELTE Bölcsészettudományi Kar esztétika-média tanszékén is tanított, hozzájárulva a jövő filmes és médiás szakembereinek képzéséhez.

Egy róla - és vele - készült portré-beszélgetésben azt mondta, "zseni-tudata" van. És valóban, bármihez fogott, az arannyá vált a kezében. Sok filmterve volt még, megvalósításukat csak váratlan halála akadályozta meg.

Március 14-én ünnepeljük Szüts Miklós születésnapját, aki az 1948-as forradalmár dédunokájaként hordozza a történelem súlyát és örökségét.

A 78 éves korában meghalt Hazám-díjas festőművész Budapesten született. Dédapja volt Degré Alajos író, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik vezetője és Lechner Lajos építész is. 1971-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán diplomázott a nyolcvanas években a József Attila Gimnáziumban rajzot és művészettörténetet tanított, majd 1997-98 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatott.

Munkássága az elmúlt három évtizedben folyamatosan jelen volt a legjelentősebb országos tárlatokon, itthon és külföldön egyaránt. Összesen 52 önálló kiállítása valósult meg, olyan neves városokban, mint Bergen, Stockholm, Párizs, Róma, Bukarest, Varsó és Bécs. 2015-ben közös művet adott ki Esterházy Péterrel, A bűnös címmel, amelyhez később Presser Gábor készített hangjátéki adaptációt.

2007-ben elnyerte a Pulitzer-emlékdíjat, 2017-ben a Szabad Sajtó Alapítvány elismerését kapta meg, míg 2023-ban a Hazám-díjjal jutalmazták tevékenysége miatt.

Március 24. Eötvös Péter - Karmester és zenepedagógus

Eötvös Péter, a 80. életévében távozott a földi világból, a Szent István Rend kitüntetettje, valamint kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester és zenepedagógus, a magyar és nemzetközi kortárs zene egyik legjelentősebb alakja volt. Munkássága mély hatással volt a zenei életre, és öröksége továbbra is inspirálja a jövő generációit.

1944. január 2-án látta meg a napvilágot Székelyudvarhelyen. Zenei pályafutását 1962-ben kezdte, amikor a Vígszínház zenei vezetőjeként tevékenykedett. Ezt követően, 1963 és 1971 között számos film- és színházi kísérőzenét komponált. 1967-től külföldi lehetőségek után nézett: először a Kölni Operában dolgozott korrepetitorként, majd 1968 és 1976 között a neves Stockhausen Ensemble tagjaként folytatta pályáját. 1971-től a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátoraként tevékenykedett, és 1979-től 1991-ig Pierre Boulez által alapított párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója volt. Ezt követően a Londoni BBC Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmestereként, valamint a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestereként is megmutathatta tehetségét. 1992-től Karlsruhékban, majd 1998 és 2003 között Kölnben osztotta meg tudását a következő generációval, tanítva a zenélés művészetére.

2024-ben Kossuth-nagydíjat kapott a művész, aki nemcsak a különböző hangszeres műfajok terén, hanem az operairodalom gazdagításában is kiemelkedő alkotásokkal járult hozzá a zenei világhoz. Munkássága jelentősen hozzájárult a magyar klasszikus zene nemzetközi elismertségéhez, és példaértékű szerepet játszott a kortárs zene interpretációjában is. Ezen elismerés a korszakos jelentőségű életművének méltó jutalma volt.

Március 30. Tordy Géza - Aki szerint a színház kicsit hitványabb, mint az építészet, mert mulandóbb

Tordy Géza 1938. május 1-jén látta meg a napvilágot Budapest szívében. Középiskolai tanulmányai során a magasépítészet iránt érdeklődött, de már 16 évesen aktív tagja lett Versényi Ida műkedvelő színjátszó társulatának. 1956-ban felvételt nyert a főiskolára, ám az év során nem indult színészképzés, így Zách János, a kaposvári színház vezetője felajánlotta számára a segédszínészi pozíciót. Emlékezetes pillanat volt, amikor 1956. október 26-án a város Petőfi-szobránál Tordy szavalta el a Szózatot, megörökítve ezzel a történelem egy fontos szegmensét.

Színpadon játszotta Shakespeare hősei közül Edgart a Lear királyban, volt Orlando (Ahogy tetszik) és Puck (Szentivánéji álom). Gorkij Éjjeli menedékében Luka bőrébe bújt, Arthur Miller darabjában ő volt Willy Loman, az ügynök. Peter Shaffer Amadeusában Salierit alakította a darab magyarországi bemutatóján.

Egy nyilatkozata alapján a rendezés számára nagyobb szabadságot biztosított, mint a színészi pálya. Több mint 60 színdarabot állított színpadra, köztük olyan klasszikusokat, mint Molnár Ferenc Liliomja, Csehov Cseresznyéskertje, Tennessee Williams A vágy villamosa, Shakespeare III. Richárdja, Eugene O'Neill Amerikai Elektrája, valamint Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, amelyet Győrben és a Vígszínházban is bemutattak. Emellett Krúdy Gyula írásain alapuló A vörös postakocsit, valamint Szakonyi Károly Adáshibáját is színre vitte Veszprémben.

Kamera elé először 1957-ben állt: még tizenkilenc éves sem volt, amikor a Máriássy rendezőházaspár próbafelvételen választotta ki a Külvárosi legenda egyik szerepére, a filmben olyan partnerei voltak, mint Kiss Manyi, Törőcsik Mari, Sinkovits Imre. 22 évesen már főszerepet játszott a Fűre lépni szabad című, Makk Károly rendezte vígjátékban. Később a magyar filmek szinte elmaradhatatlan szereplője lett, 26 évesen Baradlay Jenőt alakította A kőszívű ember fiai legendás filmváltozatában. Ő volt a Tenkes kapitánya vándordiákja, az Egri csillagok Miklós deákja, játszott a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, A vörös grófnőben.

Nevéhez tévéjátékok egész sora fűződik, köztük az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, a Helyet az ifjúságnak és a Színház az egész, és feltűnt a közelmúltban bemutatott, Szikora János rendezte Hadik című történelmi filmben is. Szívesen szinkronizált, többek között Gérard Philipe-nek, Robin Williamsnek, Robert De Nirónak, Jack Nicholsonnak és Anthony Hopkinsnak kölcsönözte a hangját, több rádiójátékban is lehetett hallani, és ő mesél Hemingway Az öreg halász és a tenger című művének hangoskönyv-változatában.

Tordy Géza művészete számos elismerést hozott számára, hiszen 1970-ben és 1977-ben is elnyerte a Jászai Mari-díjat. 1980-ban az érdemes művész címet kapta meg, majd 1988-ban a kiváló művész rangjára emelkedett. 1991-ben a Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. 2008 óta pedig a Nemzet Színésze cím büszke birtokosa volt.

Egy alkalommal, amikor a színjátszás világáról beszélt, így fogalmazott: „A színház hasonlítható az építészethez. Magában hordozza a képzőművészet, a költészet és a zene elemeit, mindezek együttesen formálják a színpadot. Azonban a színház egy kicsit más, talán kevésbé tartós, hiszen ami itt és most létrejön, az pillanatok alatt eltűnhet.”

Május 31. Tompos Kátya - Gyűjtést rendeztek a gyógyítására

A Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes hosszan tartó betegség után, 41 éves korában hunyt el.

Tompos Kátya, aki Budapesten látta meg a napvilágot, gimnazista évei alatt néhány esztendőt Földessy Margit stúdiójában töltött, ahol művészi fejlődését alapozta meg. 2001-től 2005-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán mélyítette el tudását, ahol 2004-ben Edith Piaf Mylord című dalával diadalmaskodott a színművészeti egyetem dalversenyén. Az egyetem befejezése után 2005 és 2007 között a József Attila Színház társulatának tagja volt, majd 2007-2008 között a Bárka Színházban játszott. 2008-tól 2018-ig a Nemzeti Színházban dolgozott, ahol számos emlékezetes szerepet alakított. Országos népszerűségre tett szert a Vacka Rádió folytatásos mesehangjátékának főszerepével, amely még inkább hozzájárult hírnevéhez.

Énekes szerepei is különösen figyelemreméltók. Fellépett többek között Goran Bregoviccsal, a Budapest Klezmer Banddel, Hrutka Róberttel, valamint a Söndörgő zenekarral Indiában is. 2013 novemberében Keresztül Európán címmel jelent meg első szólólemeze, amely varázslatos zenei utazás Angliától Oroszországig, angol, francia, bolgár, magyar és orosz nyelven énekelt dalok.

Tompos Kátya több filmben is főszerepet játszott, látható volt a Valami Amerika 2-ben (2008), Poligamyban (2009), a Köntörfalakban (2010), A Nőm, nejem, csajomban (2012), Coming outban (2013), Valami Amerika 3-ban (2018) vagy például a Most van most című filmben (2019).

Tompos Kátya külföldi gyógykezelésének finanszírozására gyűjtést, jótékonysági aukciót, koncertet, gálaestet is szerveztek, ám az összegyűlt összeget a művész halála miatt már nem tudták felhasználni, ezért visszaküldik az adományozóknak.