A városok fokozatosan a globális diplomácia kulcsszereplőivé léptek elő, új dimenziókat adva a nemzetközi kapcsolatoknak. Ahogy a helyi közösségek globális kihívásokkal néznek szembe, úgy a városok nem csupán regionális, hanem nemzetközi szinten is aktíva

Különböző tudományterületi szakértők figyelik a városok világ színpadán betöltött vezető szerepét, amelyet javarészt a gazdasági, illetve a politikai és szimbolikus tőkéjük révén nyerik el. Érdekes szempontként jelentkezik a városok felemelkedése mellett az államközpontú nemzetközi kapcsolatok csökkenő kizárólagossága. A városok európai és globális együttműködési szövetségeinek elemzése alapvető fontosságú a globális célokhoz való hozzájárulásuk és a részvételi demokrácia hatékony működése szempontjából.

A globalizáció, a városok fejlődése és a hálózatok terjedése kulcsszerepet játszanak abban, hogy a városok aktívan részt vegyenek a globális diplomáciai folyamatokban. Az olyan nemzetközi kezdeményezések, mint az UNFCCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye), olyan partnerségekre építenek, amelyekben állami és nem állami szereplők – például városok, regionális kormányok, civil szervezetek, vállalkozások és pénzügyi intézmények – együttműködnek a globális kihívások kezelésében. Ezen együttműködések célja nem csupán a problémák megoldása, hanem a nemzetközi rendszer legitimitásának erősítése is. A városok közötti együttműködések új, hálózatos formái túllépnek a hagyományos multilaterális kereteken, és a közös célok elérésében a soft power, vagyis a vonzó hatalom politikája válik a legfontosabb eszközzé.

A városok nemzetközi kapcsolatrendszereik révén világszerte kiterjesztik mozgásterüket, kölcsönösen segítik és tanulnak egymástól, közpolitikai és társadalmi jóllét modelljeiket megosztják egymással, innovatív gondolkodásmódjuk hatást gyakorolhat a nemzetközi és globális folyamatokra.

Az értékelhetőség dimenziói között megfigyelhető, hogy az 1980-as évekig jellemzően a gazdaság állt a középpontban, majd az 1990-es évektől, de különösen a millennium óta a gazdaság számára felértékelődött a humán erőforrás, és került mind a vizsgálatok, mind az értékelési skálák centrumába. Ez egyúttal maga után vonta azt is, hogy a globális városok mindennapi működése megkívánta egy újfajta városi kormányzási modell megalkotását, amely a hosszútávú kihívások kezelésére reflektál, és alkalmazza a fenntarthatóságot integráló stratégiákat, nyilatkozatokat, sztenderdeket.

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége a fenntartható fejlődés érdekében 17 kulcsfontosságú prioritást határozott meg, amelyeket Fenntartható Fejlődési Céloknak (SDG-k) nevezett el. Ezek a célok arra irányulnak, hogy csökkentsék a különbségeket az országok és régiók között. A legfontosabb célok között szerepel a szegénység megszüntetése, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével, valamint az emberek békés és jólétben eltöltött életének biztosítása.

A városszövetségek elemzése során elsődleges figyelmet fordítottunk az emberi jogokkal összefüggő városi együttműködésekre, mivel a városok fejlődése elengedhetetlen a polgáraik jólétének biztosítása nélkül. Ennek következtében a városdiplomáciát a helyi érdekek hatékony képviseleteként értelmezzük, amely lehetőséget teremt a globális kezdeményezésekhez való kapcsolódásra, így növelve a városok forrásszerző képességét. Ez a folyamat mindenképpen pozitív irányú változásként értékelhető.

Az utóbbi években a világ számos jelentős városa, mint például Montreal, Toronto, New York és Los Angeles, aktívan törekedett az SDG-k (Fenntartható Fejlődési Célok) megvalósítására. E városok sikeresen beépítették ezeket a célokat fejlesztési stratégiáikba és középtávú terveikbe, ezzel példát mutatva más települések számára is.

A kisebb helyi és városi önkormányzatok, bár a helyi politikák és az SDG keretrendszer közötti összefüggés nem mindig nyilvánvaló, mégis számos fenntartható fejlődési cél terén figyelemre méltó eredményeket tudhatnak magukénak. Ezek közül kiemelkednek a következő területek:

Egyedivé téve a szöveget: A 2018 óta világszerte 235 helyi és regionális önkormányzat által benyújtott körülbelül 295 önkéntes beszámoló mutatja, hogy az Agenda 2030 végrehajtásának nyomon követése iránti elkötelezettség folyamatosan növekszik. Ezeket a beszámolókat a Magas Szintű Politikai Fórum számára készítették, amely felelős ennek a fontos programnak a monitorozásáért.

Az Emberi Jogok, különösen az emberi jogi városok, kiemelkedő szerepet játszanak a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) megvalósításában, hiszen ezek a legjobban alkalmazható eszközök a célok eléréséhez. Ugyanakkor a 16. SDG, amely az emberi jogokat helyezi középpontba, sajnos az Agenda 2030 egyik legkevésbé sikeres aspektusa. A célokhoz és a kapcsolódó indikátorokhoz - mint a erőszak csökkentése, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a jogállamiság, az inkluzív és elszámoltatható kormányzás, valamint a korrupció visszaszorítása - kapcsolódóan nem várható számottevő előrelépés a 2030-as határidőig.

Az emberi jogi városok mozgalma már az 1990-es évek óta jelen van változatos helyi és regionális, alulról induló kezdeményezések formájában, a 2000-es évek elejétől egyre látványosabb kísérletek történtek a helyi önkormányzatok részéről az emberi jogi agendák helyi közpolitikákba történő integrációjára, amelyet a városok és önkormányzatok nemzetközi hálózatai is aktívan támogattak.

Ahhoz, hogy egy város emberi jogi várossá váljon, először is legalább hat kulcsfontosságú kritériumnak kell eleget tennie, ahogy az alábbi ábrán is szemléltetve van.

A kutatás fókuszába a nemzetközi városszövetségek kérdése kerül, vizsgálva azokat globális és európai uniós kontextusban egyaránt. A tanulmány célja, hogy részletesen elemezze a városok közötti kooperatív szövetségeket (city-to-city), különös figyelmet fordítva arra, hogyan járulnak hozzá ezek a szövetségek a globális célok eléréséhez és a participatív demokrácia hatékony működéséhez. Az elemzés első lépéseként az emberi jogok védelmén alapuló városszövetségek áttekintése áll, amely megalapozza a további kutatási irányokat.

Az utóbbi évtizedek során észleltük, hogy a városok diplomáciai aktivitása révén egyre inkább beleszóltak a globális ügyek alakításába, szinte jogalkotói szerepet öltve magukra.

Láthatóvá váltak a városok (elsősorban a globális színtéren jelen lévők), mivel csatlakoztak az emberi jogi mozgalmakhoz, és a nemzetközi emberi jogok lokalizációja, mint fő önkormányzati kompetencia fogalmazódott meg. A felsorolt szövetségek céljai, tagjai és elhivatottsága megmutatja, hogy egyre inkább szükség van a lokalizációra, a leginkább elérhető szintre delegálva ezeket a kérdéseket.

A kutatómunkájuk során a szerzők az alábbi projekteken dolgoztak: A 146411-es számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium által kezelt Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával, valamint a K-23 pályázati program keretein belül valósult meg.

A részletes tanulmány elérhető a Területfejlesztés és Innováció 2024/3. kiadásában.