Seress Rezső, a híres "Szomorú vasárnap" zeneszerzője tragikus körülmények között távozott az élők sorából. Élete végén a sors súlyos terhei alatt roskadozott, és a mély szomorúság, amely dalaiban is visszatükröződött, végül őt is elérte. A művész, aki so
A 156 centiméter magas, közkedvelt néven "Kis Seressnek" ismert Seress Rezső fiatal korában otthagyta szülői házát, hogy cirkuszi artistaként keresse a kenyerét. Karrierje ígéretesen indult, ám egy szörnyű baleset miatt hirtelen meg kellett állnia. A felépülése után a budapesti éjszakai élet vonásai között találta magát, ahol új lehetőségeket keresett. Színészi ambícióit követve, 31 éves korában, 1920-ban sikeresen elvégezte Rákosi Szidi színitanodáját – olvasható a Rubicon.hu-n.
Színészként szerzett csekély jövedelme nem bizonyult elegendőnek a szegénység leküzdésére, ezért leült a zongorához. A tehetséges zeneszerző soha nem tanulta meg a kották olvasását, és gyakran csupán egy kézzel játszott. Mégis, dalainak melankolikus, érzelmes hangulata szinte azonnal elbűvölte a közönséget, neve pedig hamarosan Budapest-szerte ismertté vált. Részben a szerencsének is köszönhette hírnevét, hiszen az 1920-as évek elején Magyarországon - a trianoni békeszerződés következményeként - tilos volt hanglemezeket gyártani, míg a rádiózás a társadalom felsőbb rétegeinek kiváltsága volt. Ebben az időszakban a fővárosban az élőzene volt a közönség kedvence.
Karrierje dinamikusan fejlődött, hiszen 1925-re már az elegáns Kulacs Vendéglő színpadán játszott, és saját lakás birtokosa lett. Slágerei sorra követték egymást, így Budapest egyik legkedveltebb előadójává vált, aki szinte ontotta magából a dallamokat. Ugyanakkor a kocsmai mulattató szerepköréből nehezen tudott kitörni, hiszen a művészek között sokan "dilettánsnak" tekintették. Ennek ellenére, hírnevében idővel mégis mindenkit felülmúlt.
A 8 Órai Újság rendőri riportere, Jávor László 1935-ben megkereste Seresst azzal a kéréssel, hogy írjon zenét az egyik verséhez, amely a Szomorú vasárnap címet viselte. Az így született dal óriási népszerűségnek örvendett, ám sajnálatos módon egy szomorú mellékzöngét is magával hozott: a sláger egyre inkább az öngyilkosságok szomorú kellékévé vált. A nóta állítólagos hatásáról szóló pletykák gyorsan eljutottak a határokon túlra, ami hozzájárult ahhoz, hogy a dal világszerte ismert és kedvelt legyen. Az elkövetkező években Nyugat-Európa és Amerika zenei életét is meghódította,
A Szomorú vasárnap című dalra összesen 28 nyelvű változat készült, és olyan legendás művészek emelték a repertoárjukba, mint Ray Charles, Louis Armstrong, Bing Crosby és Frank Sinatra.
Seress számláján 1945-re összesen 370 000 dollár jött össze jogdíjakból, ám ő ebből soha nem részesült: a zsidótörvények miatt visszavonulásra kényszerült, majd munkaszolgálatra került. A legnagyobb haszon, amit a Szomorú vasárnaptól nyert, a puszta élete volt, ugyanis egy német katonatiszt, aki korábban látta a "kis Seresst" Budapesten játszani, három és fél évnyi szenvedés után megmentette őt.
A háború után visszatért a főváros szívébe, és egészen életének végéig ott is maradt. Nyugaton talán fényes karrier várta volna, de ő hű maradt hazájához, nem akarta elhagyni azt. Csendesen eltűrte, hogy a proletárdiktatúra letiltsa slágereit, és az Akácfa utcában, majd régi otthonában, a Kulacs Vendéglőben folytatta zenei pályafutását. Az 1950-es évek második felére azonban a közönség érdeklődése fokozatosan elhalványult; a "kis Seress" dalai helyett már Elvis Presley és a Beatles ritmusai ragadták magukkal a fiatalokat.
Egyre inkább elfordult a külvilágtól, és a depresszió sötét árnyai elől menekülve végül az öngyilkosság felé fordult. Seress Rezső egy szomorú pillanatban lakása ablakából ugrott ki, ám a sors iróniája folytán ezt a tragédiát is túlélt. Végül 1968. január 11-én, a MÁV Kórház falai között, gipsze drótjával zárta le életét, ezzel örökre elbúcsúzva a világtól.
