1930-ban az Egyesült Államok egy különös tervvel állt elő, amely Kanadát célozta meg. Az amerikai politikai és gazdasági helyzet, valamint a két ország közötti kapcsolatok bonyolultsága lehetővé tette, hogy különböző stratégiák merüljenek fel a terület me

Washingtonban, 1930-ban, a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium és a haditengerészeti minisztérium impozáns épületei állnak, a város politikai életének szívében. Ezek a monumentális struktúrák nem csupán a kormányzati tevékenységek központjait jelentik, hanem a korszak építészeti stílusának lenyűgöző példáit is. A három minisztérium impozáns homlokzatai és részletes díszítései a 20. század eleji amerikai építészet grandiózus jellegét tükrözik, miközben a nemzet biztonságának és külkapcsolatainak irányítását szolgálják.

1930-ban az Amerikai Egyesült Államok hadügyminisztériuma titkos tervet fogadott el, amely a Vörös haditerv (War Plan Red) nevet viselte. Ezt a dokumentumot egy esetleges fegyveres konfliktus forgatókönyvére dolgozták ki, amely Nagy-Britanniával szemben alakult volna ki. Bár a két nemzet az első világháború alatt szövetségesként működött együtt, az 1920-as évek folyamán egyre inkább feszültté vált a kapcsolatuk.

A "Nagy Háború" befejeztével Németország elvesztette jelentőségét a globális porondon, így a tengereken csupán két domináló szuperhatalom maradt: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Ez a helyzet lehetőséget teremtett arra, hogy az Atlanti-óceán vizein ütközzenek az érdekszféráik, és feszültségük eszkalálódjon. Emellett mindkét félben feszültség ébredt a másik iránt, hiszen a britek óriási háborús adósságot halmoztak fel az amerikaiakkal szemben, ami tovább növelte a kölcsönös neheztelést.

A Vörös haditervnek nem az volt a célja, hogy direkt támadást készítsen elő az Egyesült Királyság vagy annak hadereje ellen - főleg nem a tengeren, ahol a brit Királyi Haditengerészet elsőségét kevesen vonták kétségbe -, inkább az akkor még a Brit Birodalomhoz tartozó Kanada inváziójáról szólt. Ennek elérésével egész Észak-Amerika védelmi erőddé lépett volna elő,

Megakadályozva a britek hídvonalának kialakítását a szárazföldön, ezzel megfosztva őket attól a lehetőségtől, hogy déli irányba támadást indíthassanak.

A terv megvalósításához kulcsfontosságú volt, hogy az amerikaiak megszerezzék Halifax városát, amely Kanada Új-Skócia tartományának szívében található. Emellett el kellett foglalniuk a Niagara-vízesésnél található vízerőműveket is, hogy megbénítsák az északi szomszéd villamosenergia-hálózatát. A stratégia részeként egy időben indítottak volna offenzívát Montréal, Québec, Toronto, Winnipeg és Vancouver városai ellen, ezzel biztosítva a fontos ipari zónák és vasútvonalak ellenőrzését. Ilyen mértékű erőfölénnyel az amerikaiak talán rákényszeríthették volna a briteket a békekötésre.

Ami a Vörös haditervet illeti, nem meglepő, hogy ilyen forgatókönyv létezett; Amerika talán nem is gondolta volna, hogy a helyzet idáig elfajul. Akkoriban, és a mai napig, megszokott gyakorlat, hogy az országok tartalék terveket dolgoznak ki háborús körülmények esetére, akár a szövetségeseik ellen is.

Az Egyesült Államok haditerveinek sokszínűsége lenyűgöző volt, hiszen különböző színek alatt rejtőztek a különféle stratégiák: a Zöld haditerv Mexikóra irányult, míg a Barna haditerv az akkori amerikai gyarmatra, a Fülöp-szigetekre összpontosított. A Sárga haditerv Kínát célozta meg, és a Narancs haditerv Japán ellen készült. Sőt, a brit-japán szövetség miatt a Vörös-Narancs haditerv is létezett, amely kétfrontos harcra számított az Egyesült Államok keleti és nyugati partjainál - egy olyan forgatókönyv, amely nem ígérte volna a legjobbat az amerikaiak számára. Később, a második világháború szövetségi struktúráinak kialakulásával ezt a tervet átdolgozták, és a britek helyét a német és olasz erők foglalták el.

A feltételezett ellenségnek, az Egyesült Királyságnak nem volt hivatalos haditerve Amerika ellen - legalábbis nem tudunk róla. Kanada azonban készített egy titkos tervet tíz évvel később, ami az 1-es számú védelmi tervezet (Defence Scheme No 1) nevet viselte.

A Vörös haditerv 1930-as évekbeli frissítései során jelentős módosítások történtek, és a hadsereg nagyszabású hadgyakorlatokat szervezett, amelyek során körülbelül 36 ezer amerikai katona vett részt. A második világháború kitörésével azonban a korábban feszültségekkel terhelt viszonyok kisimultak, és az amerikai, brit és kanadai erők közösen álltak ki a harcok során.