Güttler ezüstérmei számára hatalmas mennyiségű csokoládét szimbolizáltak.

Karácsony Gergely reagált Nagy Ervin megkeresésére a független színházak helyzetével kapcsolatban, és kijelentette, hogy a szituáció "vállalhatatlan" - nézd meg a videót!

A Kőbányai panelház kilencedik emeletén egy álmodozó fiú nőtt fel, aki ott és akkor kezdte el formálni a jövőjét. Az évek során számos érmet gyűjtött, köztük egy olimpiai ezüstöt is, és büszkén viselte a világcsúcstartó címet is. Ma már gondos családapa, szerető férj és sikeres edző, aki nemcsak saját, hanem fiatal sportolói álmait is segít megvalósítani.

- Ma is sokan felismerik az utcán, sok a hódolója, mint annak idején?

Furcsa, hogy ezt a kérdést felteszi, mert régen fel sem tűnt, hogy ennyi nő rajongott volna értem. Most, hogy már túlléptem az 50. életévemet, egyre többen mesélnek arról, hogy akadtak olyanok, akiknek a szíve hevesebben vert, amikor úszás közben láttak, vagy amikor az újságok címlapján felfedezték a képmásomat. Ez igazán meglep engem.

Valóban meglepődött azon, hogy úszóvá avanzsált?

Nem teljesen így van, hiszen Kiskunlacházán töltöttük a nyarainkat, és hogy a "kiskarcsit" megóvják a balesetektől, a szüleim elhatározták, hogy már ötéves koromban meg kell tanulnom úszni. Az úszásoktatásban részt vett az öt évvel idősebb nővérem is, aki már akkor az Építők úszóklub tagja volt. Később, a példáját követve én is csatlakoztam a klubhoz. Nagyon sokat segített nekem ebben, és ezért igazán hálás vagyok neki.

Azt hallottam, hogy az első versenye igazán izgalmas kalandokat tartogatott számára...

Ez az élmény örökre a szívembe vésődött. Pécs városában zajlott a viadal, és emlékszem, ahogy a hideg szél fújt, miközben hosszú, fárasztó utat tettünk meg a csapattal. Amikor végre elérkeztünk, izgatottan vártam a soromra. Mikor sorra kerültem, vízbe ugrottam, de sajnos az úszónadrágomat nem kötöttem meg rendesen, így az a vízbe érkezve lecsúszott rólam. Kénytelen voltam a víz alatt újrakötnöm, de ennek ellenére nekivágtam a távnak a többiek után. Bár az "incidens" miatt hátrányba kerültem, végül mégis a második helyen értem célba. Az ezüstérmem iránti örömöm határtalan volt, és ettől a pillanattól kezdve kezdtem igazán hinni abban, hogy az álmaim valóra válhatnak.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: - Álmodozó lelkű kisfiú volt?

Nagyon különös álmokkal teltek a gondolataim, miközben a 9. emeletről bámultam ki az ablakon, amely a Kozma utcai börtönre nyílott. Elképzeltem, hogy felnőttként gyakran fogok repülőre szállni, és egy szép kertes házban élek. Emlékszem, mennyire élveztem, amikor a törökszentmiklósi és kunszentmártoni rokonainkhoz látogattunk el. Boldogsággal töltött el a vidéki élet szépsége, és büszke vagyok arra, hogy sikeres úszó lettem.

- A szöuli olimpia jelentette az igazi áttörést?

- Miután "sötét lónak" számítottam, és nemcsak az egész országnak, de magamnak is óriási meglepetést okoztam az ezüstérmemmel, bátran kijelenthetem, hogy igen. A hatalmas siker súlya igazán akkor vált érzékelhetővé, amikor Kiss László, az edzőm, a nyakamba borulva zokogott a boldogságtól, mint egy kisgyermek. Egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy egy századdal maradtam le az aranyról, hiszen senki sem gondolta volna, hogy döntőt vívhatok. Amikor végre a dobogóra léphettem, szinte végigfutott előttem az életutam minden fontos pillanata. Az ötkor kezdődő kelések, a hajnali edzések a Margitszigeten, a rengeteg megtett kilométer – mindez egyszerre volt lenyűgöző és bizsergetően hátborzongató élmény.

- Aztán jött a nem túl sikeres 1992-es barcelonai olimpia. Miként élte meg, hogy ott nem jutott önnek érem?

- Ne is mondja. Életem legnagyobb hisztijét vágtam le, amikor nem kerültem be a 100 méter mell döntőjébe. Tomboltam, bömböltem. Azt hittem, vége a világnak. Azonnal abba akartam hagyni az úszást. Hibáztam, mert eltaktikáztam magam a délelőtti úszásnál. Tudtam, hogy az akkori vetélytársam, Rózsa Norbi erősebben szokott kezdeni a reggeli elődöntőkön, egy futamba soroltak bennünket, és nem volt más célom, csak vele menni. Egy kicsivel megelőzött, amivel ő finalista lett, nekem meg maradt a B-döntő. Hú, de nehéz volt magam összekaparnom, hogy a dobogókőre álljak, aztán csak beugrottam a vízbe, megnyertem, és némi gyógyírt jelentett a lelkemnek, hogy az időmmel a 4. helyen is zárhattam volna a végelszámolásnál. 200 méteren aztán 5. lettem, dacból úsztam, ekkor jöttem rá, hogy a kudarcból tanul a legtöbbet az ember, és egy a fontos, hogy képes legyek legyőzni magam. Edzőként is ezt mondom tanítványaimnak, mert az én példám is mutatja: nem szabad feladni.

- Olyannyira nem, hogy egy évvel később már Európa-bajnok lett és világcsúcstartó 100 mellen. Majd Atlantában ismét ezüstéremnek örülhetett, igaz, akkor már 200 méteres mellúszásban. Mekkora különbség volt a két ezüst és az eltelt idő között?

Az az ezüstérem igencsak megviselt! Teljesen más volt, mint Szöulban. A táv is más, hiszen 200 méteren lettem második. Mindent precízen megterveztem a fejemben, és a taktikám is jól működött, de aztán 150 méter után Rózsa Norbi felbukkant és elhúzott mellettem. Nem éreztem haragot iránta, és irigység sem gyötört, hiszen soha nem volt köztünk személyes ellentét; rengeteget beszélgettünk az edzéseken, a válogatottban. Persze, volt közöttünk rivalizálás, ami teljesen természetes, hiszen ő a Széchy-, én pedig a Kiss Laci-féle istállóban készültem. Most, ennyi év távlatából, már csak a sportpályafutásom során szerzett tapasztalatoknak örülök, és nem kell senkinek bizonygatnom az ezüstérmeim értékét. A párizsi olimpiát nézve, miközben Németh Nándi 100 méteres gyorsúszásban elért 4. helyét figyeltem, eszembe jutott, hogy azt biztosan nehéz feldolgozni, mert az érem olyan, mint egy ajándékba kapott csoki. Én viszont szerencsés vagyok, mert tonnányi jutott belőle, akárcsak a magánéletemben. Csodás feleségem van és egy felnőtt lányom, ami igazán gazdagítja az életemet.

- Aki az M4 sportcsatornánál bontogatja a szárnyait. Nem bánja, hogy nem lett élsportoló?

- Nem. Bár futballozott egy időszakban, végül a sportriporteri pálya vonzotta igazán. Emma, a lányom, egy különleges pillanatban érkezett meg az életünkbe: éppen Sydney-ben voltam, ahol az utolsó olimpiámon szerepeltem. Kéthetes korában láttam őt először, és az a pillanat mélyen megérintett, hasonlóan ahhoz, ahogy a 2024-es párizsi olimpián is elérzékenyültem, miközben élőben közvetítettem a sporteseményeket.

Güttler Károly és Ágh Norbert közösen vezetik az úszóiskolát az Aquaworldsben és a Halassy Olivér iskolában. Emellett Károly a Kőbányai SC edzőjeként is aktívan tevékenykedik. A labdarúgás iránti szenvedélyét sem rejti véka alá, hiszen a Ferencvárosnak szurkol a pályán és azon kívül is.

- Sportos család a miénk, hiszen a feleségem kézilabdázott, az apósom pedig hatalmas Fradi-drukker. Még cikk is született róla, az Utolsó Mohikán címmel, miközben egy fasírtos zsemlét majszolgat, mert akkor is kitartott a csapat mellett, amikor nem ment jól a játék. Azóta engem is megfertőzött, és én is a zöldeknek szorítok - árulta el Güttler.