Filippínó vendégmunkások dolgoznak a somogyi kisfaluban, ahol a tehenek fejése a mindennapi rutin része.

Felfedeztük a "Legyen Ön is milliomos!" egyik korai győztesét: Katalin, aki a Vágótól nyert 10 millió forintot, most elárulja, mire költötte ezt a hatalmas összeget. A műsor...

- Mikor nyáron először megláttam őket, azt sem tudtam, kik ezek. Együtt mentek a biciklin, egymás után, rohantam át a szomszédokhoz, ők is látták-e őket. Kis termetűek, a bőrük színes, a saját nyelvükön beszélnek. Szájról szájra terjedt a hír, hogy a Fülöp-szigetekről jöttek, hatan vannak - mondja Mónika. - Eleinte nagyon furcsállottuk, aztán már megszoktuk a látványukat. Senkit nem zavarnak, hajnalban átbicikliznek a házuktól végig a falun a munkahelyükig. Máskor nem is látjuk őket. A ruháik néha kint száradnak az udvaron, de még nem beszélgettünk - árulja el az asszony.

Egy közeli italboltban egy asszony egy sör mellett ülve magyarázza, miért van rájuk szükség.

- A fiam is elindult oda munkát keresni. Az ajánlott bér viszonylag alacsony volt, és ez a feladat igazán megterhelő. Nem vállalta el, és mások sem tolongtak érte. Nem meglepő, hogy a telephely tulajdonosa végül inkább külföldi vendégmunkásokat hozott ide - meséli az asszony, aki kérte, hogy a nevét ne hozzuk nyilvánosságra. Ő is dolgozott a tehenészetben, és bár kemény volt a munka, ő igazán szerette azt, hiszen elletőként tevékenykedett.

Éppen a főúton csevegünk a helyiekkel, amikor három kerékpáros érkezik, akik kissé meglepetten lassítanak le mellettünk. Amikor eláruljuk, hogy újságírók vagyunk, az arcukra széles mosoly ül ki; úgy tűnik, már a helyi sajtóban is terjedt a hír, hogy Homokszentgyörgyön helyezkedtek el. Angolul próbálunk kommunikálni, miközben gyalogosan elindulunk a házuk irányába.

Magyarországot igazán kedveljük. Nem mondhatnánk, hogy jobban, mint a Fülöp-szigeteket, de a hazánk varázsa mégislenyűgöző. A hideg és a hó számukra teljesen új élmény, hiszen nálunk csak az eső esik, és abból is bőségesen – ezt mondják egymásnak, miközben felfedezik a téli tájat. Most először találkoznak a hóval, mivel nyáron érkeztek hozzánk, és van köztük olyan is, aki már külföldön dolgozott állattenyésztés terén.

Nézzük meg, milyen is a munka világa. Amikor rákérdezünk, azt mondják, elviselhető; reggel útnak indulnak, és este térnek haza. A házuk ajtaját pedig nem nyitják meg előttünk.

– Sehol sem járunk. Italozás, mozi? Ugyan már! – legyintenek, miközben mosolyogva néznek egymásra. – Tévénk ugyan nincs, de a telefonunkon nézhetjük a saját csatornáinkat – magyarázza az egyikük. A városi programok iránti vágyuk ismeretlen számukra. Szabadidőben csupán az otthoni pihenést választják – teszik hozzá, majd ezzel egyúttal vissza is vonulnak. Úgy tudjuk, a telephelyen étkezést is biztosítanak számukra.

- Igazán kedves emberek ezek. Jobb szomszédságot el sem tudnék képzelni. Eleinte csupán a gyors beszédük zaja jutott el hozzám, ahogy társalgásba merültek egymással. De mára már messziről is köszönnek, és ez igazán szívderítő. Csendesek, nem tartanak zajos mulatságokat. Az állattelepről egy ismerősöm mesélte, hogy rendkívül elégedettek velük. Szorgalmasak és ügyesek. Ha egyszer megmutatják nekik, mit kell tenni, utána már önállóan is elboldogulnak - meséli Rózsa néni, a szomszédasszony, aki mindig kedves mosollyal köszönt.

Zoltán közvetlen szomszédságukban él. Az ő házának falán büszkén leng a nemzeti zászló.

- Természetesen ott lenyúlik a zászló. Az sem zavar, ha ők is kitennék a saját szimbólumukat. Igazán jó emberek. A telep egyik vezetője még nyár előtt meglátogatott. Megemlítette, hogy megveszik a szomszédos házat, felújítják, és külföldi lakók érkeznek majd ide. Jártam bent, tényleg gyönyörű lett. Három szoba, tágas konyha, minden szükséges felszereléssel. Klímával fűtenek, és a három fürdőszoba padlófűtése is van - meséli a nyugdíjas úr, aki azt is megosztja, hogy közel egy emberöltőn át dolgozott a közeli uránbányában. - Én mondtam, jöjjenek nyugodtan, nálam is van munka, azt is elvégezhetik - mondja nevetve a férfi, aki szívélyesen fogadja a változást.

A falu polgármestere szívesebben látná, ha a helyi lakosok végeznék el a feladatokat, azonban jól tudja, hogy az ajánlott díj nem vonzó számukra.

- Nagyjából fél éve, tájékoztattak a telep vezetői, hogy külföldiek fognak itt lakni, házat vásárolnak nekik. Nem volt itt nagy bemutatkozás, én is csak futólag ismerem őket. El kell fogadnunk, ez a helyet az ország bármely településén megtörténhet - mondja a falu első embere. - A munkáltatójuk csak annyit kért, ha lakosság jelzi, hogy bármi gond van, szóljak neki. Így én vagyok a kapcsolattartó, noha polgármesterként semmi közöm, ahhoz, hogy ki, hol telepedik le. De hála Istennek, eddig semmi gond nem volt.