Európa talán még nyerhet is abból, hogy Trump háttérbe szorítja a kapcsolatokat vele.

A kontinens képes arra, hogy a saját gyengeségeire irányítsa a figyelmét.

Európa nem maradt tétlen, miközben Trump és csapata újra erőre kapott az amerikai politikai színtéren. A Krím 2014-es illegális orosz annexiója, valamint az Ukrajna ellen indított invázió 2022-es kezdete óta az európai vezetők jelentős mértékben megemelték a védelmi költségvetéseiket, és bővítették az Ukrajnának nyújtott támogatásukat. Jelenleg az uniós országok összesen a GDP-jük több mint két százalékát fordítják védelemre, míg Trump első elnökválasztási győzelme idején, 2016-ban, ez az arány csupán valamivel több mint egy százalék volt.

Néhány tagállam, mint például Észtország és Lengyelország, már a bruttó hazai termékük jelentős részét fordítják védelemre, meghaladóan az Egyesült Államok hasonló arányait. Az Európai Unió 2022 februárjától kezdődően elérte az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatási szintjét: a tagállamok és a közösség összesen körülbelül 109 milliárd dollárnyi katonai, pénzügyi és humanitárius segítséget nyújtottak Kijevnek, míg az Egyesült Államok 90 milliárd dollárral járult hozzá a támogatáshoz - számol be róla a Foreign Affairs.

Az Egyesült Államok esetleges kivonulásának küszöbén állva azonban...

Fontos, hogy a gazdasági hadviselés kihívásaira is felkészüljünk. Az Európai Bizottság egy merész gazdasági programot indított, amely a piaci integráció mélyítésére, az innováció ösztönzésére, a digitális és energetikai átállás felgyorsítására, valamint a szigorúbb gazdasági és biztonsági intézkedések bevezetésére összpontosít. Célja, hogy a növekedést ezen kulcsfontosságú területeken keresztül érje el.

Tekintettel arra, hogy Trump széleskörű vámok bevezetésére készül, Európának súlyos gazdasági kihívásokkal kell szembenéznie az amerikai gazdasági és kereskedelmi politika kiszámíthatatlansága miatt. Ezek a változások jelentős zűrzavart okozhatnak a globális gazdaságban, amelynek Európa is szerves része. A kontinensnek folytatnia kell a globális kereskedelem iránti nyitottságát, de nem hagyhatja figyelmen kívül a Trump által bevezetett vámok és a kínai gyártási kapacitásokba irányuló többletberuházások hatásait.

Az Egyesült Államok és Európa közötti feszültség sosem volt ennyire érezhető, mint napjainkban. Az amerikai izolacionizmus paradox módon új lehetőségeket teremt Európa számára, hogy felnőjön a saját kihívásaihoz, és bizonyítsa, hogy megbízható szövetséges lehet ott, ahol az Egyesült Államok egyre inkább visszavonul. Ez a helyzet arra kényszeríti Európát, hogy új, erősebb érvekkel álljon elő, hogy megerősítse az Egyesült Államokkal való együttműködést, hangsúlyozva, hogy közös érdekeik összhangban állnak a nyugati szövetségesek céljaival. Európának világosan kommunikálnia kell a Trump-kormányzat felé, hogy a szövetségesek elhanyagolása valójában az Egyesült Államok gyengüléséhez vezet, mivel ez lehetőséget ad riválisaiknak arra, hogy megerősödjenek a nemzetközi színtéren.

Képzeljünk el egy olyan jövőt, ahol Ukrajna számára már nem állnak rendelkezésre amerikai katonai erők, fegyverek vagy biztonsági garanciák. Bár ez a lehetőség rendkívül aggasztó, az európai államok képesek lehetnek saját kezükbe venni a dolgokat, és alternatív megoldásokat találni. Amennyiben sikerülne tűzszünetet elérni, a kontinens országainak elengedhetetlen, hogy hatékony biztonsági garanciákat és támogatást nyújtsanak az elrettentés érdekében, valamint Ukrajna, és tágabb értelemben Európa védelme érdekében. 2016 óta az európai országok a GDP-arányos fegyverkezési kiadásaikat megduplázták, 0,3 százalékról 0,6 százalékra emelve azt, ami jól mutatja a biztonság iránti növekvő elkötelezettségüket.

Olyan eltérő politikai háttérrel rendelkező európai vezetők, mint Boris Pistorius, a német szociáldemokraták védelmi minisztere, és Friedrich Merz, a konzervatív párt kancellárjelöltje, közös nevezőre jutottak a védelmi költségvetés jelentős emelésének szükségességében. Brüsszel legutóbbi döntése értelmében akár 50 milliárd dollárt is igénybe vehetnek a lefoglalt orosz vagyontárgyakból származó jövőbeli bevételek terhére, hogy 2025-re pénzügyi támogatást nyújtsanak Ukrajnának. Ez a lépés azt tükrözi, hogy az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy saját forrásaiból támogassa Ukrajna védelmét.

Európának mindenképpen fokoznia kell a védelmi iparának fejlesztését, hogy hatékonyan tudja kezelni az amerikai fegyverellátás jelenlegi korlátait, amelyek továbbra is befolyásolják a kontinens biztonsági helyzetét. Az Egyesült Államokban készült technológiai rendszerek, mint például az F-35-ös vadászgépek, légvédelmi rakéták és irányítórendszerek, valamint az Ausztráliával és az Egyesült Királysággal létrejött AUKUS-megállapodás keretében beszerzett tengeralattjárók gyártásának és szállításának késlekedései komoly kihívást jelentenek a védelmi képességek fenntartásában. A folyamatos háborús helyzet miatt Európának prioritássá kell tennie, hogy függetlenítsen magát a magas fegyveráraktól és a csúcstechnológiás rendszerek gyártásának hiányosságaitól, így biztosítva Ukrajna szuverenitását. Az önellátásra való törekvés kulcsfontosságú lépés lehet a jövőbeli biztonsági stabilitás érdekében.

Az Európai Bizottság nemrég hozta létre a védelmi biztosi posztot, amelynek feladata - a szövetség egységes piacának kihasználásával - az európai országok védelmi termelésének fellendítése és az árak csökkentése. E célok eléréséhez nagyobb és megbízhatóbb, hosszú távú költségvetésre van szükség. A védelmi költségvetés nagy része továbbra is a tagállamok nemzeti költségvetéséből származik majd. Egy további, akár 500 milliárd dolláros európai alap segíteni fogja a modern technológiák, például a nagy hatótávolságú csapásmérő fegyverek, a légvédelem és a precíziós irányítású lőszerek, valamint az olyan kritikus stratégiai képességek, mint a drónok és az űrbeli hírszerző és kommunikációs rendszerek európai gyártásának és beszerzésének további felfuttatását.

Az európai nemzetek – köztük olyan nem uniós tagországok, mint Norvégia és az Egyesült Királyság – által létrehozott koalíció közös finanszírozása lehetőséget biztosítana egy központosítottabb katonai beszerzési rendszer kialakítására. Ez nemcsak a költségek csökkentését segítené elő az amúgy szétszórt piacon, hanem megakadályozná, hogy egyes országok, mint például Magyarország, vétói pozícióval éljenek a beruházások terén. Emellett az európai döntéshozóknak sürgősen reformálniuk kellene a környezetvédelmi, szociális és irányítási szabályozásokat, amelyek jelenleg gátat szabnak a védelmi iparba történő hatékony és átgondolt befektetéseknek.

Az Egyesült Államok egyre ambivalensebb elkötelezettsége szövetségesei iránt lehetőséget teremt arra, hogy Európa megmutassa, készen áll a biztonsági világrend hiányosságainak pótlására.