Egy Kuba 2.0 válság akár az európai közvélemény figyelmét is Trump ambíciói felé irányíthatja.
Hónapokig tartó bizonytalanság után végre zöld lightot kaptak az ukrán erők Joe Biden elnöktől, hogy nagytávolságú amerikai fegyverekkel támadjanak orosz területekre, melyeket a nemzetközi közösség elismer. Az események azóta felgyorsultak: az ukránok ATACMS rakétákkal csapást mértek Kurszkra és Brjanszkra, míg az orosz válaszreakció nem maradt el: ballisztikus rakétákkal és rejtélyes Putyin-beszédekkel reagáltak. De vajon meddig fokozódik ez a feszültség? Milyen következményekkel járhat a helyzet további eszkalációja?
Valóban egy eszkalációs spirál közepén állunk. Ennek gyökerei Donald Trump elnökké választásában rejlenek, amely új lehetőségeket nyitott meg a diplomáciai tárgyalások számára. Joe Biden választások utáni intézkedései, például az amerikai, brit és francia rakéták bevetése Oroszország nemzetközileg elismert határain belül, valamint a Gazprombank ellen hozott szankciók, mind hozzájárulnak az eszkaláció fokozódásához, miközben megerősítik Ukrajna stratégiai pozícióit. Eközben Ukrajna folyamatosan ellátásban részesül, fegyverekkel és pénzügyi támogatással, amely 2025-re terjed ki.
A nagy hatótávolságú rakétákra vonatkozó engedélyek körüli diskurzus hónapokon keresztül zajlott. Az orosz fél kifejezte, hogy az Egyesült Államok által történő engedélyezést közvetlen beavatkozásként fogják értékelni. Ez a nézőpont nem új keletű, hiszen az ukrán erők már korábban is bevetettek amerikai fegyvereket, mint a HIMARS rakétakilövők és az Abrams harckocsik a kurszki offenzíva során. Azonban fontos megjegyezni, hogy a modern amerikai fegyverrendszerek egy részének hatékony alkalmazásához elengedhetetlen a megfelelő technikai és felderítési támogatás. Például az ATACMS rakéták sikeres használatához szükség van pontos koordinátákra, amelyeket amerikai műholdas technológiák biztosítanak. Ez a nyugati támogatás kulcsfontosságú az ukrán hadműveletek szempontjából. Ezzel szemben az orosz haderő a kezdetektől fogva viszonylag kevesebb információval rendelkezett, szinte 'vakon' indítva el invázióját.
Az engedély kiadásakor említést nyert az észak-koreai katonák megjelenése is. Mit érdemes tudni róluk?
Észak-koreai katonák jelenlétét a kurszki fronton eddig nem igazán tapasztalhattuk. Lehetséges, hogy ez a helyzet a jövőben sem változik. Azonban már rendelkezésünkre állnak információk arról, milyen típusú felszereléseket terveznek küldeni. Ismerjük az ágyúikat, amelyek hatótávolsága eléri a 60 kilométert, és ezeket valószínűleg ők maguk fogják üzemeltetni. Más részletekben viszont nehezen tudok elképzelni bármit. Az észak-koreai katonák nem beszélnek oroszul, ami komoly akadályt jelent a kommunikációban és a koordinációban. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az észak-koreai támogatás az oroszok részéről egyértelmű figyelmeztetés a Nyugat számára: ha be akarnátok avatkozni, érdemes átgondolni, mert mi is rendelkezünk erősítésekkel. Olyan szövetségesünk van, aki nem csupán hatalmas mennyiségű lőszert tud biztosítani, hanem embereket is, nem is keveset, ha szükség van rá.
Donald Trump kampányában határozottan kifejezte szándékait a háború befejezésével kapcsolatban. Azonban, ha valóban elkötelezett a békés megoldás mellett, milyen mértékben befolyásolják őt a legújabb események és politikai fordulatok?
A Biden-adminisztráció számára kulcsfontosságú, hogy folyamatosan támogassa Ukrajna védekezését pénzügyi és katonai eszközökkel. Azonban a legfrissebb döntések mögött az is felsejlik, hogy próbálják megakadályozni Trump esetleges megegyezését Putyinnal, így rákényszerítve őt az amerikai politikai irányvonal folytatására. Érdemes megjegyezni, hogy a Fehér Ház már 2022 novemberében a háború leállításának lehetőségén gondolkodott, amit Bob Woodward új könyvében is említ. Ekkor Moszkva kedvezőtlen helyzetben volt, hiszen az ukrán csapatok sikeresen visszaszorították az oroszokat Harkivból és Herszonból. Ezért a jelenlegi eszkaláció akár egy tudatos lépés is lehet a háttérben, hiszen Trump csapata eddig kritikusan, de mértéktartóan reagált a helyzetre.
Nyilvánvaló, hogy Trump kijelentése a huszonnégy órán belüli béke megteremtéséről csupán retorikai fogás volt. Azóta azonban a megválasztása óta a tárgyalások témája folyamatosan a középpontban áll, miközben a feszültség párhuzamosan fokozódik. Érdekes módon Biden lépései paradox módon akár az utódjának is kedvezhetnek; a világháború kockázatának kézzelfogható megjelenése olyan motiváló tényezőt jelenthet, amely áttörheti az "Ukrajna mindenekfelett" mentalitást.
Trump mindenképpen szeretne megállapodást kötni?
Valószínű, hogy a megállapodásra való törekvés komoly, de hogy ezt mindenáron el kívánják érni, az már kérdéses. Az ukránok mesterfokon űzik az információs hadviselést, ügyesen formálják a Nyugat véleményét. Ezért is figyelhetjük meg, hogy Elon Musk milyen aktívan kommunikál Zelenszkijjel az X platformon. Mögötte az a gondolat húzódik, hogy Biden és csapata nem tudott, vagy inkább nem akart lépni, hiszen Ukrajna mégiscsak az orosz agresszió áldozata. Ezzel szemben Trumpnak megvannak azok a kapcsolatai és eszközei, amelyek lehetővé teszik számára, hogy sokkal direkt módon álljon hozzá az ukrán ügyekhez.