A divat világa folyamatosan változik, és minden új szezon új lehetőségeket kínál az önkifejezésre. A stílus nem csupán ruhák összessége; sokkal inkább egy olyan nyelv, amelyen keresztül a személyiségünk kifejezésre jut. Az aktuális trendek mellett a vinta

Lehet, hogy a divat a haladás anyja? E kérdés kapcsán sokat töprengek, hiszen a divathullámok, amelyekkel nap mint nap találkozunk e rohanó világban, gyakran kétségeket ébresztenek bennem. Nem a ruházati trendekre gondolok, amelyek csupán múló hóbortok, és nem érdemelnek különösebb figyelmet. A szórakozás világában tapasztalható divat is hasonlóképpen változékony; valójában nem más, mint visszatérő formák kaleidoszkópja, mégis rendkívül sokszínű.

Voltak például önképző körök is. A kártya és egyéb játék is divatfüggő foglalkozás, ez már a hamisítatlan homo ludensről szól. Újabban divat az okostelefon, ez a hasznos szerkentyű, de ez már lényegileg más: túl sok káros társadalomromboló mellékhatása van. Valódi hasznossága föltűnően abban merül ki, hogy valaki(k) jól keres(nek) általa, csak azért, mert a tömeg nem csupán játszani, hanem "trendi" is akar lenni. Az esztétikum ugyan közbejátszik ennél, de az mintha csak külsőség lenne, a vásárlók megbolondítása.

Az igazán aggasztó az, amikor a divat nem csupán öltözködési irányzatokat, hanem viselkedési normákat is formál. Nem mindegy, milyen jellegű viselkedésről beszélünk; manapság azonban a figyelem középpontjában álló trendek sajnos többnyire negatív kicsengésűek. A közvéleményt leginkább a balesetek, természeti katasztrófák és különösen a gyilkosságok foglalkoztatják – ezek a szenzációk vonzzák a legnagyobb érdeklődést. Normális esetben az ember ilyenkor elborzad, és nem tudja, hogyan reagáljon a világ ilyen sötét oldalára.

Merüljünk el egy kicsit a gondolataink tengerében:

A szabadság nevében megnyitottuk a határokat, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenkit szívesen látunk - bárki, bárhová beléphet.

A helyzet kezdettől fogva egyre feszültebbé vált, hiszen különféle konfliktusok és erőszakos események sorozata indult el. Különösen aggasztó a vallási feszültségek megjelenése. Bár a kereszténység történetében már voltak hasonló időszakok, úgy tűnik, hogy Európában ezek a problémák nagyrészt háttérbe szorultak. A jelenlegi vallási különbségek azonban nem csupán hitbeli eltérésekből fakadnak; a szituációt tovább súlyosbítják a kulturális ellentétek, valamint az eltérő történelmi tapasztalatok és hagyományok. Az újonnan érkezők, akik e másságokkal bukkannak fel, olyan nagy létszámban érkeznek, hogy az alkalmazkodás és asszimiláció kényszere már nem érvényesül. Sőt, ők magukkal hozzák saját, nem ritkán egymással is ütköző problémáikat és beidegződéseiket, ami megnehezíti a közös együttélést mind számukra, mind a befogadó közösség számára.

Új irányzatokat teremt a divatvilág! A trendek folyamatosan változnak, és mindig a figyelemfelkeltő, egyszerű megoldásokat keresik, amelyekkel kitűnhetünk a tömegből. Azonban az újonnan bemutatott kollekciók már olyan meredek magasságokba érkeztek, hogy az életveszélyessé vált.

A migránsok ruházatát még nem követjük, problémamegoldásukat viszont igen. S az sajátos módon elsősorban a másság táplálta másság elvetése.

A szöveg átdolgozása a következőképpen történhet: Ha keresztény vallású vagy, fontos, hogy átgondold, mit jelent számodra a hit. Az iszlám tanítása szerint Allah az egyetlen igaz isten, és elvárja, hogy tiszteletben tartsd ezt a meggyőződést. Előfordulhat, hogy elgondolkodsz a hitváltás lehetőségén, vagy esetleg az ateizmus felé fordulsz. Ha viszont másokkal való nézeteltéréseid adódnak, és nem tudod őket meggyőzni az igazságodról, érdemes inkább párbeszédet folytatni, mintsem szélsőséges megoldásokhoz folyamodni. Az eltérő nézőpontok gazdagíthatják a diskurzust, és hozzájárulhatnak a kölcsönös megértéshez. A különböző hitek és vélemények tisztelete segíthet abban, hogy békésebb és harmonikusabb világot teremtsünk.

Ez a módszer olyan, mint egy ragály, amely gyorsan terjed, mint a pestis. Az emberek egyre inkább alkalmazzák, mintha divat lett volna. Akár ismerik az áldozatot, akár nem, könnyedén végeznek vele: lepuffantanak vagy megkéselnek bárkit. Csupán azért, mert feltételezik, hogy az illető nem tartozik a saját fajtájukhoz. Ezt a tettet a lelkiismeretük megnyugtatására igazságos cselekedetként állítják be.

A háború születése mögött az a mély meggyőződés áll, hogy sokan úgy hiszik, az igazságot – különösen a sajátjukat – csupán erőszakkal lehet érvényesíteni.

Csakhogy a háború gyilkosság. Sőt: tömeggyilkosság, a törvény erejével ármányosan legalizált emberpusztítás. Ilyenkor az esztétika már egyáltalán nem, csak a mennyiség számít: minél többet likvidálni a másokból. Ez az ókortól napjainkig átívelő divat.

Ekkor merül fel a kétely: vajon nem csúszott-e hiba a teremtésbe? Tudom, hogy végső soron rajtunk áll, kire hallgatunk: a sátán csábítására, vagy Isten szavára. De amikor az ellentét gyilkossággá fajul, ki gondol ilyenkor az alapvető emberi értékekre? Az elkövetők inkább arra fókuszálnak (ha egyáltalán képesek ilyenkor gondolkodni), hogy hogyan tűnjenek ki a tömegből. Mert ez az, amit most problémamegoldásként ismernek – ez a trend, amihez igazodnak.

Az erőszak, mint jelenség, sajnos egyre inkább teret hódít a társadalomban. Az a gondolat, hogy valakit elgázoljunk vagy megkéseljünk csupán azért, mert eltér a véleményünk, a vallásunk vagy bármilyen más nézeteink, mélyen aggasztó. Ezt a jelenséget sokan úgy érzékelik, mint egyfajta importcikket, amely a migrációs hullámok révén terjedt el, és előtte talán nem volt ennyire elterjedt. Az emberek közötti feszültség és intolerancia növekedése rávilágít arra, hogy mennyire fontos lenne a párbeszéd, a megértés és a tisztelet kultúráját erősíteni.

A külsőségek valóban jelentős szerepet játszanak, legalábbis az én nézőpontomból. Az emberek sokszor abban a hitben keresik a kapcsolatot Istenükkel, hogy ezzel emelkednek feljebb. Ugyanakkor, ami sokszor Istennek titulálódik, az csupán egy eltévedt imádság, amely az érvényesülés vágyát szolgálja. A "magasabb" szint pedig gyakran a pénz és a hatalom körüli játszmákról szól.

Ha ez a tendencia továbbra is fennmarad, a fejlődés és haladás kérdőjelezhetővé válik, és már nem is marad miről beszélgetnünk. Lehet, hogy végül még a koporsóra sem lesz szükség, ahova hagyományainkat, kultúránkat, nyelvünket és egyéb értékeinket elhelyezhetjük az örök nyugalomra.

Valójában talán érdemesebb lenne inkább a ruhák világában elmerülni, vagy más ártatlan szórakozásokra fókuszálni, még ha ez elsőre felszínesnek is tűnik. Mielőtt a divatőrület sűrűjébe belevetnénk magunkat, és erőszakos cselekedetekre ragadtatnánk magunkat, vagy akár fenyegetőzve lépnénk fel másokkal szemben, jobb, ha megőrizzük a józan eszünket.