Cyndi Lauper egy fergeteges budapesti koncertjén a közönség előtt váratlanul a padlóból bukkant fel, így teremtve meg a varázslatos és felejthetetlen hangulatot.
Cyndi Lauper budapesti koncertjén igazán felkavarta az állóvizet, hiszen nem riadt vissza semmilyen módszertől, hogy maximálisan szórakoztassa a közönséget. Akár a földön fetrengve, akár a padlóból kiemelkedve, minden tőle telhetőt megtett, hogy a nézők felejthetetlen élményben részesüljenek.
Kissé szürreális, bohém, olykor komolyan vehetetlen, de mindenképp emlékezetes koncerttel búcsúzott Cyndi Lauper a magyar közönségtől február 19-én a Budapest Arénában tartott koncertjén. Ahogy arról a korábbiakban beszámoltunk, az amerikai énekesnő a Girls Just Wanna Have Fun névre keresztelt turnéja kapcsán látogatott el a magyar fővárosba, ahol először és utoljára lépett fel, mivel a koncertsorozatot követően már nem indul világturnéra. Hogy miért, arról ő maga számolt be lapunknak, kifejtve: "Annak ellenére, hogy jelenleg elég erősnek érzem magam, már nehezen birkózom meg a világ körüli turnékkal járó repüléssel, autózással, meg az a sok kontinens". Bár Lauper 1986-ban futólag már járt Magyarországon, a hazai közönség szeretetét eddig nem élvezhette, ahogy a magyarok sem kaphattak még egy szeletet sem a szabadlelkű énekesnőből. Az előadó ugyanakkor nem szúrta ki a rajongók szemét egy szelettel, egyből egy egész tortát vágott az arcukba - képletesen értve.
Mint ismert, Lauper a Girls Just Wanna Have Fun turnén több vendégelőadót is szerepeltet, és míg az amerikai állomásoknál előre bejelentették, melyik városban ki lesz az előzenekar, addig az európaiaknál csak a találgatás maradt. Ezen előadók között szerepelt egyébként Aly and AJ, Daya, Gayle, Elle King, Rêve és Tones And I. Budapestre viszont egy amerikai producert, Tracy Youngot hozta magával, aki 2020-ban egy Grammy-díjat vihetett haza Madonna I Rise című dalához készült remixével - ő lett az első női producer, akinek a legjobb remix felvétel kategóriában sikerült nyernie.
A producer este nyolc körül lépett színpadra, ahol a vizuális megjelenés meglehetősen letisztult volt: a háttérben csupán nonfiguratív ábrák táncoltak a képernyőn, mintha a Winamp aranykorát idéznék fel. Zeneileg a fesztiválokra szánt elektronikus stílus, amit játszott, éles kontrasztot alkotott a produkciót körülvevő rock and roll életérzéssel. A közönségben ülők közül sokan nem tudtak azonosulni ezzel a műfajjal, pedig könnyen el tudták volna képzelni magukat a 70-es évek végének legendás Studio 54-jében, ahol a legőrültebb bulik zajlottak. Young néha kilépett a pult mögül, próbálva tapsra bírni a közönséget, olyan érzést keltve, mintha egy vidám, illuminált nagynéni lenne, aki az utolsó maradékként próbálja táncra hívni a családi születésnapi összejövetelen még ébren lévő rokonokat. Különféle kísérletei néha sikerrel jártak, de a legszórakoztatóbb talán az volt, ahogyan a tömeg látványa egyértelmű örömmel töltötte el.
Tracy Young után, este kilenc óra tájékában, Cyndi Lauper lépett színpadra, hogy elindítsa a bulit a felejthetetlen "She Bop" című dalával. A háttérben egy harmonikaajtóhoz hasonlító LED-falon régi videófelvételek peregtek róla, míg a rajongók szivárványszínű konfettivel voltak megajándékozva, amint a színpadra vonult a két vokalistából, két gitárosból, két dobosból és egy billentyűsből álló zenekara – mindannyian elegáns fekete-fehér öltözetben. A nézőtéren ekkorra már majdhogynem minden hely elkelt, hiszen sokan izgatottan várták az énekesnőt, aki kékes-zöld parókájával és csillogó fekete-szürke ruhájával tűnt ki a tömegből. Az első dal után Lauper egy kis humort csempészett a műsorba, amikor a telefonján a Google Fordító segítségével így szólt:
Helló, budapesti barátaim!
Ezután arról beszélt, bár nem tud magyarul, reméli, hogy értik, amit mond, mivel a magyarok rá vannak szorulva arra, hogy két nyelvet beszéljenek. Azt is kifejtette, teljesen megfeledkezett arról, hogy 1986-ban már járt nálunk, majd a magyarokat méltatta, arról beszélve, nekünk van a legszebb fővárosunk. Mint kiemelte, nagy inspirációt adtak az Amerikába került magyarok, akiknek még a zenéje is eljutott a tengerentúlra. A koncert egy másik pontján szintén a Google Fordítót hívta segítségül, hogy szóljon a hazai közönséghez, de akkor nem működött neki, így inkább angolul kommunikált - a rajongók biztatására, akik bekiabáltak neki, hogy értik, amit mond.
Lauper a koncert során nem csupán a zenészi teljesítményével, hanem személyes történeteivel is megfogta a közönséget. Felidézte gyermekkora emlékeit és a szülővárosát, ahol felnőtt, megosztva, hogy egyik szomszédja, Sally inspirálta a híres "Sally's Pigeons" című dalát. Emlékezett Allee Willisra is, aki 2019-ben hunyt el, és akivel együtt dolgozták ki a "Who Let in the Rain" számot – ez volt az a pillanat, amikor először merte megosztani a saját történetét. Humoros megjegyzésekkel fűszerezte a beszélgetést, figyelmeztetve a közönséget, hogy senki ne váljon a férje menedzserévé, mert az olyan, mintha valaki a férjét tanítaná vezetni. Kiemelte, hogy mindenkinek megvan a saját élettörténete, de az életünk egy folyamatosan bővülő könyv, tele különböző fejezetekkel. Lauper hangsúlyozta, hogy mindig is azokról a nőkről kívánt énekelni, akik a gyerekkora során hatással voltak rá, hogy emlékeztessen minden nőt a saját múltjára. Sőt, kifejezte, hogy fiatal korában semmi mást nem vágyott, mint azt a szabadságot, amely a férfiak számára természetes volt.
Az énekesnő vibráló energiája és szabad szellemisége még a legfiatalabbakat is lenyűgözhetné, hiszen úgy ugrálta végig a koncertet, mintha legalább harminc évvel fiatalabb lenne. Ruhát váltogatott, parókákat cserélt, sőt, egyszer még a színpad padlójából is kiugrott egy piros ruhában, sárga tüllökkel és dús hajkoronával. Ekkor a zenekar tagjai éppen örömzenéltek, rengeteg szegmenst hagyva nekik, hogy igazán kibontakozhassanak. Lauper ezután felkapott egy mellvértre emlékeztető fém szerkezetet, amit ügyesen megszólaltatott. A közönség hirtelen nem tudta, hogy koncertre vagy egy stand-up előadásra érkezett, hiszen Lauper olyan abszurd szituációkat teremtett, amiket egy normál zenei eseményen ritkán látni. A "Money Changes Everything" dal végén például a földön fetrengve énekelt, majd egy vidám hemperegés után hirtelen felpattant, mintha mi sem történt volna.
Ezek a pillanatok mélyen elgondolkodtatták az embereket arról, hogy vajon a zeneipar képes-e újra életre hívni olyan karakteres és igazán különleges előadókat, mint amilyen Cyndi Lauper. Az énekesnő, aki még 70 éves korában is képes releváns maradni, egy igazi időtlen ikon. Az eltelt évtizedek ellenére is megmaradt bohémnak, s az előadásmódja magával ragadta a közönséget; senki sem törődött azzal, ha néha eltévesztette a hangokat. Az öltözéke és a LED-falon megjelenő vizuális elemek egyenesen az önfeledt 80-as évek világába repítettek minket, mintha egy tinidiszkóba csöppentünk volna vissza. A nosztalgia mellett a humor is átszőtte az előadását. Például, amikor megkérdezte egyik divattervezőjét, Christian Sirianót, hogy mi lesz, ha túlságosan belemerül a rock and roll világába, Siriano csak annyit válaszolt: "The gays want drama", ami magyarul "A melegek a drámát akarják". Ekkor, amikor a vörös zakóját levetette, és egy szál fekete kombinéban állt a színpadon, közvetlenül a közönség fiatal tagjaihoz is szólt, ezzel még inkább felerősítve a kapcsolatot a nézőkkel.
Nyugi gyerekek, nem mutatok semmi olyat, amit nem szabadna látnotok.
Igazán szórakoztató jeleneteket produkált, mikor Lauper a színpadról levonulva átöltözni indult, mindezt pedig egy kamera rögzítette. Miközben próbált csevegni a rajongókkal, a háttérben sminkesek sürgölődtek körülötte: egy újabb réteg sminket vittek fel, parókát illesztettek a hajára, fixáló sprayt fújtak az arcára, és amikor arról mesélt, mit tervez enni a show után, egy tál ételt is odatettek az orra elé - csak éppen elfeledkeztek arról, hogy nem is kérte azt az ételt. Az egész helyzet egy igazi komédia volt, tele váratlan fordulatokkal!
Ha megemlítjük Cyndi Lauper nevét, valószínűleg szinte mindenkinek a Girls Just Wanna Have Fun, a Time After Time vagy a True Colors jut eszébe, amelyek a legismertebb slágerei, így csak a koncert legvégén került rájuk sor. A fellépés első szakaszában felcsendülő nótákkal inkább a hardcore fanok lehettek képben, de ez nem vont le a produkció értékéből, mivel az énekesnő előadásmódja vitte a pálmát. Sosem lehetett tudni, hogy épp mit fog előhúzni a kalapból. A Shine című dala alatt még az álló közönségen is végigsétált, hogy egy másik színpadon fejezze be a koncertet. A True Colors alatt egy szivárványszínű kendőt lebegtetett, a Time After Time-nál igazi vakusereg jelent meg az arénában, a teljes megőrülés viszont a Girls Just Wanna Have Funnál következett, ami méltán a legnépszerűbb szerzeménye. Bár Lauper először és utoljára lépett fel Budapesten, úgy búcsúzott, a következő fejezetben találkozunk, és merjük remélni, hogy így is lesz.
